A cég lépésére Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter természetesen látványos kardcsörtetéssel válaszolt, a szokásos lózung (megvédjük a magyar családokat az árdrágulástól!) kíséretében, egyebek közt fogyasztóvédelmi vizsgálatot is belengetve. A Ryanair meg beleállt a perpatvarba: visszabeszél a büdös külföldije, hogy milyen extraprofit, amikor a Covid-járvány minden légitársaságot megfektetett, meg egyébként is, mi a bánat az az extraprofit, és így tovább. Az ügy hallatlan súlyosságát mi sem jelzi jobban, hogy Budai Gyula egykori „elszámoltatási” kormánybiztos is megszólalt, mondván, ő bizony ezentúl kerüli a Ryanairt.
De mire föl a kormányzati indulat? A válasz ezúttal pofonegyszerű: a Ryanair brutálisan gyors reakciója a maga pőreségében mutatta föl az orbáni „családvédelem” szemfényvesztését. A kormány a választás előtt 1000 milliárdot szórt ki célzott szavazatvásárlásra (gyerekesek adó-visszatérítése, erőszakszervezetek fegyverpénze, nyugdíjasok premizálása), és most ezt a pénzt akarja visszaszedni. (Meg az elhibázott gazdaságpolitikája miatt keletkezett egyéb költségvetési lukakat igyekszik betömködni, de ezt most hagyjuk.) Ennek egyik eszköze a kiosztott pénz elinflálása (ami bevett módszer, minden kormány minden korban ezt alkalmazza a nagy népboldogításai után) – ekörül általában nagy a csönd a kormányzati kommunikációban. A másik eszköz pedig az, hogy a kormány elveszi mások megtermelt pénzét: ezek az ún. szektorális különadók (amelyeknek megvan bizonyos helyzetekben a jogosultságuk) – ezt viszont a kormányzati kommunikáció maximumra tekerve sulykolja a magyar agyakba.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
