Bajorország – Ma van a közmédia napja

A szerk.

Ma rendezték meg a Millenáris Parkban a közmédia napját, az MTVA nagyszabású önfényezését és népünnepélyét. A közmédia napja alkalmából mi nem sört, virslit, hanem egy nemrégiben megjelent, szomorú szerkesztőségi cikkünket ajánljuk.

Bajor Imre művészete, produkciói viszonylag ritkán, jobbára soha sem is érintkeztek a Magyar Narancs kultúrára szánt felületeivel. E tény nem változott szemernyit a művész ijesztően korai halálával sem.

Ugyanakkor az újság viszonya Bajor Imre teljesítményéhez aligha releváns abban a tekintetben, melyből egy halálát követő, személyéhez fűződő epizódot szemlélni s tárgyalni vagyunk itt kénytelenek. Látszólag kicsiny dologról van pedig szó: már rég naponta megyünk el szó nélkül az ilyenek mellett. S így tolódnak egyre kijjebb és kijjebb a határok, így lesz mára természetes a tegnap még elképzelhetetlen, a tegnap még felháborító.

false

 

Fotó: MTI

Tényleg nem nagy ügy, a köztelevízió nem adott hírt egy népszerű magyar művész haláláról, s amikor ennek az okát firtatták, hazudott valamit, látványosan nem ügyelve arra, hogy hazugsága legalább hihetőnek hangozzék. Megvan annak a Galambos nevű MTVA-vezetőnek az arckifejezése, akit a hvg.hu riportere próbált rábírni arra, hogy mondjon valamit e gyalázatról? Az ijedt pökhendiség sugárzott róla. Ijedt volt, mert minden hazugságnak igenis van súlya, s pökhendi volt, mert biztosan tudta, hogy a közeljövőben külső instancia ezt ugyan számon nem kéri rajta. Hisz’ ő csak tette a dolgát, ők csak tették a dolgukat.

Lehet persze azt mondani, hogy a köztévénél mindig is túlnyaltak, kiretusáltak embere­ket, kilométerekre az eseménytől tették le a kamerájukat, meg azt is, hogy ugyan már, senki nem nézi azt a szart. De a finnyáskodás nem segít, hiszen ma Magyarországon a köztelevízió az adófizetők pénzéből képviseli az adófizetők államát, s közvetíti az állam vezetői által hazánknak diktált, javallott létformát: a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. A Magyar Televízió minden gesztusa a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gesztusa, vagy e képzetnek igyekszik megfelelni.

Ilyenformán Bajor Imre halálhírének kezelésével a Nemzeti Összefogás Rendszere azt üzeni mindenkinek: ha nem ott állsz, ahol kell, s nem úgy beszélsz, ahogy kell, nem számítasz, nem veszünk emberszámba, ha jó kedvünk van, legfeljebb megtűrünk. Bajor Imre az RTL Klubnál dolgozott, s egyebek mellett egy ellenzékinek minősíthető műsorban is fellépett, a Heti Hetesben. A mondott műsor az RTL egyik mellékcsatornáján megy, s csak a lehetőségeihez képest magas a nézettsége. Bajor ettől még népszerű művész volt, aki ráadásul a mondott köztévénél kezdte a pályáját, utóbb pedig a legnagyobb olvasottságú lapok számoltak be napi rendszerességgel fájdalmasan hosszú agóniájáról – semmi egyébért, mint azért, mert biztosra vették, olvasóikat érdekli, izgalomban tartja a művész sorsa. Miként a köztévé nézői is így lehettek ezzel. Ám mindettől még nem váltak Bajor kormányt bíráló élcei hatékonyabbakká, veszélyesebb fegyverré, mint bármely vasárnap esti szó, ami egy mellékes tévécsatornából jön. De a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a kis felségsértés is felségsértés.

Bajor Imre emléke nem kiált hangosan az igazságtételért. De Bajor Imre méltósága tökéletesen megegyezik mindegyikünk méltóságával. S ez az, ami nem számít ennek a rendszernek. S ezért kell szólnunk Bajor Imre emlékéért. Ezért kell megtennünk azt, amit – bosszúból – nem tett meg az, akinek elemi kötelessége lett volna.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”