A szerk.

A rágalmak ára

A szerk.

2004 elején az erejét próbálgató Jobbik környékéről valamelyik csökkentértelmű följelentette a Magyar Narancsot tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt, mivel Visszhang rovatunk kritikai értékeléseinél „vörös csillagokat” használtunk. Néhány évvel később dohány­ipari termék tiltott reklámozása miatt mószerolta be lapunkat a hatóságoknál valamely dohányzásellenes szervezet hibbant alakja, mivel egy moziajánlónkat Huszár „Pufi” Károly (1884–1943?) olyan fotójával illusztráltuk, amelyen a híres színész-kupléénekes az egyik kezében pipát tart. Elmarasztaló következménye egyik „ügynek” sem lett, ám mindkét esetben értékes munkaórákat rabolt el az ezekkel való foglalatosság. Nemcsak szerkesztőségünktől (hosszas, meggyőző indoklást kellett készítenünk arról, miért nem dohányreklám az archív fénykép), hanem az első esetben például a rendőrségre beidézett nyomdaigazgatótól is, aki vallomásában kifejtette és a kellő iparági kódokkal kétségbevonhatatlanul igazolta, hogy a közlönyünkben használt csillag színe piros – esetenként narancssárga –, de semmiképp se vörös. De dolgoztatta a hülyeség a kőbányai rendőrőrs illetékes osztályá­nak nyomozóit is, ők ehelyett foglalkozhattak volna például kiemelt és igazi feladatukkal, a pedofília üldözésével is.

Ezek persze pimf ügyek voltak, tulajdonképpen elő sem hozzuk őket, ha nem olvassuk a keddi Magyar Nemzetben azt, hogy a Fővárosi Főügyészség a törvényességi ellenőrzése végén arra jutott, hogy a Norvég Civil Támogatási Alaptól (NCTA) „érkező pénzek elosztásában közreműködő három magyar civil szervezet működése teljesen megfelel a hazai jogszabályoknak”. (A napilap értesülését a főügyészség szóvivője is megerősítette.)

false

 

Fotó: MTI

Egy éve indult az érintett civil szervezetek elleni kormányzati akció. Bosszúból egyébiránt, az orbánizmusra oly jellemző módon. Norvégia ugyanis felfüggesztette 142 millió euró fejlesztési támogatás kifizetését amiatt, hogy a magyar kormány egyoldalúan átalakította a pénzek elosztásával foglalkozó állami szervezetrendszert. A választások után ezért Lázár János azzal állt elő, hogy az Ökotárson keresztül valójában az LMP rejtett pártfinanszírozása zajlik. (Az illetékes norvég miniszternek írt levelében – feltehetően az irónia szándékával – meg is jegyezte, a címzett biztosan örül az LMP parlamentbe jutásának.) Miután ez az állítás gyorsan megdőlt, Lázárék váltottak, és a „balliberális”, „kormányellenes szervezetek” részrehajló támogatásával vádolták az NCTA-pénzek szétosztását koordináló civil szervezeteket. Sőt, Csepreghy Nándor helyettes államtitkár – a Lázár utáni „ügygazda” – egy belső ellenőrzési jelentésre hivatkozva sikkasztás és szervezett csalás gyanújáról kezdett beszélni. Állításaik komolyságát igazolandó a szervezetekre szabadították a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi), amelynek mosolyt fakasztó jelentése után megindult a nyomozás is. A kormányzatot a legkevésbé sem érdekelte, hogy a donor országok, mindenekelőtt Norvégia, keményen fölléptek a koncepciós eljárás ellen, ahogyan az sem, hogy a támogatás nagyobbik – a magyar állami projekteket finanszírozó – részének a kifizetését a norvégok visszatartották. Tavaly szeptember 8-án egy erőfitogtató házkutatás során Móra Veronikát, az Ökotárs Alapítvány igazgatóját több tucat rendőr gyűrűjében vezették el.

Mára kiderült: a lejárató kampány minden egyes eleme hazugságon alapult. Idén januárban bíróság mondta ki az őszi házkutatás törvénytelenségét, májusban a norvég állam által felkért független könyvvizsgáló cég világította át és találta szabályosnak a magyar alapkezelő működését, most pedig az ügyészségi szóvivő állítja a vádhatóság vizsgálata alapján, hogy „érdemi ügyészi intézkedésre egyáltalán nem volt szükség”. A két „legkirívóbb” szabálytalanság – például az egyik szervezet nem tette föl a honlapjára a 2012-es és a 2013-as beszámolóit – a működés törvényességét nem befolyásolta.

Mindeközben hasznos civil projektek – és ezen keresztül nem egy esetben egzisztenciák – kerültek veszélybe. Az állam által kezelt hat programterületen még idén áprilisban sem találtunk pályázati eredményeket, sőt nagyon úgy tűnt, hogy a 33 milliárd forint jelentős része bennragadt. (A norvégok kijelentették, hogy az Ökotárs elleni elhúzódó eljárás végéig nem utalnak.) A kormány hadjárata miatt tehát nem végezhették sem a civil, sem az állami szervek az ország számára fontos munkájukat; az előbbieknek ehelyett abszurd vádak ellen kellett védekezni, és a Kehi mondvacsinált adminisztratív feladataival birkózni, hogy „tisztázzák” az „ügyüket”. Ebben a pillanatban felmérni sem tudjuk pontosan, hogy emiatt mekkora veszteség érte e szervezeteket és a társadalmat. Az viszont kimondatlanul is tudható, hogy kinek a jóváhagyására van szükség egy ilyen volumenű akció beindításához és végigviteléhez.

Tényleg semmi nem számít; még az sem, ha az első pillanattól nyilvánvaló téboly mil­liárd forintokban mérhető kárt okoz is az országnak. Az Orbán-kormányok permanens ­ellenséggyártása – az 1998-as megfigyelési ügytől a Dávid Ibolyáék elleni koncepciós vádaskodásokon vagy a filozófusok meghurcolásán át a menekültek elleni nyílt uszításig – igen megemelte a nyilvánosság ingerküszöbét az embertelenség észlelésére. Ez a norvégalapos izé is egy éve volt, ki emlékszik rá? De Orbán Viktornak és két norvégalap-ügyi fegyverhordozójának, Lázár Jánosnak és Csepreghy Nándornak, valamint a Kehi vezetőinek ez után a mocskos hecckampány után, ha rendes emberek lennének, be kellene nyújtaniuk a lemondásukat. Persze nem fogják megtenni. Hiszen nem rendes emberek.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.