Zene

Átmenet a zenedráma, a musical comedy és az operett között - bírálták Gershwin operáját az 1935-ös ősbemutató legszigorúbb és - tegyük hozzá - legigazságtalanabb kritikusai. Korlátoltságuk korántsem csábító minta a mai recenzens számára, aki azonban a Dóm téren ücsörögve mégis vissza-visszatérő módon egy további, szemre ugyancsak méltatlan műfaji párhuzamot vél felfedezni a hatalmas színpadon: a népszínmű, méghozzá a leketyegett népszínmű rokonságát.

A középiskola édes gyötrelmei a magyar popzenészektől az amerikai metálosokig igen sok zenészt megihlettek az évek során. Cikkünkben a tíz legszebb példát gyűjtöttük egybe.

Zenéjének sokáig védjegye volt, hogy minimalt és technót kevert különféle dél-amerikai zenei elemekkel, az utóbbi időben pedig a saját hangját használja kreatív módon, sokszor loopok formájában. Kiadójával (Cómeme) tehetséges dél-amerikai feltörekvők munkáit jelenteti meg, neki pedig számos fontos kislemez mellett három albuma van - a legutóbbi nyár elején jelent meg The Visitor címmel. Július végén ennek turnéja Budapestet is elérte, a chilei származású zenésszel akkor beszélgettünk.

Amerikából jött, híres mestersége címere 1983-tól 87-ig az austini Scratch Acid, aztán 87-től 99-ig a chicagói Jesus Lizard énekesévé tette, jelentősége Nick Cave-éhez (és Dosztojevszkijéhez) mérhető.

A chicagói Trouble szinte tökéletes példája a meg nem értett zenekarnak.

Richard Strauss Ariadne auf Naxos című operájának mi már a magyar címével sem tudunk megbirkózni. Naxoszon? Naxoszban? Naxosz szigetén?