World music: ´98, tehát a

  • 1998. december 17.

Zene

hagyományos, rettegve várt, értelmetlen méricskélés, önismétlés, számvetés és összegzés, továbbá a felfedezés, rádöbbenés, trendalkotás s bedumálás, amivel persze elvolnék én, csak tudnám, hogy nemcsak én, nemcsak én, nem csak én.

Előttem van észak. Olvasóim szekértábora rendre számon kéri a spéci skandináv híreket, és nagyon helyesen teszi ezt. Most jó. Itt van a svéd Triakel, van miről beszélni. Egy tök ismeretlen társaság tök ismeretlen műve; egy ilyen lemezre csak ráfizetni lehet, de ebben az évben nekem ez volt a felfedezésem. Azt olvasni, bizonyos fekete likőr a névadó, vesd össze: a dalok sötétsége + Emma hangja - végül is érthető. Emma amúgy a Garmarna együttesben énekel, ami egy nagyszerű dolog, két alkalmi partnerével pedig a Hoven Drovenben találkozhattunk korábban. Csak most semmi rock, semmi hangoskodás, legfeljebb a szöveg vadul: "42 perc cenzúrázatlan erőszak és hirtelen halál elegye a legtisztább szerelemmel." Mondom, mindössze hegedű és harmónium, de azok nagyon ütnek; egészen szívbe markoló.

Ennyit a rácsodálkozásról. És most egy kört azok tiszteletére, akik újfent a tuti megőrzésével tűntek ki. A finn Värttinä a karéliai vokális hagyományból gyúrt olyan nyelvet, amit rajta kívül nem beszél senki, de érthető a világon mindenütt - így kaphatta a rendszerezni vágyó sajtótól a "global etno-beat" címkét. Új albuma (Vihma) vezette novemberben az európai rádiós listát, és tényleg nagyon erős az anyag - a korábbiaktól különös dinamikája és a tuvai torokló Albert Kuzevin jelenléte különíti el. A norvég Mari Boinéról (Bálvvoslatjna) ugye mindent tudunk (nyáron MaNcs-interjú, ősszel recenzió); ez most az ismétlés ideje: "...a hangjában meg, már jó szokása szerint, most is annyi a varázslat, amennyivel simán máglyára lehetett kerülni, nem is olyan rég. Az egy dolog, hogy megszólít állatot, növényt és feneketlen havat, hanem ahogy azok válaszolnak neki...!"

*

A hátam mögött dél. Ebben az évben Afrika közelebb került hozzánk három lépéssel: az élmezőnyből a gambiai Ifang Bondi A Zene Ünnepére, a mali sztár, Habib Koité a WOMUFE-re s a guineai Mory Kante a Szigetre jött el. Mi több, nem is üres kézzel: Ifang Bondi (Gis Gis) és Habib Koité is remek új anyaggal (Ma Ya) érkezett.

Hanem a legnagyobbat a szenegáli Baaba Maal kaszálhatta: Nomad Soulja három hónapig vezette, majd az év végi összesítésben is maga mögé tessékelte - az immár százötvenes - rádiós listát (Habib Koité a második); más kérdés, hogy szerintem kilúgozta kicsit a marketing. De koncerten nincs ilyen; láttam nemrég, az a vegytiszta királyság, a tömény metafizika. Baaba Maal továbbá a jamaicai Ernest Ranglin szenegáli albumán (In Search Of The Lost Riddim) is észrevétette magát, tíz perc felett a száma - akkor aztán se köpés, se nyelés.

Maliból még egy fiatal lány emelkedett ki: Rokia Traoré a neve, és lényegesen folkosabb dalokat énekel (Mouneissa), mint a Wassoulou régiót fémjelző Oumou Sangaré és társai. Följebb kissé, az algír/francia rai-felhozatalból Rachid Tahát emelném ki, az övé (Diwán) kevésbé kommersz Cheb Mami (Meli Meli) és Khaled (Hafla) lemezeinél.

*

A keleti (és itt most szabadjon Európára gondolnom) trendhez roma muzsika szól: Romániából a Taraf de Haidouksról (Dumbala Dumba) és a rezes csillag Fanfare Ciocarliáról (Radio Pascani) lehetett sokat hallani. Egy kicsit nyersek, egy kicsit barbárak, épp, amennyire kell - nincs a dolog túllihegve: tiszta forrás a Balkán, tiszta forrás India meg tiszta egy gagyi filmsláger is (nem az Ederlezi). Az efféle hajlékonyság mindig is benne volt a pakliban.

Hál´ isten nálunk is kijött pár roma anyag, és ha közös nevezőre kényszerítem őket, nemcsak kitűnő színvonaluk, de balkáni nyitottságuk is kitűnik. Balogh Kálmán & The Gipsy Cimbalom Band, aztán Amaro Suno (Álom a szememen), Ternipe (Esik eső) és végül a húszéves fennállását ünneplő Kalyi Jag (Cigányszerelem) - nyúlhatunk bárhová, helyben vagyunk. (A Transglobal Underground történetesen Romanyi Rota- és Balogh Kálmán-tagokkal súlyosbította Rejoice Rejoice albumát.) S ha szabad e körben, egy kicsit zsidóznék is: a Di Naye Kapelye (azonos című) CD-jét az év legeredetibb klezmerlemezének tartom.

