Bajorország – Ma van a közmédia napja

A szerk.

Ma rendezték meg a Millenáris Parkban a közmédia napját, az MTVA nagyszabású önfényezését és népünnepélyét. A közmédia napja alkalmából mi nem sört, virslit, hanem egy nemrégiben megjelent, szomorú szerkesztőségi cikkünket ajánljuk.

Bajor Imre művészete, produkciói viszonylag ritkán, jobbára soha sem is érintkeztek a Magyar Narancs kultúrára szánt felületeivel. E tény nem változott szemernyit a művész ijesztően korai halálával sem.

Ugyanakkor az újság viszonya Bajor Imre teljesítményéhez aligha releváns abban a tekintetben, melyből egy halálát követő, személyéhez fűződő epizódot szemlélni s tárgyalni vagyunk itt kénytelenek. Látszólag kicsiny dologról van pedig szó: már rég naponta megyünk el szó nélkül az ilyenek mellett. S így tolódnak egyre kijjebb és kijjebb a határok, így lesz mára természetes a tegnap még elképzelhetetlen, a tegnap még felháborító.

false

 

Fotó: MTI

Tényleg nem nagy ügy, a köztelevízió nem adott hírt egy népszerű magyar művész haláláról, s amikor ennek az okát firtatták, hazudott valamit, látványosan nem ügyelve arra, hogy hazugsága legalább hihetőnek hangozzék. Megvan annak a Galambos nevű MTVA-vezetőnek az arckifejezése, akit a hvg.hu riportere próbált rábírni arra, hogy mondjon valamit e gyalázatról? Az ijedt pökhendiség sugárzott róla. Ijedt volt, mert minden hazugságnak igenis van súlya, s pökhendi volt, mert biztosan tudta, hogy a közeljövőben külső instancia ezt ugyan számon nem kéri rajta. Hisz’ ő csak tette a dolgát, ők csak tették a dolgukat.

Lehet persze azt mondani, hogy a köztévénél mindig is túlnyaltak, kiretusáltak embere­ket, kilométerekre az eseménytől tették le a kamerájukat, meg azt is, hogy ugyan már, senki nem nézi azt a szart. De a finnyáskodás nem segít, hiszen ma Magyarországon a köztelevízió az adófizetők pénzéből képviseli az adófizetők államát, s közvetíti az állam vezetői által hazánknak diktált, javallott létformát: a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. A Magyar Televízió minden gesztusa a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gesztusa, vagy e képzetnek igyekszik megfelelni.

Ilyenformán Bajor Imre halálhírének kezelésével a Nemzeti Összefogás Rendszere azt üzeni mindenkinek: ha nem ott állsz, ahol kell, s nem úgy beszélsz, ahogy kell, nem számítasz, nem veszünk emberszámba, ha jó kedvünk van, legfeljebb megtűrünk. Bajor Imre az RTL Klubnál dolgozott, s egyebek mellett egy ellenzékinek minősíthető műsorban is fellépett, a Heti Hetesben. A mondott műsor az RTL egyik mellékcsatornáján megy, s csak a lehetőségeihez képest magas a nézettsége. Bajor ettől még népszerű művész volt, aki ráadásul a mondott köztévénél kezdte a pályáját, utóbb pedig a legnagyobb olvasottságú lapok számoltak be napi rendszerességgel fájdalmasan hosszú agóniájáról – semmi egyébért, mint azért, mert biztosra vették, olvasóikat érdekli, izgalomban tartja a művész sorsa. Miként a köztévé nézői is így lehettek ezzel. Ám mindettől még nem váltak Bajor kormányt bíráló élcei hatékonyabbakká, veszélyesebb fegyverré, mint bármely vasárnap esti szó, ami egy mellékes tévécsatornából jön. De a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a kis felségsértés is felségsértés.

Bajor Imre emléke nem kiált hangosan az igazságtételért. De Bajor Imre méltósága tökéletesen megegyezik mindegyikünk méltóságával. S ez az, ami nem számít ennek a rendszernek. S ezért kell szólnunk Bajor Imre emlékéért. Ezért kell megtennünk azt, amit – bosszúból – nem tett meg az, akinek elemi kötelessége lett volna.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.