Kertész Imre leendő díja – A nagy valagrend

A szerk.

Ezt írtuk 2011-ben abból az alkalomból, hogy kormányunk törvényt alkotott egy régi jó plecsni, a Szent István-rend revitalizálására. A hírek szerint ezt a díjat kapja meg hamarosan Kertész Imre is.

"Kedves nézőink, a ceremónia véget ért, ahogy látják mögöttem, az ünnepeltek már kötetlen beszélgetésbe kezdtek a meghívottakkal, tartsanak önök is velem, s kérdezzük meg mindjárt az első kitüntetettet, mit érzett, amikor átvette a kitüntetést. Bocsásson meg, méltóságos uram, a zavarásért, de elmondaná a nemzeti televízió nézőinek, hogy mit jelent önnek a most megkapott Szent István Rend? Nos, valóban, óriási megtiszteltetés, hogy ezt épp a miniszterelnök úrtól és a köztársasági elnök úrtól vehettem át, ennél már talán csak az számít nagyobb megbecsülésnek, hogy az érdemrendet szinte közvetlenül Hermann Göring marsall úr után kaptam meg, s aki után jöttem, azért ő sem akárki, a magyarok jóistene áldja meg Galeazzo Ciano külügyminiszter urat!"

Kedves olvasóink, ha most azt hiszik, hogy valami régmúltbéli felvételt idézünk fel, jusson az eszükbe, hogy a múlt század negyvenes éveiben még nem volt Magyarországon nemzeti televízió, sőt semmilyen sem. De azt se higgyék, hogy valami vad disztópiával akarjuk fárasztani önöket. Nem, amiről most beszélünk, az a tündöklő jelen, napjaink méltán közkedvelt pártformációja, a KDNP a múlt pénteken terjesztette a parlament elé az új kitüntetési törvény tervezetét. A javaslat újraalapítaná a Szent István Rendet (sic!) és bevezetné a Becsület Rendet (magyarul helyesen: Becsületrend).

false

 

A javaslat horderejének teljes felméréséhez fussuk át a Szent István Rend (magyarul helyesen: Szent István-rend) nagykeresztjével kitüntetettek névsorát. Nagy számban fordulnak elő köztük külföldi főnemesi családok sarjai, néhány Habsburg-hű magyar főnemes, itt-ott egy-egy kiegyezés utáni miniszterelnök. De befigyel a '48-as szabadságharc idején Magyarország ellen harcoló Windisch-Grätz barátocskánk éppúgy, mint a Bresciai Hiéna művésznéven közszeretetnek örvendő Haynau polgártárs, hogy a cári orosz csapatokat ellenünk vezető Konstantin nagyherceget még véletlenül se felejtsük ki. S aztán, hogy Horthy Miklós 1939-ben újra elkezdte adományozni a Szent István-rendet, öten kaptak nagykeresztet: Teleki Pál miniszterelnök, Serédi Jusztinián hercegprímás, és a mondott Göring marsall, Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter. Ön kinek adna ezek után nagykeresztet?

Két eset lehetséges, az egyik szerint a Kereszténydemokrata Néppárt tagságában csak gazfickók, elmeháborodottak és akaratukat kifejezni képtelen amőbák találhatók (akik mellesleg le sem tudják magyarul írni a két kitüntetés nevét), és akik között egy sem akad, aki kiállna, és azt mondaná, hogy most már aztán hátrább az agarakkal!

Vagy együtt, mindahányan hót komolyan úgy gondolják, hogy Hermann Göring voltaképpen jót akart, csak félrecsúszott valahol?

Mindkét megfejtés azt veti föl, hogy röpke húsz év alatt a várt felemelkedés helyett hová süllyedt ez az ország. De akárhogy is, süljön le a képéről a bőr annak, aki ezt a gyalázatot a legapróbb gesztusával is támogatta, legalizálni segítette. Magatokat kereszténydemokratának nevezők, gyónjátok meg az utolsó szóig ezt az egészet! Rajtatok tán még segít. Magyarországon már csak a következő választás.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.