A szerk.

Az influenszer

A szerk.

Újévkor volt Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója, s ez az alkalom nagy lehetőségeket tartogathatna. Petőfi életútja, életműve páratlan. Kevés olyan költő lehet a világirodalomban, aki alig tíz év alatt szinte minden zsánerben remekműveket alkotott, s életműve annak ellenére sem mondható töredékesnek, hogy mindössze 26 és fél évet élt. És ha ehhez még hozzátesszük a forradalmár, hősi halott alakját, nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak holmi nemzeti büszkeség okán dicsekedhetnénk vele, s lehetne a szívünk közepében.

Ám az elmúlt száz évben a mindenkori hatalom ahelyett, hogy megfelelő tudományos és kulturális menedzselés mellett a költő hazai megismertetését és nemzetközi elismertetését célozta volna, mindig az épp aktuális politikai céljainak szolgálatába próbálta az emlékét állítani. Így volt ez 1923-ban, a költő születésének 100. évfordulóján, amikor Petőfiből Trianon-mementót csináltak azzal, hogy Segesvárról Kiskunfélegyházára szállították az 1897-ben felavatott szobrát. Így volt 1948-ban is, a forradalom centenáriumán, amikor Révai József megpróbálta Petőfit a proletárköltők előképeként eladni. De így volt ez Kádár alatt is, amikor – az amúgy nem munkaszüneti nappá nyilvánított – március 15-ét tűzték a Forradalmi Ifjúsági Napok nevezetű KISZ-rendezvénysorozat zászlajára. Mindeközben Petőfi személyének és munkásságának ismerete még az iskolázottak körében is legfeljebb egy tucat versre és a sztereotípiákra korlátozódott. (Jegyezzük azért meg, hogy a 70-es években a hivatalos narratíva mellett olyan kritikus produkciók is születtek, mint Kardos Ferenc Petőfi ’73 című filmje, vagy a Keressük Petőfit című tévériport-sorozat, amely éppen a költő munkásságát körülvevő tudatlanságra világított rá.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.