A szerk.

Második figyelmeztetés

A szerk.

Amikor egy bejáratott, a figyelmes olvasó számára könnyen azonosítható értékeket jól artikuláltan megjelenítő újságnak hirtelen új tulajdonosa lesz, mindig megállnak egy kicsit a kések a levegőben. Mi lesz ezután?

Azt kapom-e az újságosnál reggelente, amit megszoktam, vagy új lapot kell keresnem magamnak? Magyar sajtótermékek tekintetében az ilyesmi jó ideje kifejezetten neuralgikus kérdés, gondoljunk csak… gondoljunk csak bármire az utóbbi évekből. A szenvtelen pofával kicsinált Népszabadságra, a röhögve behúzott komplett vidéki lappiacra, vagy akár az országszerte könyörtelenül einstandolt rádiók­ra. Gondoljunk a Magyar Idők habzó szájára, Mészáros Lőrincre, Habony Árpádra, Andy Vajnára és lihegő kis vazallusaikra (a vazallusok vazallusaira). Gondoljunk csak a romániai vagy a szerbiai magyar nyelvű sajtóra, amit ugyancsak az itthon megszokott módon vágott taccsra a Fidesz kommunikációs zabráló masinája.

A pozsonyi Új Szó múlt héten nyilvánosságra hozott tulajdonosváltásáról először a lap egyik vezető újságírójának – nos, meglehetősen kétségbeesett hangúnak tűnő – jegyzetéből értesültünk. Abban szerepelt egy mondat: „Tudjuk, hogy a Fidesz már bekebelezte az erdélyi és a vajdasági magyar sajtó nagy részét, s azt is tudjuk, mit tett ez az érintett médiák függetlenségével.” Czajlik Katalin főszerkesztő-helyettes ezután már csak annyit kérdez, hogy vajon tudja-e ezt az Új Szó új tulajdonosa is? Illetve, érdekli-e egyáltalán?

De semmi vész, az alarmista jegyzetet higgadt szerkesztőségi nyilatkozat követte, sőt, a lap interjút készített saját főszerkesztőjével – mind a két szöveg tele van megnyugtatónak szánt mondatokkal. Nem engednek a függetlenségükből, nem hagyják, hogy bárki is beleszóljon, satöbbi. Szükség is lehet a megnyugtató mondatokra, mert a tét nagy: az Új Szó című napilap, s heti családi/kulturális szatellitkiadványa, a Vasárnap gyakorlatilag az utolsó, vagyis az egyetlen magyar nyelvű nyomtatott sajtótermék Szlovákiában. Az Új Szót napi 16 ezer példányban nyomják ki.

Persze főként azért lehet szükség a megnyugtató szavakra, mert az Új Szó december elsejétől százszázalékosan a Penta nevű pénzügyi csoport tulajdonába került. Penta, megvan? És ha úgy mondjuk, hogy Gorilla? A Gorilla Szlovákia történetének nyilvánvalóan leg­ordasabb korrupciós botrányának a fedőneve, mely botrány epicentrumában épp a Penta állt. A Kauza Gorilla pedig nem szólt másról, csupán arról, hogy a Penta gyakorlatilag kilóra felvásárolta a szlovák politikai elit nagyobbik részét, s a titkosszolgálat lehallgatási jegyzőkönyveinek tanúsága szerint az érintettek pontosan úgy is táncoltak, ahogy eltartóik fütyültek. A Gorilla-botrány és utóhatásai juttatták Szlovákia politikai szemétdombjára az ország talpra állásának, európai sikereinek érdemdús protagonistáit, Mikuláš Dzurinda egykori miniszterelnököt és Ivan Mikloš egykori pénzügyminisztert. A Gorilla-dossziéban szám szerint harmincnégy említés esik Világi Oszkárról, a Slovnaft erős emberéről, a régóta feltörekvő dunaszerdahelyi focicsapat Orbánt, Kövért, Mészáros Lőrincet VIP-páholyában sűrűn vendégelő tulajdonosáról. A hírhedt MGIMO-ról, a KGB utánpótlás-neveldéjéről, miszerint a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Intézetéről lapunk beltestében lesz még szó, ide annyi tartozik, a Penta alapítói ott végzett stúdiumaik alkalmával találtak egymásra. És sorolhatnánk a lap alján túl is sokáig.

Amikor a Penta tulajdonrészt szerzett Szlovákia legnagyobb napilapjában, a Smeben, egy rakás újságíró felállt, s megalapították a máig működő Denník N-t. A mai történet egyik érdekes mellékszála, hogy az Új Szó eladásával járó tranzakcióval valamelyest nőtt a Sme függetlensége, a Penta mostantól a korábbi 45 százalék helyett csak 40 százalékban lesz a tulajdonosa. (Az Új Szónak és a Smenek eddig közös többségi tulajdonosa volt.)

A Denník N a Népszabadság beszántása idején magyar nyelvű cikkben fordult az olvasóihoz. Egyebek mellett azt írták: „A legnagyobb magyar minőségi és független napilap bezárása figyelmeztetés Szlovákia számára is.” Akkor tehát ez itt a második figyelmeztetés. Mennyi kell még?

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.