A szerk.

Távollétünkben

A szerk.

Lehettünk volna barátok is. Lehettek volna barátaink is, és most jól éreznénk magunkat. Vagy legalábbis jobban; ennél, ami most van, sokkal jobban. Együtt, csapatban, összefogva könnyebben átvészelhető minden válság, hamarabb mutatja meg magát a fény az alagút végén. Ha magad rögtön nem is veszed észre, a szomszédod oldalba bök, nézd, ott valami világít, kicsi, de egyre nagyobb lesz!

Nos, Magyarországot efféle rémségek nem veszélyeztetik. Magyarország – ha jóindulatúan akarunk fogalmazni, de miért is tennénk – egy sziget, amelytől a legközelebbi partok is iszonyú messze vannak, s éppen távolodnak. Milyen gyorsan távolodnak! S ez így is marad még egy jó darabig, mert az ilyet nehéz helyrehozni. Ha nem akarunk ennyire udvariasan fogalmazni – erre is lenne okunk bőségesen –, azt mondanánk, Magyarország ketrec, amelyre ő maga, önkezével (önfia kezével, oly mindegy) tette fel a lakatot, s hajította el annak kulcsát – valahová, a látótávolságon túlra. Vajon kinek lesz érkezése a közeljövőben, hogy nekiálljon megkeresni ezt a kulcsot, kinyissa a lakatot és kitárja a ketrecajtót, s azt mondja, gyere ki egy kicsit, jót fog tenni a mozgás, a szabad levegő, a szabadság?

Nagy vonalakban így foglalható össze a 2023-as év első olyan nemzetközi politikai eseményének a tanulsága, amelyben Magyarország is érintett volt. Január 1-jén ünnepelte ugyanis „északi szomszédunk”, Szlovákia a függetlenségének 30. évfordulóját. A körülményekhez képest jó kedvvel, szomszédjai, barátai derűs karéjában, méltón. És Magyarország nélkül. Nem mintha nem hívták volna Magyarországot, konkrétan az államfőjét – de a Magyarországot legelsőként reprezentáló személy sűrű hivatalos teendői mellett nem talált rá módot, hogy eleget tegyen a szomszéd invitálásának, inkább azt válaszolta neki, hogy nem érek rá, bocsesz (a nemzetközi diplomácia összes szabályát, hah, betartva).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."