A szerk.

A mentesítő út

A szerk.

Juhász Péter a végjátékban van. Nyilván lehet innen is nyerni, honnan nem, de hirtelen nem jut eszünkbe senki, akinek sikerült volna. Tisztázhatja a nevét, bár ebbéli próbálkozásai eddig sikertelenek maradtak, mögötte maradhat pártja, de eddig sem tettek, eztán sem tehetnek sokat érte; leszögezhetik, hogy bíznak benne, de napról napra kevesebbet kérhetnek a lecseréléséért. Mire e sorok megjelennek, még annyit sem.

Tehetetlenségük közös, Juhász politikai végzete az Együtt agóniáját is felgyorsítja, s ez akkor sem jó az Orbán leváltására előbb-utóbb valamilyen formában úgyis összeszerveződő ellenzéknek, ha Juhászék eddig sem számítottak a még nem is létező ellenzéki konstrukció fundamentumának. De még ha számítottak volna, akkor sincs olyan szövetség, amely ki tudna védeni egy olyan magánéleti botrányt, melynek egyes sarkalatos pontjait maga az érintett sem tudja hitelesen cáfolni, és még szerepel benne három gyerek is. Ki van találva rendesen, a maga tökéletes aljasságában is precízen. Juhász ügye politikailag vesztett ügy akkor is, ha egy meglehetősen köznapi (valljuk be szégyenkezve) polgári perre alapozták kiagyalói (kiszivárogtatói, terjesztői, s a többi). S akkor is, ha tudjuk, márpedig pontosan tudjuk, hogy a választási kampány részeként lett prezentálva.

Ezt a botránykeltést ugyanis kifejezetten erre az alkalomra tartogatták Juhász politikai ellenfelei. Azok, akiket legmélyebben érintettek… dehogy Juhász családon belül talán valószínűsíthető dolgai, dehogy; csak és kizárólag az V. kerületi küzdelmei. Juhász Péter neve az elmúlt években gyakorlatilag összeforrott az V. kerület szétlopásának feltárásával, a Fidesz legbelsőbb köreit fémjelző Rogán Antal tömegeket irritáló vagy szimplán csak törvénybe ütköző cselekedeteinek folyamatos napirenden tartásával. Juhász egészen mostanáig komoly esélyese volt az V. kerületi választókerületnek a közelgő parlamenti választásokon, szemben a bűnös rogáni örökséget úgyszólván az arcán, szervilis vigyorán viselő, s minden megnyilvánulásában simulékonyan képviselő kormánypárti jelölttel, Hollik Istvánnal.

Ha csupán ennyi lett volna, akkor is százszázalékos biztonsággal kijelenthetjük, hogy a Fidesz szelei befújják Andy Vajna egyik ilyesmire szakosított kiadványának a postaládájába Juhász bírósági papírjait. De távolról sem csupán erről van szó, sokkal többről, mint egy – bármilyen fontos – parlamenti szék. Időközben ugyanis kiderült, hogy az egész világ tudja, mi folyik Magyarországon már évek óta: azzal van tele a The New York Times is, hogy királyi családunk lop, csal, hazudik. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt leírtuk fent, jelen történet szempontjából annyi az érdekessége, hogy nyilvánvalóvá teszi, a Fidesz szakszervei nem dúskálnak az elterelő sztorikban. Így Juhász ügye immár kettős fontosságú a hatalom számára: kiiktat egy esélyes ellenfelet, s elterelheti a figyelmet az enyves kezűnek deklarált miniszterelnöki vejről.

Ugyanakkor a történeten magán e tények sem változtatnak semmit. Akármennyire is mocskos a Juhász lejáratására kidolgozott Fidesz-kampány, elsődleges célját minden bizonnyal eléri. Egy olyan választókerületben, ahol tulajdonképpen a Fidesz országlásának esszenciája – lopás, csalás, hazudozás – került napvilágra, s így a mindenféle törvényi ügyeskedésekkel létrehozott esélyegyenlőtlenség dacára is veszíthetnek, hirtelen sikerül lekapni az esélyes ellenjelöltet, épp azt a figurát, aki kiborította helyben a bilit. Csakhogy ezzel a botránnyal a Fidesz sem nem nyerte meg még a körzetet, sem nem terelte el Tiborcz István (ne hülyéskedjünk: Orbán Viktor) tolvajlásainak híréről a figyelmet.

Magyarország demokratikus ellenzéke viszont kétségtelenül lépéskényszerbe került. Sürgősen kell találnia valakit Juhász Péter he­lyére. Akár a jelenlegi felhozatalból, akár máshonnan. Most az MSZP–Párbeszéd részéről V. Naszály Márta, az LMP-től Csárdi Antal, s ha idecsapjuk, akkor a jobbikos Losonczy Pál van képben. Külön történet a számottevő támogatottsággal ugyan nem, de kitűnő ritmusérzékkel nagyon is rendelkező Momentumé, ők finoman szólva is idejekorán bejelentkeztek pártelnökük, Fekete-Győr András jelölésével. Alighanem látták a jövőt, minek eredményeként pillanatnyilag Fekete-Győr a legismertebb V. kerületi képviselőjelölt. A lapok újrakeverésére, újraosztására vészesen kevés az idő.

S épp ez a Juhász-ügy perdöntő hozadéka. Az tudniillik, hogy a főváros 1. sz. választókerülete, mint cseppben a tenger, az elkövetkező napokban megmutathatja, hogy mire képes az országot vezető – immár nemzetközi szinten is világosan nevén nevezett – tolvajbanda ellenzéke. (S persze minden ebbéli igyekezetük közepette még arra is kénytelenek lesznek időt szakítani maguknak egytől egyig, hogy jó hangosan kimondják, márpedig nőkkel nem dulakodunk, sem otthon, sem máshol, sem egy óráig, sem egyetlen percig.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.