A szerk.

A főcsapás iránya

A szerk.

Eltelt kicsit több mint két hónap, mindenki hátralépett egyet, így már megvan a biztonságos történelmi rálátás, józanon értékelhetjük az eseményeket. Itt az ideje szembenézni a tényekkel! Őszintén, kendőzetlenül, mert csak úgy vezet eredményre.

Nos, bő két hónappal ezelőtt az történt Magyarországon, a hazánkban, hogy a negyedik méretes választási vereség valamelyest hideg zuhanyként érte az ellenzéki pártokat. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, azt is ki kell mondanunk, hogy kicsit talán el is bizonytalanodtak. Épp csak egy cseppet. Hovatovább volt némi egymásra mutogatás, de nem számottevő (mi számottevő ezeknél?). Fikarcnyi tanácstalanság, bár az hamar tovaillant, amikor valaki nem csupán felismerte, de fel is vállalta, hogy nyíltan kimondja: le kell menni vidékre. Így, szótagolva, csupa nagybetűvel: vidékre. Az ilyesmiről (vidékre utazás) persze tudjuk, hogy nem olyan egyszerű dolog, késnek a vonatok (rohadt Fidesz!), szarakodik a Google Maps (Orbán, takarodj!), s különben is, igazából csak akkor lehetséges vagy van értelme, ha ott már kialakult egy erős bázis, ahol várják az embert és össze tudják közvetlenül kötni a néppel, aki köztudomásúlag vidéken lakik, és rosszul szavaz, mert csak a közmédiából tájékozódik (lejt a pálya, de még mennyire), s hát a fogazatával is adódnak problémák (bezzeg Orbán fogorvosa!).

Nos, a patvarba is, igazuk van, menjünk le mi is vidékre, meg se álljunk például Keszthelyig, nem is csak azért, mert kezdődik a balatoni szezon, hanem inkább azért, hogy megmerítkezhessünk az őszinte, kőkemény, megalkuvást nem ismerő ellenzéki politikában.

Keszthelyen ugyanis időközi választás lesz hamarosan, de ez úgyszólván másodlagos ahhoz a nagyszerű tényhez képest, melyet nyugodtan történelminek is nevezhetünk. Ez pedig nem egyéb, mint hogy a halmozottan hátrányos helyzetű magyar ellenzék (lejt a pálya 2.0) itt találta meg a bölcsek kövét, mondjuk ki nyugodtan: a keszthelyi gondolatot. Egyszerű az, mint Kolumbusz tojása! Induljon egyedül a Manninger Jenő! Aztán mi meg majd röhögünk a markunkba, hogy mire jut maga ellen. Jól megveri magát, és utána nyalogathatja a sebeit vagy kezeltetheti magát (Orbán tönkretette az egészségügyet). Megvan tehát a bombabiztos ellenzéki stratégia, nem kell elindulni, s akkor talán elkerülhető a vereség, ami ugyebár maga a győzelem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.