Vitatkozhatunk rajta, de a köz valószínűleg megegyezne abban, hogy ez a hét legutálatosabb napja, túl kell élni, aztán kibírni valahogy a következő hétvégéig.
De tán épp mert utálatos, ihlető is a hétfő. 1973-ban egy egész album ötletét adta a Bergendynek: a Hétfő – vagy Hét fő, merthogy heten voltak – Hétfő hajnalán indult azzal, hogy Ébredj, napsugár és Jobb, ha kinyitod a szemed, majd jött a 6.20-as, aztán ki-ki a dolgára Iskolatáskával, Munkadallal, ebédre Hadd főzzek ma magamnak, utána Álmos hétfő délután, később Altatódal és búcsú Hétfő éjszakán. S ez nem is az összes szám. Előkotorhatnánk akár ezt a 40 éves lemezt is, de mint legutóbb a hónapoknál, inkább a változatosságra szavazok.
Evickéljünk hát különböző hétfőkön át az egyik hétvégétől a másikig (és türelem, a hét többi napjaira is visszatérünk majd valamikor).
Happy Mondays: Weekend S
Utálatos a hétfő? Itt az eleven cáfolat Manchester mámoros múltjából: a 80-as, 90-es évek fordulójának egyik legbulisabb zenekara már elnevezésével azt üzente, hogy a hétfő boldog lehet, ha nem rontod el semmivel – például munkába járással.
Nem sikerült rájönnöm, mire utal a különálló S a cím végén, de Shaun Ryder máskor alig érthető kiejtéséhez képest itt viszonylag könnyen felfogható hétvégi jelenet bontakozik ki. Belépsz egy helyre, tömeg, füst, zaj, vállon veregeted a haverodat, s úgy érzitek, jobb lesz lelépni: „Gőzölgő arcunkon boldog mosoly / De amint elfordulsz / Tőröket kapsz a hátadba / Hé, húzzunk el innen / Itt mindenki úgy néz ki, mint te / Hé, húzzunk el innen / Itt mindenki úgy vigyorog, mint te / El innen, el innen.”
A Weekend S a Happy Mondays első albumáról való, 1987-ből. Még nincsenek csúcsformában, de arrafelé táncolnak.
T-Bone Walker: Stormy Monday Blues
A blues veleje. Az esendő férfi öröme, bánata, hite, reménysége. Nem véletlenül építették be annyian saját repertoárjukba – Allman Brothers, B. B. King, Buddy Guy, John Mayall, Eric Clapton és még sokan mások –, megtartva az eredeti tömörségét, vagy 8-10 perces drámává turbózva fel azt.
De az érdem – és remélhetőleg a jogdíj is (már amíg élt) – T-Bone Walkeré, az elektromos bluesgitár egyik úttörőjéé. Játékát az 1940-es évektől őrzik lemezek. 1975-ben hunyt el. Legismertebb szerzeményét, a Stormy Mondayt 1947-ben rögzítette (itt most egy későbbi koncert hangfelvétele szól). A viharos hétfőt éppoly rossz kedd, sőt még rosszabb szerda és szomorú csütörtök követi. Pénteken végre szabadul az ember („felszáll a sas”), a szombat a szórakozásé („játszani megyek”), a vasárnap a templomé („letérdelek imádkozni”). Hátha az Úr megkönyörül, és segít hazavezetni a kedvest.
Fats Domino: Blue Monday
Ahogy a blues (a countryval összeállva) tánczenét nemzett, s megszületett a rock & roll, a hangsúly is a vidámságra tevődött át a szomorúságról. Fats Domino illusztrálja ezt: hétfőtől szombatig lényegében T-Bone Walker nyomában jár (hétköznapokon fárasztó meló, pénteken zsebben a pénz, fáradtság elfelejtve, irány a város), viszont vasárnaptól elválnak útjaik. T-Bone templomban, Fats pedig fájós fejjel otthon – de ennyi belefér, megérte, legalább jól telt az este.
S mindehhez egy ősklip 1956-ból, színesben. Érdemes figyelni, milyen óvatosan jelzik a vágások a szolid tánc „elvadulását”: a vége felé egyre többen járják mezítláb.
