A szerk.

A szatír utazik a kisvasúton

A szerk.

Valamikor a múlt század 90-es éveinek elején találta azt mondani Szirtes András filmrendező, hogy ha egy forintod van, akkor egy forintból kell filmet csinálni.

Akkoriban nem értettünk vele egyet, mert abból indultunk ki, hogy egy forintból csak lejárt szavatosságú nyersanyagra, szívességi alapon kölcsönzött gyenge felszereléssel s ugyancsak haveri alapon közreműködő, aligha számon kérhető alkotói gárdával lehet filmet készíteni, és az ilyen produkció a legjobb szándékok ellenére sem lehet versenyképes a tisztességes költségvetésű művekkel. Egy forintból kamaszos bulifilmet lehet forgatni, amit csak a közvetlen érintettek és családtagjaik néznek, de ők sem lesznek sokkal beljebb általa. Akkor igazunk volt, de eltelt harminc év, s eljött az ideje, hogy megkövessük Szirtes Andrást. A jövőbe látott. E jövőbe látás ugyan – őszinte sajnálatunkra – nem jelenti azt, hogy Szirtes álmai meg is valósulnak, s szárba szökhetnek az egyforintos remekművek, vagy ha mégis, akkor a közönséghez is utat találnak. Nem. Mégis ez tűnik ma az egyetlen járható útnak (az alkoholizmusról lebeszélnénk mindenkit).

Mert itt különben az van, hogy jön Kevin Spacey, az álnok római csuhás, vele jön Eric Roberts, vagyis Ákos kapitány, aztán Christo­pher Lambert, az öreg lovag, s a valaha kétségkívül szép napokat látott, 84 esztendős Terence Stamp narrátori segédletével előadják, hogy a magyar ember már 1246-ban is Európa védőbástyája volt, s ha Batu kán nem fordult volna vissza Esztergom láttán (pedig akkor még nem is állt a domb fokán Melocco Miklós híres kampója), akkor jól megnézhetné magát a csalárd Nyugat. Mindezt csilliárdokból persze. A magyar gyártási támogatás cca 1,3 milliárd forintról indul a művet beharangozó közlemény szerint, s majd meglátjuk a végét. De hát ez semmiség, hisz nagy nemzetközi (angol–mongol, de a vezér a magyar, az mindig a magyar) koprodukcióról van szó, melynél semmi nem bizonyítja ékesebben, hogy mi aztán a nemzetközi kulturális vérkeringés szívcsakrájának is a kellős közepén mondjuk meg, hogy merre van az előre. S most itt ne is hozzuk szóba Kétmilliós Kálmán készülő filmjét a márciusi ifjakról (Orbán Viktor történelmi előképeiről), melynél a taxaméter már vidáman négymilliárd fölött duruzsol, nézzük csak azt, amit tudunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.