Irány Kelet!

Április 3. után sokat hallottuk, hogy Orbán azért nyert, mert ő ért a nép nyelvén – és ezt a „tényt” végre tudomásul kellene vennie az ellenzéknek meg a nem kormánypárti sajtónak –, továbbá hogy túlzott egyszerűsítés mindent a propagandára fogni. Az empatikusabb, hovatovább önmarcangolásra hajlamosabb felszólalók az itt-ott elhangzó „agymosott” jelzőt pedig kifejezetten kikérték az Orbánra szavazó választópolgárok nevében.

Mindezt rég elfelejtettük volna – a választások utáni lélekállapot 1990 óta egy sor hasonló, múló epizódot szült –, ha a napokban a 444 nem közli azokat a közvélemény-kutatási adatokat, amelyeket a Medián vett föl a lap megrendelésére. A felmérés szerint a világhoz, a politikához, a nemzetközi politika vezetőihez való viszonyt az iskolázottságon túl döntő mértékben meghatározza a politikai hovatartozás. A kormánypárti választók jelentékeny része, egyes kérdésekben a túlnyomó többsége híven követi pártját és annak vezetőjét keletre. Kínában jobban bíznak, mint az Egyesült Államokban; a szomszédban dúló háborúért szerintük az Egyesült Államokat és Ukrajnát valamivel nagyobb felelősség terheli, mint az Ukrajnát megtámadó Oroszországot; a negyven évig Magyarországot megszálló oroszokat egyre jobban kedvelik; a városokat romba döntő, a helyi lakosságot tízezrével az orosz Távol-Keletre deportáló Putyint jobban csípik Bidennél vagy Macronnál; az Egyesült Államok helyett inkább az oroszokkal barátkoznának többet, és így tovább.

Az összkép ugyan kevésbé elkeserítő – a teljes magyar lakosság körében a többség továbbra is masszívan a nyugatos orientáció híve –, ám ha mindezt összevetjük a korábbi hasonló adatsorokkal, a tendencia riasztó. Az alternatív valóságot 24/7-ben sulykoló kormányzati propaganda (horribile dictu: agymosás) a Fidesz-táborban szerfölött hatékonynak látszik, de a lakosság egészét tekintve sem elhanyagolható a befolyása. Nem évtizedek szívós hazudozásának az eredménye ez, hanem alig tíz évé; ahogyan az afrikaiakkal vagy az arabokkal – általában az idegenekkel – szemben is inkább közömbös közhangulatot a felpörgetett agitprop 2015 után rövid idő alatt hisztérikussá tudta fokozni. (A számtalan őrületbe hajló eset közül talán az a 2017-es történet a leginkább abszurd, amikor az egyik faluban mindenszentek napján az okozott feljelentésbe torkolló pánikot, hogy a más településekről a helyi temetőbe érkezőket migránsoknak hitték.)