The Mamas & The Papas: Monday Monday
Még egy amerikai tévéfelvétel, épp tíz évvel későbbről, 1966-ból. Persze playback, kísérőzenekar, pláne vonósok sehol, közönségzaj alákeverve, de a dal ettől függetlenül úgy jó, ahogy van. A Mamas & Papas – a Beach Boys mellett – a fő oka annak, hogy a kaliforniai hippivilág szivárványos színkavalkádjához szépséges vokális harmóniákat is asszociálhatunk.
Egyik legnagyobb slágerük ez. Náluk a hétfő nem a kelletlen munkakezdésről szól, hanem a bizonytalanságról. Ha a hétvége új kapcsolatot hoz, a hétfő kérdéseket: hogyan tovább, mi lesz a folytatás? „A hétfő reggel nem garantálja, hogy hétfő este is itt leszel velem.” Nem bízhatunk a hétfőben, sokszor sírás a vége…
Boomtown Rats: I Don’t Like Mondays
…avagy egyenest tragédia. Figyelmetlenül, de főként a háttér ismerete nélkül hallgatva ez „csak” egy méltán népszerű, ügyes sláger. 1979 egyik legnagyobb sikere, a gitárzajt zongoracsilingelésre cserélő new wave üzleti áttörésének iskolapéldája. A videoklip legelején van ugyan némi feszültség, de semmi konkrétum nem utal a mögöttes történetre.
A tragédiára, amikor egy 17 éves lány az apjától kapott ajándék fegyverrel egy clevelandi általános iskolában megsebesített nyolc gyereket és egy rendőrt, és megölt két pedagógust, akik a kicsik segítségére siettek. Merő véletlen, hogy egyetlen gyerek sem halt meg. A tette okát firtató kérdésekre egyszerűen azt felelte, hogy nem szereti a hétfőket. Erre utal a klip közepén a kórus és Bob Geldof felelgetős jelenete: az énekes egyes szám első személyben, gyilkosként válaszol. Az elején még egyes szám harmadikban kezdte: a lány fejébe szilíciumcsipet képzelt, amely túlgerjedve beindította a teljességgel érthetetlen horrort, hiszen senki sem sejthette apuci arany virágáról, mit forgat fejecskéjében. „A mai lecke: megtanulunk meghalni.”
Bangles: Manic Monday
Az iskolai lövöldözéshez képest a munkahelyi stressz semmiség, sőt kézenfekvő alapanyag egy fülbemászó slágerhez – csak olyan szerző kell hozzá, mint Prince, és olyan énekes, mint (a címoldali képünkön látható) Susanna Hoffs. A Los Angeles-i Bangles a 80-as évek közepének egyik legnépszerűbb női popzenekara volt. Susanna Hoffs szexis hangon, szerelmes álomból felriadva indítja a Manic Mondayt, reggel hat, rohanás a vonathoz, kilencre be kell érni, de – afféle pre-Bridget Jones önirónia – ez még repülővel sem sikerülne, annyi ideig tart az aznapi ruha kiválasztása. „A vonatra kenem / De a főnök már benn van.” Aztán, persze nem igazán komolyan, tovább zsörtölődik, hogy miért pont ezen az éjszakán kellett a pasijának bevetnie az ellenállhatatlan hálószobahangját, most ő emiatt késik el, ami az állásába kerülhet – de hát mit lehet tenni, ha az ember jól érzi magát, röpül az idő…
New Order: Blue Monday
Már Fats Dominónál mondhattam volna, hogy ez a cím nemcsak ’szomorú’ hétfőt jelent. Van vallási, illetve tréfás, népi jelentése is: böjt előtti hétfő, illetve suszterhétfő, szentheverdelnapja, miszerint henyéléssel eltöltött (munka)nap. Fats Dominóéhoz ez utóbbit be is lehetne kötni, a New Orderéhez viszont inkább a levertség, lehangoltság illik. Nem mintha nem tánczene volna – sőt, épp a könyörtelen elektroritmus tette klasszikussá –, de közben az elhidegülésről, az elkerülhetetlen szakítás gyötrelmeiről szól. „Milyen érzés úgy bánni velem, ahogy te teszed” – kezdi Bernard Sumner, és így fejezi be: „Mondd, milyen érzés, amikor kihűl a szíved.”
