A szerk.

Van-e fasiszta veszély Magyarországon? Alig is akadna két olyan történész vagy filozófus a világon, akik ne tudnának - még akkor is, ha ugyanahhoz az interpretációs iskolához tartoznak - jóízűen elvitatkozgatni azon, hogy mit is jelent ez a kifejezés.

Ha mi lennénk a FIFA, ugyanazt csinálnánk, mint ők, igyekeznénk rostgazdagon táplálkozni, s örülnénk minden átutalásról értesítő sms-nek. De ha a FIFA véletlenül olyan lenne, mint amúgy kéne neki, s nem olyan, mint mi, akkor jól megbüntetné a világbajnok labdarúgó-válogatottat, mert az nyilván előre megfontolt szándékkal átverte nézőit a szerdai meccsen.

Hogy a Magyar Gárda a következő választásokig mivel próbálkozik majd, sejthető. Forradalmi igyekezetük alig palástolható, ugyanakkor láthatóan feszélyezi őket jogrendünk. A rasszista uszítás, a (névtelen) fenyegetőzés, az egyenruhás masírozás belefér, más aligha.

Mindannyian tudjuk, mi történt tavaly augusztus 20-án Budapest belvárosában, s mint hétfőn kiderült, nem sok hiányzott ehhez az idén sem. Csupán két órával jött korábban (sietett!) a vihar, és alig volt kevésbé intenzív, mint a tavalyi gyilkos szupercella.

2002 óta a politikai ütésváltások, s különösképpen a kampányidőszakok kedvelt témája - a gáz- és áramárak, valamint a "ki épít több és olcsóbb autópályát" problematikumával holtversenyben - az államilag támogatott lakáshitelek ügye. Hogy azt most éppen megszüntetnék-e (jellemzően a komcsik), vagy ellenkezőleg, bővítenék-e (jellemzően a nackók, de a komcsik is szeretnek ilyesfélékkel előhozakodni). Az elmúlt hétvége lakásügyi fölhorgadása azonban némileg különbözött a korábbi párbajoktól.

A hét végén megint volt miért örülni, bár egyszer már végre kipróbálhatnánk, hogy milyen is ez (az örülés) akkor, ha éppen nem rendeznek nemzetközi kajakversenyt. Elég az hozzá, hogy a duisburgi (ejtsd: düjszburgi, khm) világbajnokságon a magyar válogatott "nagy harcban a vendéglátókkal" nyilvánvalóvá tette, hol is állunk mi a nemzetközi porondon.

Megalakul a Magyar Gárda, vegyük elő történelemkönyveinket. Kik ezek, és mit akarnak?

Elnökök járják a Székelyföldet! Még visszhangozták a havasok a Fidesz-vezér bálványosi szavait, amikor megjött Traian Basescu, aki idén a magyarok közt pihente ki köztársasági elnöki fáradalmait.

És semmiféle meglepetést nem hozott: a kormány a múlt hetihez képest (lásd: Félpályás támadás, Magyar Narancs, 2007. augusztus 2.) még jobban az adófizetők zsebébe nyúlt, s végül kiegyezett a demonstráló magoszos szabolcsi gazdákkal. Akik a sajtó szerint csak részben elégedettek, hiszen az elfagyott ültetvényeket nem nyilvánították katasztrófa sújtotta területté, a kormány a múlt heti plusz ötmilliárd után nem tett újabb pénzt az eredetileg félmilliárdos kárenyhítési alapba, és a gazdák járulékfizetési kötelezettségének elengedése is gyorsan lekerült a napirendről.

A biciklisták buktak, de rajtuk kívül mindenki köszöni, jól van, a most folyó Pánmongol Játékokon a mongol vagy angol váltónak összejött a 7000 pont (vagy a megaherz az öngólváltónak, nem értettük pontosan), a Nagydíjon pedig a jamaicai fiú messzebbre hajította a brazil kislányt, mint ellenfele, az eddigi éllovas, Petőfi Béla.

A múlt héten újabb bemutatót kaptunk abból, hogyan intézzük agrárügyeinket. Miután a tavaszi fagy tönkrevágta a gyümölcsösök jó részét, a satnya kukoricatermés pedig az állattartóknak drágítja meg a takarmányozást, a keleti végek gyümölcstermelői bevették a 4-es főút egyik sávját.

Bemegy két faszinger a szobába, egyik a főnök, másik a helyettese, kijönnek. Az egyik azt mondja, kirúgtam a taplót, evvel nem lehet, hárommilliót lopott most is. A másik meg azt: felmondtam a gyökérnek, egy percig sem tartózkodom vele tovább egy légtérben. Most valami lopást akart rám kenni.

Ostoba beszédek, de van bennük rendszer - mondhatjuk Vilmossal Orbán Viktor fölszólamlásairól. E szövegek fokozatos romlásáról sokan megemlékeztek már. A hétvégi "hagyományos" tusnádfürdői szónoklat sem hozott változást: lapos filozofálgatás (ezúttal a korszellemről), a példaképek kijelölése (most Merkel és Sarkozy), belpolitikai üzenetek, és a falu bölcse szerepéből fakadó mind komikusabb kiszólások.

A rendelés horvátországi tartózkodásunk ideje alatt majdnem zavartalanul üzemel. Sokan vagyunk, sokféle véleményünk van, az idő jó, az árak nem. Jól vagyunk, Öcsi belelépett egy törött kagylóba, szakszerű ellátásban részesítettük. Csókol anyád, Kamara.