A szerk.

Az atlanti veréb

A szerk.

Orbán Viktor amerikai útján egyrészt Orbán Viktorral kommunikált az amerikai külügyi kormányzat, valamint egyes külpolitikai agytrösztök alsó- és középtájéka, másrészt Gyurcsány Ferenchez szólott kissé, még ha némán is.

Egyik jelentőségét sem pakolnánk túl, de feltűnő volt, hogy mind a Magyar Nemzet, mind a Népszava nagy igyekezetet fektetett az út bagatellizálásába, az egyik talán abból a meggondolásból, hogy a tizenakárhanyadik oldalon közölt szűkszavú tudósítás esetleg nem szúr majd szemet megbízhatóan Amerika-ellenes olvasóinak, a másik meg azért, mert nehogy már. Pedig Orbán elég rég járt a nagy vízen túl ahhoz, hogy a vizit hallatán felkapjuk a fejünket.

Ha mi lennénk az amerikai kormányzat, minket is aggasztana pozícióink újabb gyengülése a visegrádi térségben, az új lengyel miniszterelnök például jövőre kivonná csapatait Irakból, Csehországban valami hasonlót forral az idő méhe, rakétapajzsunk ügye ugyancsak kedvezőtlenre fordulhat, és különben is, erősen tartunk az oroszoktól. A tudósítások és - főleg - az érintett szerint Orbán nem is győzte elégszer elmondani, hogy ez mennyire így van, és Oroszország mennyire nem kóser, és nem győzte fejét csóválni gondterhelten, hogy ezt mennyire nem jól csinálja a magyar kormány (tulajdonképpen a jóízlés határain belül is). Mintha csak a keleti veszedelemről szóló október 23-i beszédét folytatta volna. Hogy vendéglátói ezt mily szívesen hallgatták, arról megint csak őtőle magától értesülhettünk (muzsika volt ez szívüknek). Vagy túllihegte a dolgot, vagy nem. Kosovo ügyében például a Fidesz az Egyesült Államok és az unió különmegállapodását, azaz a kínaiak és az oroszok megkerülését, azaz Kosovo mihamarabbi függetlenségét tartaná kívánatosnak; és ez nemcsak a Washingtonnak tetsző, de a helyes álláspont is. És az is szép lenne, ha az unió egységesen és az Egyesült Államokkal kart karba fűzve lépne fel változatos nemzetközi kérdésekben, az energiabiztonságtól Oroszországon át Iránig. (Más kérdés, hogy ezt Amerikában ki mennyire gondolja komolyan. A Bush-kormányzat a Kaczynski-féle figurákat inkább arra szereti használni, hogy betartson az uniónak.) De az a pár ember, akit Washingtonban legalább marginálisan foglalkoztat Magyarország, úgy véli, hogy Orbánnak van esélye a visszatérésre; és ha már így van, hát megpróbálják kihozni a legjobbat. A helyzetből is, meg Orbánból is. (Vélhetően ezért szentelt Orbánnak időt Richard Holbrooke is, akit a következő amerikai kormány külügyminisztereként emlegetnek: már ha az elnököt megint Clintonnak hívják majd.) Azt ugyanis Orbán pillanatnyilag legbefolyásosabb beszélgetőpartnere, Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke bogozta a pártelnök lelkére, hogy a kelet-európai szélsőjobb meg a nácizmus pelenkázása még a muszkavezetésnél is ocsmányabb bűnnek számít. Ez, meg a találkozó lebegtetése - Orbán állítólag még a beszélgetés előtt egy órával sem lehetett biztos abban, hogy fogadja-e az agg kaliforniai képviselő - több volt, mint figyelmeztetés.

Orbán persze tudta, hogy kivel fog találkozni, és azt is, hogy Lantos, akit híveinek egy közelebbről meg nem határozható nagyságú halmaza ádáz, fröcsögő gyűlölettel kíván a pokol fenekére - nem fogja megsimogatni a buksiját. De e pillanatban, mikor pártja oly meggyőzően vezet, sőt, épp belemarni készül a szocialista szavazótábor lazábbik fertályába, az Amerika-ellenes, irakiháború-ellenes, mindenkiellenes jobbszél, meg a nemzeti szocialisták elhanyagolható veszteségnek tűnnek a nemzetközi politikába újra megváltandó belépőhöz képest. És ebben Orbánnak valószínűleg igaza van.

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.