A szerk.

A nép ellenségei

A szerk.

Csak január végéig marad, megjelenésünk napján már be sem megy a hivatalba az év elején leköszönt felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, Dux László. Azért búcsúzott el, mert küldetését bevégezte, a gép forog, a spektákulum működik. Ő csak a felsőoktatás jogi szabályozási kereteinek megalkotásáig vállalta a feladatot, amit az új felsőoktatási törvénnyel nyélbe is ütöttek, úgyhogy részéről a fáklyásmenet.

De nem olyan ember ő, aki cserbenhagyná az övéit, különösképpen a hazáját. Ígéri, hogy visszatér, s részt vesz a kapcsolódó szabályok megformálásában is. Muszáj ezt, Dux úr? Mármint forszírozni a visszatérést.

Hogy mit is ért Dux László a "felsőoktatás jogi kereteinek kimunkálásán", hogyan is képzeli a felsőoktatási törvény szerepét a nemzettest életében, s mi várható tőle a kapcsolódó szabályok megalkotásakor, arra legjobban a múlt héten adott televíziós nyilatkozata világít rá. Az Este január 24-i adásában a következőket mondotta felsőoktatásunk felkent őrzője: "Most egy nagyon kézenfekvő példán lehet megvilágítani, mondjuk a közgazdászképzésben megtanítják a diákokat az adóelkerülési technikára. Ezután egy hallgató elmegy az APEH-hoz, vagy jelenleg a NAV-hoz, vagy a Pénzügyminisztériumba, és ott ezeknek a kiskapuknak a bezárására használja a tudását, akkor teljesen indokolt, hogy az adófizetők pénzéből ezt visszatérítik. Ha ő elmegy egy olyan céghez, amely kihasználja ezeket a kiskapukat, az egyáltalán nem logikus, hogy azt miért kellene az adófizetőknek finanszírozni."

Megismételjük? Azt mondta, hogy azért nem kellenek Magyarországra közgazdászok, mert az adófizetők pénzén kitanulják az adóelkerülés módszereit, s ha módjuk nyílik rá, menten el is kezdik gyakorolni magukat benne (az adócsalásban). Azt mondja, hogy a közgazdászok adócsalók, ha nagyon megengedően akarjuk értelmezni a szavait, azt, hogy potenciális adócsalók. S mi van, ha a riporter a jogászokról vagy a kötélverőkről kérdezi? A jogászok az adófizetők pénzén kitanulják a jogot, majd ügyvédként megvédik az adócsalókat, a gyilkosokat, meg a többit, míg a kötélverők már fonják is a kötélhágcsót a börtönökből megszökni kívánó adócsalóknak - és így tovább az utolsó álló emberig.

S ne gondolja senki, hogy a szimpla ostobaság beszélt Duxból. Többről van szó, tudatos provokációról, a társadalom rosszindulatú manipulálására tett - végső soron mégiscsak szerfelett ostoba és átlátszó - kísérletről, ami azzal számol, hogy a társadalom bizonyos csoportjai esetleg kifejezésre is juttatják ellenérzéseiket a felsőoktatási törvénnyel szemben, lévén minden okuk megvan rá, például a közgazdasági egyetem hallgatóinak vagy reménybeli hallgatóinak. Faragjunk hát gyorsan adócsalókat belőlük, hogy a népharag majd a helyén kezelje őket, ha pampogni mernek.

És innentől tök mindegy, hogy meddig volt helyettes államtitkár, s esetleg mire tér vissza majd, hiszen ő csak fölmondta a leckét. Elzengte az orbáni hatalomgyakorlás kiskátéjának a nép ellenségeire vágó passzusát, amelynek tanulságát annyiban foglalhatjuk össze, hogy: kussolj, ha kibabrálnak veled, mert kaphatsz még egyet a pofádra. Ez a dolog politikai része. A jogi meg az, hogy akit érint Dux felszólalása, nyugodtan menjen, és jelentse fel rágalmazásért a himpellért!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.