A szerk.

Szép gesztussal kedveskedik országunk lakosságának érző szívű hányada az egészségügyi dolgozóknak, akik, hogy a legfelsőbb fórumról promotált katonai nyelvezettel éljünk, a frontvonalban harcolnak az elpusztításunkra felsorakozott, láthatatlan, aljas gyilkosokkal.

Bár az ország figyelmét ezekben a napokban a járvány elleni védekezés köti le, Orbán Viktor kormánya a maga által kreált, s a fideszes elme ideológiai és szexuális frusztrációit tükröző frontvonalakat sem hagyja kihűlni.

Orbán Viktor a járvány elleni védekezés európai főalakja. Legalábbis ami a felhatalmazását illeti; tényleg senki nincs a kontinensen, aki az övéhez hasonló, korlátlan időre szóló jogosítvánnyal rendelkezne. És nem csak Európában, szerte a világon sincsen ilyen, leszámítva néhány gézengúz banánköztársaságot, egzotikus törzset vagy pár közép-ázsiai diktatúrát, ahol viszont magát a koronavírust is betiltották, így harcolni sem kell ellene.

Egy múlt heti törvényjavaslat a kulturális dolgozók (például a könyvtárosok, levéltárosok, múzeumi alkalmazottak – nagyjából 20 ezer ember) közalkalmazotti státusát munkaviszonnyá alakítaná november 1-jétől. A NER megszokott eljárásrendje szerint az ágazati szakszervezetnek az ünnepi hétvégét biztosították a 28 oldalas törvénymódosítás-tervezet véleményezésére – a felháborodásuk teljességgel jogos, ahogyan az a követelésük is, hogy ez a módosító javaslat csak a járvány lecsengését követő alapos társadalmi vita után kerülhessen az Országgyűlés elé.

Még a kormánytól idegenkedő politikai közegekben is szokatlan virulenciát mutatott az elmúlt hetekben az az elmélet és magyarázat, miszerint a teljhatalomtörvény sürgősségi tárgyalásakor Orbán Viktor úgymond zseniálisan csapdába csalta az ellenzéket.

„A magyar járványügyi viszonyokat, azoknak a kezelését pedig bízzák a magyar hatóságokra” – üzente az „Operatív Törzs” hétfői sajtótájékoztatójáról a The New York Timesnak a magyar járványharcok 2. számú arca, Müller Cecília tiszti főorvos.

„Úgy dolgozom, csinálom az akcióterveket, irányítom az operatív törzset és a készletgazdálkodásra is úgy hozok döntéseket, hogy igyekszünk a járványt lassítani” – mondta hétfőn a parlamentben a koronavírus elleni küzdelem és nem mellesleg az ország törvényesen felhatalmazott egyszemélyi vezetője.

Orbán Viktor és csapata sosem tudott kormányozni, ezt a közoktatásban történtek is híven mutatják, ismét és sokadjára. (Ahogyan mutatják az egészségügyben, az államigazgatásban történtek is. Ismét, sokadjára.)

Ilyen járványos időkben az információhiánynak vagy a rosszul informáltságnak súlyos következményei lehetnek, ezért fontos előrebocsátanunk néhány tudnivalót a helyes karanténhasználat tárgyában. Először is az önkéntes otthoni karantén az nem igazi karantén, az csak afféle játék karantén, belemegyek (mit megyek, vonulok) és kivonulok belőle, amikor tetszik – adott esetben egész a parlamentig. Ahogy ezt B. Nagy László fideszes országgyűlési képviselő is csinálta hétfőn.

A nagykunsági Fegyvernek lakosai sosem heverték ki azt a balszerencsét, amelyet a település 1920 és 1944 között kénytelen volt elviselni. De nem is balszerencse volt az!

Március 17-én, két héttel azután, hogy Magyarországon hivatalosan is azonosítottak egy koronavírusos beteget, s néhány nappal azelőtt, hogy a fertőzöttek száma (minden előrejelzés szerint) drasztikusan emelkedni kezd majd, az országos tiszti főorvos azt válaszolta egy újságírói kérdésre, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökével jó a kapcsolata. Később azt is hozzátette, hogy minden javaslatra nyitottak, és a MOK elnökségének a járvány megfékezésére javasolt 11 pontjából a legtöbbet már életbe is léptették.

„Várkonyi Zoltán színházát tekintem igazi előképnek, követendő példának” – írja a Vígszínház igazgató posztjáért bejelentkező pályázatában Rudolf Péter.

Bátran kijelenthetjük, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét nemcsak pátosz, büszkeség és öntudat jellemzi, a fiatalos lendület is gyakran tetten érhető.

Nyilván van az úgy, hogy az ember fejében ott ül egy bajszos ellencenzor, és azt óbégatja, hogy mondjad ezt, mondjad azt, csináld ezt, csináld amazt, vedd elő nekik, rakd ki eléjük – csupa megveszekedett rosszaságot.