A főcsapás iránya

Eltelt kicsit több mint két hónap, mindenki hátralépett egyet, így már megvan a biztonságos történelmi rálátás, józanon értékelhetjük az eseményeket. Itt az ideje szembenézni a tényekkel! Őszintén, kendőzetlenül, mert csak úgy vezet eredményre.

Nos, bő két hónappal ezelőtt az történt Magyarországon, a hazánkban, hogy a negyedik méretes választási vereség valamelyest hideg zuhanyként érte az ellenzéki pártokat. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, azt is ki kell mondanunk, hogy kicsit talán el is bizonytalanodtak. Épp csak egy cseppet. Hovatovább volt némi egymásra mutogatás, de nem számottevő (mi számottevő ezeknél?). Fikarcnyi tanácstalanság, bár az hamar tovaillant, amikor valaki nem csupán felismerte, de fel is vállalta, hogy nyíltan kimondja: le kell menni vidékre. Így, szótagolva, csupa nagybetűvel: vidékre. Az ilyesmiről (vidékre utazás) persze tudjuk, hogy nem olyan egyszerű dolog, késnek a vonatok (rohadt Fidesz!), szarakodik a Google Maps (Orbán, takarodj!), s különben is, igazából csak akkor lehetséges vagy van értelme, ha ott már kialakult egy erős bázis, ahol várják az embert és össze tudják közvetlenül kötni a néppel, aki köztudomásúlag vidéken lakik, és rosszul szavaz, mert csak a közmédiából tájékozódik (lejt a pálya, de még mennyire), s hát a fogazatával is adódnak problémák (bezzeg Orbán fogorvosa!).

Nos, a patvarba is, igazuk van, menjünk le mi is vidékre, meg se álljunk például Keszthelyig, nem is csak azért, mert kezdődik a balatoni szezon, hanem inkább azért, hogy megmerítkezhessünk az őszinte, kőkemény, megalkuvást nem ismerő ellenzéki politikában.

Keszthelyen ugyanis időközi választás lesz hamarosan, de ez úgyszólván másodlagos ahhoz a nagyszerű tényhez képest, melyet nyugodtan történelminek is nevezhetünk. Ez pedig nem egyéb, mint hogy a halmozottan hátrányos helyzetű magyar ellenzék (lejt a pálya 2.0) itt találta meg a bölcsek kövét, mondjuk ki nyugodtan: a keszthelyi gondolatot. Egyszerű az, mint Kolumbusz tojása! Induljon egyedül a Manninger Jenő! Aztán mi meg majd röhögünk a markunkba, hogy mire jut maga ellen. Jól megveri magát, és utána nyalogathatja a sebeit vagy kezeltetheti magát (Orbán tönkretette az egészségügyet). Megvan tehát a bombabiztos ellenzéki stratégia, nem kell elindulni, s akkor talán elkerülhető a vereség, ami ugyebár maga a győzelem.