Egyszer élünk

A szerk.

Ha mi lennénk a FIFA, ugyanazt csinálnánk, mint ők, igyekeznénk rostgazdagon táplálkozni, s örülnénk minden átutalásról értesítő sms-nek. De ha a FIFA véletlenül olyan lenne, mint amúgy kéne neki, s nem olyan, mint mi, akkor jól megbüntetné a világbajnok labdarúgó-válogatottat, mert az nyilván előre megfontolt szándékkal átverte nézőit a szerdai meccsen.

Ha mi lennénk a FIFA, ugyanazt csinálnánk, mint ők, igyekeznénk rostgazdagon táplálkozni, s örülnénk minden átutalásról értesítő sms-nek. De ha a FIFA véletlenül olyan lenne, mint amúgy kéne neki, s nem olyan, mint mi, akkor jól megbüntetné a világbajnok labdarúgó-válogatottat, mert az nyilván előre megfontolt szándékkal átverte nézőit a szerdai meccsen.

De az azért megvan, amikor az a Juhász gyerek bevágta? Milyen volt? Vagy amikor Gera becsúszott és utána önzetlenül? Egy barátságos meccsnek csupa ilyenről kellene szólnia; lejön a világbajnok a gyöpre, mutat pár trükköt, amit még az unokák is megemlegetnek, néha elszalad egy balszellő, de azért senki nem megy bele a csínbe, nincs sérülés, kiállítás, nem fáradunk el túlságosan, hisz a hétvégén bajnoki lesz.

De az olaszoknak valami rendszerhiba folytán ebből annyi jött le, hogy hányjuk bele a faszunkat. Ám, ha ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy mi meg visszacsíphetnénk a féktelen örvendezésből, mert a jövő héten igazi tétmeccsre jönnek a vadúzok és megint kinéz nekünk egy hetes, vagy úgy éreznénk, hogy a meccs utáni sajtóvisszhangok, az aranylábú gyerekek és egyebek felelőtlenül túlzók voltak, hát, gondoljuk át gyorsan még egyszer.

Miért is ne örülnénk? Mert az olaszok trógerok voltak? Juhász nem oda rúgta, ahova? Mert megint lehet kicsit beszélni a fociról? De a jövő héten vagy utána sem lesz semmi gáz! Hogy jönnek a vadúzok és elkalapálnak? Akkor is nézzük tovább a Sportklubon az új Bayernt, a sport2-n a Barcát, s nehézség nélkül elérhető a holland és francia bajnokság is, perverzeknek az olasz - kevesebbet leszünk a jó levegőn max.

De ha mégis megvernek nagyon tétmeccsen a gátlástalan vadúzok? És nem jutunk ki a szpartakiádra? Nem lesz semmi: rég belefáradtunk a sírásba, arról már rég leszoktatott minket a magyar foci. Most legalább kipróbálhatjuk, hogy örülni tudunk-e még, abbéli praxisunkat biztos nem koptattuk el - legalábbis a foci terén - az utolsó negyven évben. Várjanak csak, valahogy így kell: simán hazavágtuk a világbajnokot! Legközelebb a brazilokat picsázzuk ki! Hajrá, fiúk! Aranylabdát Gerának!

Jólesett, nem? Ki tudja, mikor lesz rá okunk megint.

Neked ajánljuk

A világképlet nyomában

  • Kovács Róbert

Az Ásatás legújabb részében megnézzük, hogy vélekedtünk 2000-ben A tér és az idő természetéről