A szerk.

A liberalizmus védelmében

A szerk.

Az általános hülyítés közepette kétharmadnyi újságoldal erejéig legalább jelezni szeretnénk, hogy annak, amit az agitprop fröcsögése liberalizmusnak tételez, és ami ellen ádáz, mondhatni univerzális jelentőségű harcot folytat, semmi köze a liberalizmushoz mint eszmerendszerhez.

Ettől függetlenül a kormány harca valóban a liberalizmus öröksége ellen folyik, amennyiben e háború célja az egyének, valamint a különféle (politikai, művelődésbeli, életmódbeli) alapon szerveződő társadalmi csoportok autonómiájának a felszámolása (például úgy, hogy a nemzet ellenségeinek nyilvánítják őket), továbbá a liberális demokrácia politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedésének a fölszámolása annak érdekében, hogy az uralkodó politikai erő és annak megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetője korlátlan, a társadalmi élet legapróbb zugait is ellenőrizni képes hatalmat építsen ki, illetve azt megtartsa.

Az a dühödt fenyegetőzés, az a mind leplezetlenebb – és belátható időn belül borítékolhatón a fizikai erőszakig is eljutó (sőt egyes esetekben már eljutott) – agresszió, amit kormányzati és hozzá közeli tényezők a más véleményűekkel, másként gondolkodókkal szemben megengednek maguknak, igazából nem más, mint az 1867-es kiegyezés után mind erősebb, az 1918 után mind fenyegetőbb, a két világháború között pedig a tragédiáig hiszterizált zsidózás folytatása más eszközökkel. Vagy csak részben más eszközökkel: ezen a tájékon a zsidó a mélynemzeti fölfogásban sohasem csupán az izraelita vallásúakat, vagy az ilyen felmenőkkel rendelkezőket, hanem mindenki mást is jelentett (a zsidóbérencet, illetve, modern kori kifejezéssel a „brüsszelit”, a „liberálist”, a „globalistát” a „genderőrültet”, a Soros-hálózatost). Mindenkit, aki megkérdőjelezte azt a nemzeti lét megóvására alapozott legitimációs konstrukciót, amellyel az ilyesfajta politikai erők a tetteiket és hatalomvágyukat igazolni kívánták mindenkor – a hatalom közelébe sem került Istóczy Győzőtől a Horthy-korszak ideológusain át Csurka Istvánig vagy Orbán Viktor kiscserkészeiig. De említhetnénk a létezett szocializmus néhány műveltkedő káderét is, akik a liberalizmustól éppúgy féltették a „munkáshatalmat”, mint Csurka (meg néhány ún. „írófejedelem”) a nemzettest tisztaságát, vagy mint Orbán a nemzet (azaz a saját) szuverenitását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.