A szerk.

Irány Kelet!

A szerk.

Április 3. után sokat hallottuk, hogy Orbán azért nyert, mert ő ért a nép nyelvén – és ezt a „tényt” végre tudomásul kellene vennie az ellenzéknek meg a nem kormánypárti sajtónak –, továbbá hogy túlzott egyszerűsítés mindent a propagandára fogni. Az empatikusabb, hovatovább önmarcangolásra hajlamosabb felszólalók az itt-ott elhangzó „agymosott” jelzőt pedig kifejezetten kikérték az Orbánra szavazó választópolgárok nevében.

Mindezt rég elfelejtettük volna – a választások utáni lélekállapot 1990 óta egy sor hasonló, múló epizódot szült –, ha a napokban a 444 nem közli azokat a közvélemény-kutatási adatokat, amelyeket a Medián vett föl a lap megrendelésére. A felmérés szerint a világhoz, a politikához, a nemzetközi politika vezetőihez való viszonyt az iskolázottságon túl döntő mértékben meghatározza a politikai hovatartozás. A kormánypárti választók jelentékeny része, egyes kérdésekben a túlnyomó többsége híven követi pártját és annak vezetőjét keletre. Kínában jobban bíznak, mint az Egyesült Államokban; a szomszédban dúló háborúért szerintük az Egyesült Államokat és Ukrajnát valamivel nagyobb felelősség terheli, mint az Ukrajnát megtámadó Oroszországot; a negyven évig Magyarországot megszálló oroszokat egyre jobban kedvelik; a városokat romba döntő, a helyi lakosságot tízezrével az orosz Távol-Keletre deportáló Putyint jobban csípik Bidennél vagy Macronnál; az Egyesült Államok helyett inkább az oroszokkal barátkoznának többet, és így tovább.

Az összkép ugyan kevésbé elkeserítő – a teljes magyar lakosság körében a többség továbbra is masszívan a nyugatos orientáció híve –, ám ha mindezt összevetjük a korábbi hasonló adatsorokkal, a tendencia riasztó. Az alternatív valóságot 24/7-ben sulykoló kormányzati propaganda (horribile dictu: agymosás) a Fidesz-táborban szerfölött hatékonynak látszik, de a lakosság egészét tekintve sem elhanyagolható a befolyása. Nem évtizedek szívós hazudozásának az eredménye ez, hanem alig tíz évé; ahogyan az afrikaiakkal vagy az arabokkal – általában az idegenekkel – szemben is inkább közömbös közhangulatot a felpörgetett agitprop 2015 után rövid idő alatt hisztérikussá tudta fokozni. (A számtalan őrületbe hajló eset közül talán az a 2017-es történet a leginkább abszurd, amikor az egyik faluban mindenszentek napján az okozott feljelentésbe torkolló pánikot, hogy a más településekről a helyi temetőbe érkezőket migránsoknak hitték.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.