A szerk.

Történelmi személyiség

A szerk.

Egyre halványabb emlék a február 1-jei Putyin–Orbán-találkozó. Leginkább a gigantikus asztal jut az eszünkbe róla, no meg az, hogy Orbán szerényen békemissziónak nevezte moszkvai útját.

„Amikor ilyen bajok vannak, ilyen feszültségek, jegesedés, beáll a jégkorszak a Kelet és Nyugat közötti viszonyban, akkor van jelentősége az olyan országoknak, mint Magyarország, mert mi alkalmasak vagyunk jégtörőnek” – mondta, amivel sikerült is elérnie, hogy továbbra is azt lihegjék a propagandistái, hogy szó sincs háborúról. „Annak semmi esélye nincs. Ezt egy hülye is tudja” – mondta Orbán elutazása előtt B. Zsolt, de a Putyin-találkozó után B. András már azt próbálta eladni, hogy Oroszország Orbán közbenjárására nem fogja megtámadni Ukrajnát. Pár héttel később Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Jobb helyeken ekkora blama után a pofára esett politikus minimum magyarázkodni kényszerül, még inkább lemond, nálunk azonban máshogy áll a dolog. Szó sem volt pofára esésről, úgyhogy ismét csak azt nyugtázhattuk, hogy Orbán újabb nyilvánvaló hazugságának sincs következménye. Mint ahogy annak sem lett, hogy a későbbi megnyilvánulásai alapján immár Putyin egyetlen csatlósaként tekintettek (és tekintenek) rá az Európai Unióban. De ezzel sincs baj, az Orbánt újabb választási győzelemre segítők java még büszke is rá, ahogy vélhetően arra is, hogy a választások után – eltérően az eddigiektől, ám érthető okokból – Orbán nem Lengyelország felé vette az irányt, hanem Rómába, egyenesen a pápához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.