A szerk.

Második figyelmeztetés

A szerk.

Amikor egy bejáratott, a figyelmes olvasó számára könnyen azonosítható értékeket jól artikuláltan megjelenítő újságnak hirtelen új tulajdonosa lesz, mindig megállnak egy kicsit a kések a levegőben. Mi lesz ezután?

Azt kapom-e az újságosnál reggelente, amit megszoktam, vagy új lapot kell keresnem magamnak? Magyar sajtótermékek tekintetében az ilyesmi jó ideje kifejezetten neuralgikus kérdés, gondoljunk csak… gondoljunk csak bármire az utóbbi évekből. A szenvtelen pofával kicsinált Népszabadságra, a röhögve behúzott komplett vidéki lappiacra, vagy akár az országszerte könyörtelenül einstandolt rádiók­ra. Gondoljunk a Magyar Idők habzó szájára, Mészáros Lőrincre, Habony Árpádra, Andy Vajnára és lihegő kis vazallusaikra (a vazallusok vazallusaira). Gondoljunk csak a romániai vagy a szerbiai magyar nyelvű sajtóra, amit ugyancsak az itthon megszokott módon vágott taccsra a Fidesz kommunikációs zabráló masinája.

A pozsonyi Új Szó múlt héten nyilvánosságra hozott tulajdonosváltásáról először a lap egyik vezető újságírójának – nos, meglehetősen kétségbeesett hangúnak tűnő – jegyzetéből értesültünk. Abban szerepelt egy mondat: „Tudjuk, hogy a Fidesz már bekebelezte az erdélyi és a vajdasági magyar sajtó nagy részét, s azt is tudjuk, mit tett ez az érintett médiák függetlenségével.” Czajlik Katalin főszerkesztő-helyettes ezután már csak annyit kérdez, hogy vajon tudja-e ezt az Új Szó új tulajdonosa is? Illetve, érdekli-e egyáltalán?

De semmi vész, az alarmista jegyzetet higgadt szerkesztőségi nyilatkozat követte, sőt, a lap interjút készített saját főszerkesztőjével – mind a két szöveg tele van megnyugtatónak szánt mondatokkal. Nem engednek a függetlenségükből, nem hagyják, hogy bárki is beleszóljon, satöbbi. Szükség is lehet a megnyugtató mondatokra, mert a tét nagy: az Új Szó című napilap, s heti családi/kulturális szatellitkiadványa, a Vasárnap gyakorlatilag az utolsó, vagyis az egyetlen magyar nyelvű nyomtatott sajtótermék Szlovákiában. Az Új Szót napi 16 ezer példányban nyomják ki.

Persze főként azért lehet szükség a megnyugtató szavakra, mert az Új Szó december elsejétől százszázalékosan a Penta nevű pénzügyi csoport tulajdonába került. Penta, megvan? És ha úgy mondjuk, hogy Gorilla? A Gorilla Szlovákia történetének nyilvánvalóan leg­ordasabb korrupciós botrányának a fedőneve, mely botrány epicentrumában épp a Penta állt. A Kauza Gorilla pedig nem szólt másról, csupán arról, hogy a Penta gyakorlatilag kilóra felvásárolta a szlovák politikai elit nagyobbik részét, s a titkosszolgálat lehallgatási jegyzőkönyveinek tanúsága szerint az érintettek pontosan úgy is táncoltak, ahogy eltartóik fütyültek. A Gorilla-botrány és utóhatásai juttatták Szlovákia politikai szemétdombjára az ország talpra állásának, európai sikereinek érdemdús protagonistáit, Mikuláš Dzurinda egykori miniszterelnököt és Ivan Mikloš egykori pénzügyminisztert. A Gorilla-dossziéban szám szerint harmincnégy említés esik Világi Oszkárról, a Slovnaft erős emberéről, a régóta feltörekvő dunaszerdahelyi focicsapat Orbánt, Kövért, Mészáros Lőrincet VIP-páholyában sűrűn vendégelő tulajdonosáról. A hírhedt MGIMO-ról, a KGB utánpótlás-neveldéjéről, miszerint a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Intézetéről lapunk beltestében lesz még szó, ide annyi tartozik, a Penta alapítói ott végzett stúdiumaik alkalmával találtak egymásra. És sorolhatnánk a lap alján túl is sokáig.

Amikor a Penta tulajdonrészt szerzett Szlovákia legnagyobb napilapjában, a Smeben, egy rakás újságíró felállt, s megalapították a máig működő Denník N-t. A mai történet egyik érdekes mellékszála, hogy az Új Szó eladásával járó tranzakcióval valamelyest nőtt a Sme függetlensége, a Penta mostantól a korábbi 45 százalék helyett csak 40 százalékban lesz a tulajdonosa. (Az Új Szónak és a Smenek eddig közös többségi tulajdonosa volt.)

A Denník N a Népszabadság beszántása idején magyar nyelvű cikkben fordult az olvasóihoz. Egyebek mellett azt írták: „A legnagyobb magyar minőségi és független napilap bezárása figyelmeztetés Szlovákia számára is.” Akkor tehát ez itt a második figyelmeztetés. Mennyi kell még?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.