Bajor Imre művészete, produkciói viszonylag ritkán, jobbára soha sem is érintkeztek a Magyar Narancs kultúrára szánt felületeivel. E tény nem változott szemernyit a művész ijesztően korai halálával sem.
Ugyanakkor az újság viszonya Bajor Imre teljesítményéhez aligha releváns abban a tekintetben, melyből egy halálát követő, személyéhez fűződő epizódot szemlélni s tárgyalni vagyunk itt kénytelenek. Látszólag kicsiny dologról van pedig szó: már rég naponta megyünk el szó nélkül az ilyenek mellett. S így tolódnak egyre kijjebb és kijjebb a határok, így lesz mára természetes a tegnap még elképzelhetetlen, a tegnap még felháborító.
| ||
Tényleg nem nagy ügy, a köztelevízió nem adott hírt egy népszerű magyar művész haláláról, s amikor ennek az okát firtatták, hazudott valamit, látványosan nem ügyelve arra, hogy hazugsága legalább hihetőnek hangozzék. Megvan annak a Galambos nevű MTVA-vezetőnek az arckifejezése, akit a hvg.hu riportere próbált rábírni arra, hogy mondjon valamit e gyalázatról? Az ijedt pökhendiség sugárzott róla. Ijedt volt, mert minden hazugságnak igenis van súlya, s pökhendi volt, mert biztosan tudta, hogy a közeljövőben külső instancia ezt ugyan számon nem kéri rajta. Hisz’ ő csak tette a dolgát, ők csak tették a dolgukat.
Lehet persze azt mondani, hogy a köztévénél mindig is túlnyaltak, kiretusáltak embereket, kilométerekre az eseménytől tették le a kamerájukat, meg azt is, hogy ugyan már, senki nem nézi azt a szart. De a finnyáskodás nem segít, hiszen ma Magyarországon a köztelevízió az adófizetők pénzéből képviseli az adófizetők államát, s közvetíti az állam vezetői által hazánknak diktált, javallott létformát: a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. A Magyar Televízió minden gesztusa a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gesztusa, vagy e képzetnek igyekszik megfelelni.
Ilyenformán Bajor Imre halálhírének kezelésével a Nemzeti Összefogás Rendszere azt üzeni mindenkinek: ha nem ott állsz, ahol kell, s nem úgy beszélsz, ahogy kell, nem számítasz, nem veszünk emberszámba, ha jó kedvünk van, legfeljebb megtűrünk. Bajor Imre az RTL Klubnál dolgozott, s egyebek mellett egy ellenzékinek minősíthető műsorban is fellépett, a Heti Hetesben. A mondott műsor az RTL egyik mellékcsatornáján megy, s csak a lehetőségeihez képest magas a nézettsége. Bajor ettől még népszerű művész volt, aki ráadásul a mondott köztévénél kezdte a pályáját, utóbb pedig a legnagyobb olvasottságú lapok számoltak be napi rendszerességgel fájdalmasan hosszú agóniájáról – semmi egyébért, mint azért, mert biztosra vették, olvasóikat érdekli, izgalomban tartja a művész sorsa. Miként a köztévé nézői is így lehettek ezzel. Ám mindettől még nem váltak Bajor kormányt bíráló élcei hatékonyabbakká, veszélyesebb fegyverré, mint bármely vasárnap esti szó, ami egy mellékes tévécsatornából jön. De a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a kis felségsértés is felségsértés.
Bajor Imre emléke nem kiált hangosan az igazságtételért. De Bajor Imre méltósága tökéletesen megegyezik mindegyikünk méltóságával. S ez az, ami nem számít ennek a rendszernek. S ezért kell szólnunk Bajor Imre emlékéért. Ezért kell megtennünk azt, amit – bosszúból – nem tett meg az, akinek elemi kötelessége lett volna.
