A nácik nem értették, mit keresnek ott a pingvinek

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2018. március 18.

A léghajózás aranykora

Degenerált, dekadens, deviáns és dodekafón: az 1937-es operában simogatja a dobhártyát a zwölftontechnik, és pingvinek kommentálják az antarktiszi expedíciót. Csoda, hogy nem lett siker?

1937 novemberében egy olyan, meglehetősen szokatlan darabot mutattak be a Hamburgi Állami Operaházban, ami még a hibbant vizionáriusokban, ártalmatlan és közveszélyes dilinyósokban és egyéb gyakorló elmebetegekben egyébként sem szűkölködő Németországban is keltett némi értetlenséget. Árulkodó (vagy nem), hogy a Das Opfer (Az áldozat) librettójának szerzőjeg, a viszonylag ismert expresszionista költő, a korábban az NSDAP-ből amúgy kizárt Reinhard Goering egy évvel a premier előtt öngyilkos lett, előtte pedig, hűen a kor szelleméhez, máglyára vetette saját kéziratait.

A zenét a maga korában igen népszerű komponista és zeneteoretikus Winfried Zillig írta, aki jó Schönberg-tanítványként a görög drámák, illetve az azokat idéző wagneri hagyományok szellemében fogant, ám modernista lendülettel előadott operát álmodott meg, amelynek központi szervező eleme természetesen a dodekafónia (zwölftontechnik!) volt. Ez utóbbi, bár izgalmas újdonságnak számított ekkoriban, azért

nem örvendett osztatlan népszerűségnek a Harmadik Birodalomban, legalábbis ami a hivatalos kultúrpolitikát illeti;

degeneráltnak, dekadensnek és deviánsnak (és még mennyi d betűs szó van erre) bélyegezték, ahogy még egy csomó minden mást is, ami túlságosan zsidósnak bizonyult.

Azonban a Das Opfer nemcsak az aberrált dodekafón törekvései, hanem angolbarát témaválasztása miatt sem passzolt a posztromantikus pángermán nacionalizmus világképébe.

Az opera Scott kapitány és más halálra fagyott angol úriemberek hősi tragédiába fulladt, 1912-es antarktiszi expedícióját dolgozta fel, egy egészen furcsa csavarral. Goering és Zillig változtattak egy kicsit a lehangoló történeten, és az ő verziójukban a kapitány és a többiek nem vesznek oda egytől egyig a sarkvidéken, hanem az egyik tag, Lawrence Oates önfeláldozásának köszönhetően végül megmenekülnek. Azt viszont talán a szerzőpáros is érezte, hogy az ezer vész között is diadalmaskodó brit felfedező szellem, helytállás és bajtársiasság zenés emlékműve nem reprezentálja hűen 1937 Németországát,

így aztán beleírtak a darabba még egy rakás pingvint. Egy egész kolóniát.

false

 

Fotó: Herbert Ponting 1911 Antarktisz/The National Archives UK Flickr CC

Egy éneklő, táncoló és az eseményeket az antik görög drámák modorában néha gúnyosan, néha dühösen kommentáló pingvinkórust, amely nem örül a betolakodóknak, így az elemekkel vakmerően dacoló angolok már inkább gátlástalan hódítókként tűntek fel a darabban.

Normális esetben bízvást számíthatna kirobbanó sikerre egy olyan opera, amiben a pusztulás küszöbén is tökéletes gentlemanként viselkedő Scott kapitány és hű emberei áriáznak a sűrű, áthatolhatatlan hóviharban, Oates drámain haldoklik a tépetten, de büszkén lobogó brit zászló alatt, harsog a kortárs dodekafón zene, és közben ott totyog, ugrál és énekel a Táncoló Talpak egész szereplőgárdája (sajnos valójában nem igazi pingvinek, hanem jelmezes kórustagok).

De Németország valahogy még nem állt készen erre, és az Opfert pár előadás után levették a műsorról. Valószínűleg azóta sem állították újra színpadra, pedig itt lenne az ideje leporolni.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.