A szerk.

Irány Kelet!

A szerk.

Április 3. után sokat hallottuk, hogy Orbán azért nyert, mert ő ért a nép nyelvén – és ezt a „tényt” végre tudomásul kellene vennie az ellenzéknek meg a nem kormánypárti sajtónak –, továbbá hogy túlzott egyszerűsítés mindent a propagandára fogni. Az empatikusabb, hovatovább önmarcangolásra hajlamosabb felszólalók az itt-ott elhangzó „agymosott” jelzőt pedig kifejezetten kikérték az Orbánra szavazó választópolgárok nevében.

Mindezt rég elfelejtettük volna – a választások utáni lélekállapot 1990 óta egy sor hasonló, múló epizódot szült –, ha a napokban a 444 nem közli azokat a közvélemény-kutatási adatokat, amelyeket a Medián vett föl a lap megrendelésére. A felmérés szerint a világhoz, a politikához, a nemzetközi politika vezetőihez való viszonyt az iskolázottságon túl döntő mértékben meghatározza a politikai hovatartozás. A kormánypárti választók jelentékeny része, egyes kérdésekben a túlnyomó többsége híven követi pártját és annak vezetőjét keletre. Kínában jobban bíznak, mint az Egyesült Államokban; a szomszédban dúló háborúért szerintük az Egyesült Államokat és Ukrajnát valamivel nagyobb felelősség terheli, mint az Ukrajnát megtámadó Oroszországot; a negyven évig Magyarországot megszálló oroszokat egyre jobban kedvelik; a városokat romba döntő, a helyi lakosságot tízezrével az orosz Távol-Keletre deportáló Putyint jobban csípik Bidennél vagy Macronnál; az Egyesült Államok helyett inkább az oroszokkal barátkoznának többet, és így tovább.

Az összkép ugyan kevésbé elkeserítő – a teljes magyar lakosság körében a többség továbbra is masszívan a nyugatos orientáció híve –, ám ha mindezt összevetjük a korábbi hasonló adatsorokkal, a tendencia riasztó. Az alternatív valóságot 24/7-ben sulykoló kormányzati propaganda (horribile dictu: agymosás) a Fidesz-táborban szerfölött hatékonynak látszik, de a lakosság egészét tekintve sem elhanyagolható a befolyása. Nem évtizedek szívós hazudozásának az eredménye ez, hanem alig tíz évé; ahogyan az afrikaiakkal vagy az arabokkal – általában az idegenekkel – szemben is inkább közömbös közhangulatot a felpörgetett agitprop 2015 után rövid idő alatt hisztérikussá tudta fokozni. (A számtalan őrületbe hajló eset közül talán az a 2017-es történet a leginkább abszurd, amikor az egyik faluban mindenszentek napján az okozott feljelentésbe torkolló pánikot, hogy a más településekről a helyi temetőbe érkezőket migránsoknak hitték.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.