Tehetetlenségük közös, Juhász politikai végzete az Együtt agóniáját is felgyorsítja, s ez akkor sem jó az Orbán leváltására előbb-utóbb valamilyen formában úgyis összeszerveződő ellenzéknek, ha Juhászék eddig sem számítottak a még nem is létező ellenzéki konstrukció fundamentumának. De még ha számítottak volna, akkor sincs olyan szövetség, amely ki tudna védeni egy olyan magánéleti botrányt, melynek egyes sarkalatos pontjait maga az érintett sem tudja hitelesen cáfolni, és még szerepel benne három gyerek is. Ki van találva rendesen, a maga tökéletes aljasságában is precízen. Juhász ügye politikailag vesztett ügy akkor is, ha egy meglehetősen köznapi (valljuk be szégyenkezve) polgári perre alapozták kiagyalói (kiszivárogtatói, terjesztői, s a többi). S akkor is, ha tudjuk, márpedig pontosan tudjuk, hogy a választási kampány részeként lett prezentálva.
Ezt a botránykeltést ugyanis kifejezetten erre az alkalomra tartogatták Juhász politikai ellenfelei. Azok, akiket legmélyebben érintettek… dehogy Juhász családon belül talán valószínűsíthető dolgai, dehogy; csak és kizárólag az V. kerületi küzdelmei. Juhász Péter neve az elmúlt években gyakorlatilag összeforrott az V. kerület szétlopásának feltárásával, a Fidesz legbelsőbb köreit fémjelző Rogán Antal tömegeket irritáló vagy szimplán csak törvénybe ütköző cselekedeteinek folyamatos napirenden tartásával. Juhász egészen mostanáig komoly esélyese volt az V. kerületi választókerületnek a közelgő parlamenti választásokon, szemben a bűnös rogáni örökséget úgyszólván az arcán, szervilis vigyorán viselő, s minden megnyilvánulásában simulékonyan képviselő kormánypárti jelölttel, Hollik Istvánnal.
Ha csupán ennyi lett volna, akkor is százszázalékos biztonsággal kijelenthetjük, hogy a Fidesz szelei befújják Andy Vajna egyik ilyesmire szakosított kiadványának a postaládájába Juhász bírósági papírjait. De távolról sem csupán erről van szó, sokkal többről, mint egy – bármilyen fontos – parlamenti szék. Időközben ugyanis kiderült, hogy az egész világ tudja, mi folyik Magyarországon már évek óta: azzal van tele a The New York Times is, hogy királyi családunk lop, csal, hazudik. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt leírtuk fent, jelen történet szempontjából annyi az érdekessége, hogy nyilvánvalóvá teszi, a Fidesz szakszervei nem dúskálnak az elterelő sztorikban. Így Juhász ügye immár kettős fontosságú a hatalom számára: kiiktat egy esélyes ellenfelet, s elterelheti a figyelmet az enyves kezűnek deklarált miniszterelnöki vejről.
Ugyanakkor a történeten magán e tények sem változtatnak semmit. Akármennyire is mocskos a Juhász lejáratására kidolgozott Fidesz-kampány, elsődleges célját minden bizonnyal eléri. Egy olyan választókerületben, ahol tulajdonképpen a Fidesz országlásának esszenciája – lopás, csalás, hazudozás – került napvilágra, s így a mindenféle törvényi ügyeskedésekkel létrehozott esélyegyenlőtlenség dacára is veszíthetnek, hirtelen sikerül lekapni az esélyes ellenjelöltet, épp azt a figurát, aki kiborította helyben a bilit. Csakhogy ezzel a botránnyal a Fidesz sem nem nyerte meg még a körzetet, sem nem terelte el Tiborcz István (ne hülyéskedjünk: Orbán Viktor) tolvajlásainak híréről a figyelmet.
Magyarország demokratikus ellenzéke viszont kétségtelenül lépéskényszerbe került. Sürgősen kell találnia valakit Juhász Péter helyére. Akár a jelenlegi felhozatalból, akár máshonnan. Most az MSZP–Párbeszéd részéről V. Naszály Márta, az LMP-től Csárdi Antal, s ha idecsapjuk, akkor a jobbikos Losonczy Pál van képben. Külön történet a számottevő támogatottsággal ugyan nem, de kitűnő ritmusérzékkel nagyon is rendelkező Momentumé, ők finoman szólva is idejekorán bejelentkeztek pártelnökük, Fekete-Győr András jelölésével. Alighanem látták a jövőt, minek eredményeként pillanatnyilag Fekete-Győr a legismertebb V. kerületi képviselőjelölt. A lapok újrakeverésére, újraosztására vészesen kevés az idő.
S épp ez a Juhász-ügy perdöntő hozadéka. Az tudniillik, hogy a főváros 1. sz. választókerülete, mint cseppben a tenger, az elkövetkező napokban megmutathatja, hogy mire képes az országot vezető – immár nemzetközi szinten is világosan nevén nevezett – tolvajbanda ellenzéke. (S persze minden ebbéli igyekezetük közepette még arra is kénytelenek lesznek időt szakítani maguknak egytől egyig, hogy jó hangosan kimondják, márpedig nőkkel nem dulakodunk, sem otthon, sem máshol, sem egy óráig, sem egyetlen percig.)
