Az se baj, ha bűnöző lenne

Szlovákiában előrehozott választásokat tartanak a jövő hónap végén.

Az aktuális közvélemény-kutatási adatok szerint a legnépszerűbb párt a Smer (Irány), Robert Fico háromszoros miniszterelnök és többszörös nyomozati célszemély alakulata a maga 20, azaz húsz százalékával. Mögöttük 16–17 százalék körül járt a Progresszív Szlovákiáért, a Zuzana Čaputová államfő egykori mozgalmából lett párt, az ő sarkukban meg Peter Pellegrini ugyancsak volt miniszterelnök pártja a Hlas (Hang) tapos. Őket tán afféle euroficós alakulatnak láthatjuk (értsd: Robert Fico minden hülyesége, mínusz a Putyin-pártiság), s 10 százalék körül vannak az újnácik. Szlovákiában hosszú ideje vannak új és újabb nácoid pártok, s fénykorukban általában hol alulról, hol felülről nyaldossák a 10 százalékot, de mind gyorsan hervadnak; s olyankor jön mindig egy új. A bejutási küszöb körül pedig elég sokan egerésznek, de magyar párt ezek közt sincs, ezt legkésőbb Orbán Viktor romániai dörgedelmei óta tudhatja öreg s fiatal.

Mindezt azért volt szükséges felidézni, mert illik, nem illik, Magyarország kormánya – konkrétan Orbán Viktor külügyminisztere, Szijjártó Péter útján – pénteken beszállt a küzdelmekbe. Természetesen Robert Fico oldalán.

Azért természetesen, mert Robert Fico vezet. (Az más kérdés, hogy ha nyer is, tud-e kormányt alakítani, a dolgok jelen állása szerint akkor tud, ha Peter Pellegrini minimum segget csinál a szájából, ami egyfelől nem kizárható, másfelől viszont egy másik cikkre tartozik.) S még azért természetesen, mert Robert Fico az ugyancsak túl régóta tartó politikai pályafutása alatt produkált néhány orbánoid tünetet, szerette volna például nagyon az egyed­uralmat, udvariasabban a hatalomkoncentrációt, de a saját szavazói is ajtót mutattak neki, amikor miniszterelnökként megpályázta az államfői posztot. Szlovákiában sok sebből vérzik a demokrácia, de ezek csak horzsolások a szép magyar testhez képest (s még itt is él, legalábbis számos lelkekben).