A szerk.

A rágalmak ára

A szerk.

2004 elején az erejét próbálgató Jobbik környékéről valamelyik csökkentértelmű följelentette a Magyar Narancsot tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt, mivel Visszhang rovatunk kritikai értékeléseinél „vörös csillagokat” használtunk. Néhány évvel később dohány­ipari termék tiltott reklámozása miatt mószerolta be lapunkat a hatóságoknál valamely dohányzásellenes szervezet hibbant alakja, mivel egy moziajánlónkat Huszár „Pufi” Károly (1884–1943?) olyan fotójával illusztráltuk, amelyen a híres színész-kupléénekes az egyik kezében pipát tart. Elmarasztaló következménye egyik „ügynek” sem lett, ám mindkét esetben értékes munkaórákat rabolt el az ezekkel való foglalatosság. Nemcsak szerkesztőségünktől (hosszas, meggyőző indoklást kellett készítenünk arról, miért nem dohányreklám az archív fénykép), hanem az első esetben például a rendőrségre beidézett nyomdaigazgatótól is, aki vallomásában kifejtette és a kellő iparági kódokkal kétségbevonhatatlanul igazolta, hogy a közlönyünkben használt csillag színe piros – esetenként narancssárga –, de semmiképp se vörös. De dolgoztatta a hülyeség a kőbányai rendőrőrs illetékes osztályá­nak nyomozóit is, ők ehelyett foglalkozhattak volna például kiemelt és igazi feladatukkal, a pedofília üldözésével is.

Ezek persze pimf ügyek voltak, tulajdonképpen elő sem hozzuk őket, ha nem olvassuk a keddi Magyar Nemzetben azt, hogy a Fővárosi Főügyészség a törvényességi ellenőrzése végén arra jutott, hogy a Norvég Civil Támogatási Alaptól (NCTA) „érkező pénzek elosztásában közreműködő három magyar civil szervezet működése teljesen megfelel a hazai jogszabályoknak”. (A napilap értesülését a főügyészség szóvivője is megerősítette.)

false

 

Fotó: MTI

Egy éve indult az érintett civil szervezetek elleni kormányzati akció. Bosszúból egyébiránt, az orbánizmusra oly jellemző módon. Norvégia ugyanis felfüggesztette 142 millió euró fejlesztési támogatás kifizetését amiatt, hogy a magyar kormány egyoldalúan átalakította a pénzek elosztásával foglalkozó állami szervezetrendszert. A választások után ezért Lázár János azzal állt elő, hogy az Ökotárson keresztül valójában az LMP rejtett pártfinanszírozása zajlik. (Az illetékes norvég miniszternek írt levelében – feltehetően az irónia szándékával – meg is jegyezte, a címzett biztosan örül az LMP parlamentbe jutásának.) Miután ez az állítás gyorsan megdőlt, Lázárék váltottak, és a „balliberális”, „kormányellenes szervezetek” részrehajló támogatásával vádolták az NCTA-pénzek szétosztását koordináló civil szervezeteket. Sőt, Csepreghy Nándor helyettes államtitkár – a Lázár utáni „ügygazda” – egy belső ellenőrzési jelentésre hivatkozva sikkasztás és szervezett csalás gyanújáról kezdett beszélni. Állításaik komolyságát igazolandó a szervezetekre szabadították a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi), amelynek mosolyt fakasztó jelentése után megindult a nyomozás is. A kormányzatot a legkevésbé sem érdekelte, hogy a donor országok, mindenekelőtt Norvégia, keményen fölléptek a koncepciós eljárás ellen, ahogyan az sem, hogy a támogatás nagyobbik – a magyar állami projekteket finanszírozó – részének a kifizetését a norvégok visszatartották. Tavaly szeptember 8-án egy erőfitogtató házkutatás során Móra Veronikát, az Ökotárs Alapítvány igazgatóját több tucat rendőr gyűrűjében vezették el.

Mára kiderült: a lejárató kampány minden egyes eleme hazugságon alapult. Idén januárban bíróság mondta ki az őszi házkutatás törvénytelenségét, májusban a norvég állam által felkért független könyvvizsgáló cég világította át és találta szabályosnak a magyar alapkezelő működését, most pedig az ügyészségi szóvivő állítja a vádhatóság vizsgálata alapján, hogy „érdemi ügyészi intézkedésre egyáltalán nem volt szükség”. A két „legkirívóbb” szabálytalanság – például az egyik szervezet nem tette föl a honlapjára a 2012-es és a 2013-as beszámolóit – a működés törvényességét nem befolyásolta.

Mindeközben hasznos civil projektek – és ezen keresztül nem egy esetben egzisztenciák – kerültek veszélybe. Az állam által kezelt hat programterületen még idén áprilisban sem találtunk pályázati eredményeket, sőt nagyon úgy tűnt, hogy a 33 milliárd forint jelentős része bennragadt. (A norvégok kijelentették, hogy az Ökotárs elleni elhúzódó eljárás végéig nem utalnak.) A kormány hadjárata miatt tehát nem végezhették sem a civil, sem az állami szervek az ország számára fontos munkájukat; az előbbieknek ehelyett abszurd vádak ellen kellett védekezni, és a Kehi mondvacsinált adminisztratív feladataival birkózni, hogy „tisztázzák” az „ügyüket”. Ebben a pillanatban felmérni sem tudjuk pontosan, hogy emiatt mekkora veszteség érte e szervezeteket és a társadalmat. Az viszont kimondatlanul is tudható, hogy kinek a jóváhagyására van szükség egy ilyen volumenű akció beindításához és végigviteléhez.

Tényleg semmi nem számít; még az sem, ha az első pillanattól nyilvánvaló téboly mil­liárd forintokban mérhető kárt okoz is az országnak. Az Orbán-kormányok permanens ­ellenséggyártása – az 1998-as megfigyelési ügytől a Dávid Ibolyáék elleni koncepciós vádaskodásokon vagy a filozófusok meghurcolásán át a menekültek elleni nyílt uszításig – igen megemelte a nyilvánosság ingerküszöbét az embertelenség észlelésére. Ez a norvégalapos izé is egy éve volt, ki emlékszik rá? De Orbán Viktornak és két norvégalap-ügyi fegyverhordozójának, Lázár Jánosnak és Csepreghy Nándornak, valamint a Kehi vezetőinek ez után a mocskos hecckampány után, ha rendes emberek lennének, be kellene nyújtaniuk a lemondásukat. Persze nem fogják megtenni. Hiszen nem rendes emberek.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.