Míg a megkerülhetetlen Fonóról és a Muzsikás Bartók-albumáról e melléklet más oldalain esik szó, e bekezdésnek, mintegy Narancsfül-Guinnessként, még Hortobágyi László munkásságáról kell megemlékeznie. Hortobágyinak eddig három önálló CD-je (Summa Technologiae, Memesis, Aeon) jelent meg ´98-ban, és könnyen lehet, ebben a mondatban az "eddig" a leghangsúlyosabb szó, hiszen az év végéig még kijöhet kettő. Nemrég a Wanted magazin megkérdezte tőle, mi vonzza úgy az indiai zenéhez. "Egy, az 1200-as években íródott indiai zenei könyv szerint - így Hortobágyi -, ha ismered a hangok világát, a ritmusok törvényeit, akkor rálépsz a hazafelé vezető útra. Érted ezt a dumát? Hihetetlen, már akkor is megvolt a pszichedélia, a lelépés koncepciója. Ez az indiai zene lényege."

*

Szigetek, sztárok - átmeneti állapot.

A madagaszkári Tarika egy súlyos, politikai-történelmi ihletettségű albummal állt ki tavaly; most viszont kimondottan ráhajtott a dizsire: D című albumára a hetvenes-nyolcvanas évek napsütötte madagaszkári slágereit dolgozta fel. Ez a fíling persze nem volt tőle idegen a korábbiakban sem, csak hát ekkora dózisban... szóval nekem egy kicsit pimf, a lelkem rajta. De a zöld-foki Cesaria Evorától megint elhasaltam, jóllehet csak egy best of kedveskedett nekem (persze ahogy illik: két melegében készült számmal). Amióta nem nyaldossa sem rabszolga-kereskedelem, sem gyarmatosítás a szigetet, nem könnyű a zöld-foki élet - szétforgácsolódott, elvándorolt családokról szólnak a kocsmák dalai; és tetten érhető e fájdalom a mezítlábas királynőben, Evorában is. És ha nem vigyázunk, akár úgy is tűnhet, hogy egyformák ezek a dalok, de akkor is, így is, bármiként is lebilincselők. Én speciel még vágyakozni is tudok egy olyan szar élet után.

*

Nyugaton a helyzet változatlan, heves még a Cubanismo, a Kuba-mánia. A citált-cibált százötvenes listából tizenkettő kubai anyag, bár hozzátenném: egyik sem kavart akkora szelet, mint egy évvel ezelőtt a Ry Cooder-féle Buena Vista Social Club vagy Rubén González. Az ismert versenyzők közül most a Sierra Maestra (Tibiri Tabara) és a Jesus Alemany vezette Cubanismo (Reencarnacion) a nyerő, amúgy szerintem lassacskán majd beáll az inga, s a korábban monopolizált lemezkiadás szelepének kifújásával helyrebillen figyelem és arány.

S ha ez a gyanús, az év leg... fedőnevű összeállítás megfejelhető még az év (leg)zenészével, akkor a New York-i Frank London előtt kell fejet hajtanom. Négy projektet hozott össze ebben az évben: önmagával azonosat, gyökereit - a zsidó zenét - tekintve rokont, mégis karaktereset, önállót. Legismertebb zenekara, a Klezmatics az izraeli dívával Chava Albersteinnel állt össze - így születtek a The Well gyönyörű sanzonjai; míg a Hasidic New Wave frenetikus dzsesszrockot (Psycho-Semitic), a Frank London-Lorin Sklamberg-Uri Caine trió liturgikus ihletettségű darabokat (Nigunim) ad elő. A negyedik, a Misérables Brass Band pedig... hát az még várat magára, sajnos csúszik egy kicsit. Az imént januárra ígérték, és én belebékéltem: nincs azzal baj, ha így indul a következő év.

Marton László Távolodó

Az év tánczenéi

Air: Moon Safari

Asian Dub Foundation: R.A.F.I.´s Revenge

Chemical Brothers: Brothers Gonna Work It Out

LTJ Bukem Presents Earth 3

Fatboy Slim: You´ve Come A Long Way Baby

4 Hero: Two Pages

Freestylers: We Rock Hard

Freestylers/Bentley Rhythm Ace: Future Sound Of UK 2/3

Grooverider: Mysteries Of Funk

David Holmes: Essential Mix

Kruder & Dorfmeister: The K&D Sessions

Massive Attack: Mezzanine

Monkey Maffia: Shoot The Boss

Propellerheads: Decksanddrumsandrockandroll

Ed Rush &Optical: Wormhole

(Összeállította: Bognár Tamás)

Az év legkelendőbb pop-rock lemezei

1. Morcheeba: Big Calm

2. Másfél: Katasztrófamámor

3. Portishead: Portishead

4. Kispál és a Borz: Holdfényexpressz

5. Anima Sound System: Anima

6. Garbage: Version 2.0

7. Placebo: Without You I´m Nothing

8. Hole: Celebrity Skin

9. Primus: Rhinoplasty

10. Smashing Pumpkins: Adore

11. Beastie Boys: Hello Nasty

12. Quimby: Diligram

13. Andersen: From The Laughing Cow

14. Barry Adamson: As Above, So Below

15. New Model Army: Strange Brotherhood

16. End Of Violence (Soundtrack)

17. Drums: III.

18. Heaven Street Seven: Budapest Dolls

19. Fun Lovin´ Criminals: 100% Colombian

20. Beck: Mutations

(Összeállította: Wave lemezbolt)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.