"Kedves nézőink, a ceremónia véget ért, ahogy látják mögöttem, az ünnepeltek már kötetlen beszélgetésbe kezdtek a meghívottakkal, tartsanak önök is velem, s kérdezzük meg mindjárt az első kitüntetettet, mit érzett, amikor átvette a kitüntetést. Bocsásson meg, méltóságos uram, a zavarásért, de elmondaná a nemzeti televízió nézőinek, hogy mit jelent önnek a most megkapott Szent István Rend? Nos, valóban, óriási megtiszteltetés, hogy ezt épp a miniszterelnök úrtól és a köztársasági elnök úrtól vehettem át, ennél már talán csak az számít nagyobb megbecsülésnek, hogy az érdemrendet szinte közvetlenül Hermann Göring marsall úr után kaptam meg, s aki után jöttem, azért ő sem akárki, a magyarok jóistene áldja meg Galeazzo Ciano külügyminiszter urat!"
Kedves olvasóink, ha most azt hiszik, hogy valami régmúltbéli felvételt idézünk fel, jusson az eszükbe, hogy a múlt század negyvenes éveiben még nem volt Magyarországon nemzeti televízió, sőt semmilyen sem. De azt se higgyék, hogy valami vad disztópiával akarjuk fárasztani önöket. Nem, amiről most beszélünk, az a tündöklő jelen, napjaink méltán közkedvelt pártformációja, a KDNP a múlt pénteken terjesztette a parlament elé az új kitüntetési törvény tervezetét. A javaslat újraalapítaná a Szent István Rendet (sic!) és bevezetné a Becsület Rendet (magyarul helyesen: Becsületrend).
| ||
A javaslat horderejének teljes felméréséhez fussuk át a Szent István Rend (magyarul helyesen: Szent István-rend) nagykeresztjével kitüntetettek névsorát. Nagy számban fordulnak elő köztük külföldi főnemesi családok sarjai, néhány Habsburg-hű magyar főnemes, itt-ott egy-egy kiegyezés utáni miniszterelnök. De befigyel a '48-as szabadságharc idején Magyarország ellen harcoló Windisch-Grätz barátocskánk éppúgy, mint a Bresciai Hiéna művésznéven közszeretetnek örvendő Haynau polgártárs, hogy a cári orosz csapatokat ellenünk vezető Konstantin nagyherceget még véletlenül se felejtsük ki. S aztán, hogy Horthy Miklós 1939-ben újra elkezdte adományozni a Szent István-rendet, öten kaptak nagykeresztet: Teleki Pál miniszterelnök, Serédi Jusztinián hercegprímás, és a mondott Göring marsall, Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter. Ön kinek adna ezek után nagykeresztet?
Két eset lehetséges, az egyik szerint a Kereszténydemokrata Néppárt tagságában csak gazfickók, elmeháborodottak és akaratukat kifejezni képtelen amőbák találhatók (akik mellesleg le sem tudják magyarul írni a két kitüntetés nevét), és akik között egy sem akad, aki kiállna, és azt mondaná, hogy most már aztán hátrább az agarakkal!
Vagy együtt, mindahányan hót komolyan úgy gondolják, hogy Hermann Göring voltaképpen jót akart, csak félrecsúszott valahol?
Mindkét megfejtés azt veti föl, hogy röpke húsz év alatt a várt felemelkedés helyett hová süllyedt ez az ország. De akárhogy is, süljön le a képéről a bőr annak, aki ezt a gyalázatot a legapróbb gesztusával is támogatta, legalizálni segítette. Magatokat kereszténydemokratának nevezők, gyónjátok meg az utolsó szóig ezt az egészet! Rajtatok tán még segít. Magyarországon már csak a következő választás.
