A szerk.

Irány Kelet!

A szerk.

Április 3. után sokat hallottuk, hogy Orbán azért nyert, mert ő ért a nép nyelvén – és ezt a „tényt” végre tudomásul kellene vennie az ellenzéknek meg a nem kormánypárti sajtónak –, továbbá hogy túlzott egyszerűsítés mindent a propagandára fogni. Az empatikusabb, hovatovább önmarcangolásra hajlamosabb felszólalók az itt-ott elhangzó „agymosott” jelzőt pedig kifejezetten kikérték az Orbánra szavazó választópolgárok nevében.

Mindezt rég elfelejtettük volna – a választások utáni lélekállapot 1990 óta egy sor hasonló, múló epizódot szült –, ha a napokban a 444 nem közli azokat a közvélemény-kutatási adatokat, amelyeket a Medián vett föl a lap megrendelésére. A felmérés szerint a világhoz, a politikához, a nemzetközi politika vezetőihez való viszonyt az iskolázottságon túl döntő mértékben meghatározza a politikai hovatartozás. A kormánypárti választók jelentékeny része, egyes kérdésekben a túlnyomó többsége híven követi pártját és annak vezetőjét keletre. Kínában jobban bíznak, mint az Egyesült Államokban; a szomszédban dúló háborúért szerintük az Egyesült Államokat és Ukrajnát valamivel nagyobb felelősség terheli, mint az Ukrajnát megtámadó Oroszországot; a negyven évig Magyarországot megszálló oroszokat egyre jobban kedvelik; a városokat romba döntő, a helyi lakosságot tízezrével az orosz Távol-Keletre deportáló Putyint jobban csípik Bidennél vagy Macronnál; az Egyesült Államok helyett inkább az oroszokkal barátkoznának többet, és így tovább.

Az összkép ugyan kevésbé elkeserítő – a teljes magyar lakosság körében a többség továbbra is masszívan a nyugatos orientáció híve –, ám ha mindezt összevetjük a korábbi hasonló adatsorokkal, a tendencia riasztó. Az alternatív valóságot 24/7-ben sulykoló kormányzati propaganda (horribile dictu: agymosás) a Fidesz-táborban szerfölött hatékonynak látszik, de a lakosság egészét tekintve sem elhanyagolható a befolyása. Nem évtizedek szívós hazudozásának az eredménye ez, hanem alig tíz évé; ahogyan az afrikaiakkal vagy az arabokkal – általában az idegenekkel – szemben is inkább közömbös közhangulatot a felpörgetett agitprop 2015 után rövid idő alatt hisztérikussá tudta fokozni. (A számtalan őrületbe hajló eset közül talán az a 2017-es történet a leginkább abszurd, amikor az egyik faluban mindenszentek napján az okozott feljelentésbe torkolló pánikot, hogy a más településekről a helyi temetőbe érkezőket migránsoknak hitték.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.