A Blue Monday 1983-ban jelent meg. A korszak legkelendőbb EP-jeként úttörő módon átjárót nyitott az indie-színtér gitárjai felől az elektronika és a táncparkett felé. Mindeközben egyértelműen jelezte, hogy a New Order az New Order, új fejezet az Ian Curtis halálával lezárult Joy Division-évek után.
Ez itt az eredeti klip, zenére vágott masírozással, igazi és számítógépes játék háborúval.
Pulp: Monday Morning
„Új nap hajnalának fénye ez? / A ragyogó jövő, ahová beléphetsz? / Á nem, csak megint egy hétfő reggel / Kezdhetsz mindent elölről…” – e keserű konklúzióra futtatja ki a számot Jarvis Cocker. A hétfő reggel annak a tanácstalan, bizonytalan, kilátástalan élethelyzetnek a jelképe, amikor az iskolát befejező fiatal „felnőtt” úgymond „érett” fejjel, a tanévzáró beszédek közhelyes, nagybetűs életének a küszöbén azzal szembesül, hogy gőze sincs, mihez kezdjen magával, főleg ha a barátai szétspricceltek, otthon meg a szülei rágják a fülét, hogy csináljon már valamit.
A Monday Morning – akárcsak az itt látható tévéfelvételen előadott másik szám, az Underwear – a Pulp 1995-ös albumán, a Different Classon jelent meg, amelyet elsősorban a Common People és Disco 2000 adott el és helyezett el a britpop alapműveinek sorában. Tessék figyelni Jarvis Cocker arcjátékát és testbeszédét.
Death Cab for Cutie: Monday Morning
A Pulp nyomott hangulatához képest az amerikai alternatív színtérről a nagy kiadók ligájába emelkedett Death Cab for Cutie hétfő reggele a kezdet ígéretét hordozza. Hőse egy lány, aki fiatalsága ellenére a régi dolgokat kedveli, nem ínyére való a modern zene, és imádja a fekete-fehérben rögzített természetes fényt. A refrén szerint ugyanígy, az élet természetes tartozéka az öregedés, az elmúlás folyamata is, amikor tükörbe nézve szembesülünk ráncainkkal és ősz hajszálainkkal: „a dizájnunk térképei ezek, annak a megmutatói, ami hétfő reggel kezdődött.”
A Monday Morning a 2011-es Codes and Keys albumon jelent meg. Ott a 80-as évek elektronikáját idéző hangzásvilággal konfrontálódik Ben Gibbard éneke, itt azt láthatjuk, mennyire illik Neil Youngra emlékeztető hangjához az akusztikus gitár.
LCD Soundsystem: Dance Yrself Clean
Soha szórakoztatóbb zenét hétvégére. „Várjunk a víkendig / S valóra válthatjuk álmainkat… / És ha a víkendig várunk / Lemaradhatunk a legjobb dolgokról” – vázolja a helyes döntés meghozatalának nehézségét az LCD Soundsystem, egyúttal életvezetési tanáccsal is szolgálván: „Menj, táncold magad tisztára.” A definiálatlan részletek miatt beleérthető akár szenvedélybetegség, akár magánéleti vagy munkahelyi feszültség, bármi, amitől a tánc megtisztíthat.
Leírva túl komolynak tűnhet ez, pedig a hangsúly a bulin van. A zene elég volna önmagában is, de így kifejezetten elsöprő: az elképesztően jól vágott klipben ellenállhatatlanok a Muppet show sztárjai, elvarázsolták a brightoni járókelőket is. A Muppet-humor tökéletesen megy James Murphy fanyarságához, a visszafogott kezdettől a 3.09-es beinduláson át a naplementés záróképig.
A 2010-es This Is Happening album nyitószáma volt a Dance Yrself Clean. Murphy a 2011-es New York-i búcsúkoncert után beszüntette az LCD Soundsystem működését. Szomorúság ellen ezt a klipet kell nézni. Fültől fülig vigyor garantálva.
Legközelebbi téma: NŐI NEVEK
