A szerk.

A nép ellenségei

A szerk.

Csak január végéig marad, megjelenésünk napján már be sem megy a hivatalba az év elején leköszönt felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, Dux László. Azért búcsúzott el, mert küldetését bevégezte, a gép forog, a spektákulum működik. Ő csak a felsőoktatás jogi szabályozási kereteinek megalkotásáig vállalta a feladatot, amit az új felsőoktatási törvénnyel nyélbe is ütöttek, úgyhogy részéről a fáklyásmenet.

De nem olyan ember ő, aki cserbenhagyná az övéit, különösképpen a hazáját. Ígéri, hogy visszatér, s részt vesz a kapcsolódó szabályok megformálásában is. Muszáj ezt, Dux úr? Mármint forszírozni a visszatérést.

Hogy mit is ért Dux László a "felsőoktatás jogi kereteinek kimunkálásán", hogyan is képzeli a felsőoktatási törvény szerepét a nemzettest életében, s mi várható tőle a kapcsolódó szabályok megalkotásakor, arra legjobban a múlt héten adott televíziós nyilatkozata világít rá. Az Este január 24-i adásában a következőket mondotta felsőoktatásunk felkent őrzője: "Most egy nagyon kézenfekvő példán lehet megvilágítani, mondjuk a közgazdászképzésben megtanítják a diákokat az adóelkerülési technikára. Ezután egy hallgató elmegy az APEH-hoz, vagy jelenleg a NAV-hoz, vagy a Pénzügyminisztériumba, és ott ezeknek a kiskapuknak a bezárására használja a tudását, akkor teljesen indokolt, hogy az adófizetők pénzéből ezt visszatérítik. Ha ő elmegy egy olyan céghez, amely kihasználja ezeket a kiskapukat, az egyáltalán nem logikus, hogy azt miért kellene az adófizetőknek finanszírozni."

Megismételjük? Azt mondta, hogy azért nem kellenek Magyarországra közgazdászok, mert az adófizetők pénzén kitanulják az adóelkerülés módszereit, s ha módjuk nyílik rá, menten el is kezdik gyakorolni magukat benne (az adócsalásban). Azt mondja, hogy a közgazdászok adócsalók, ha nagyon megengedően akarjuk értelmezni a szavait, azt, hogy potenciális adócsalók. S mi van, ha a riporter a jogászokról vagy a kötélverőkről kérdezi? A jogászok az adófizetők pénzén kitanulják a jogot, majd ügyvédként megvédik az adócsalókat, a gyilkosokat, meg a többit, míg a kötélverők már fonják is a kötélhágcsót a börtönökből megszökni kívánó adócsalóknak - és így tovább az utolsó álló emberig.

S ne gondolja senki, hogy a szimpla ostobaság beszélt Duxból. Többről van szó, tudatos provokációról, a társadalom rosszindulatú manipulálására tett - végső soron mégiscsak szerfelett ostoba és átlátszó - kísérletről, ami azzal számol, hogy a társadalom bizonyos csoportjai esetleg kifejezésre is juttatják ellenérzéseiket a felsőoktatási törvénnyel szemben, lévén minden okuk megvan rá, például a közgazdasági egyetem hallgatóinak vagy reménybeli hallgatóinak. Faragjunk hát gyorsan adócsalókat belőlük, hogy a népharag majd a helyén kezelje őket, ha pampogni mernek.

És innentől tök mindegy, hogy meddig volt helyettes államtitkár, s esetleg mire tér vissza majd, hiszen ő csak fölmondta a leckét. Elzengte az orbáni hatalomgyakorlás kiskátéjának a nép ellenségeire vágó passzusát, amelynek tanulságát annyiban foglalhatjuk össze, hogy: kussolj, ha kibabrálnak veled, mert kaphatsz még egyet a pofádra. Ez a dolog politikai része. A jogi meg az, hogy akit érint Dux felszólalása, nyugodtan menjen, és jelentse fel rágalmazásért a himpellért!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.