A szerk.

Carpe diem!

A szerk.

"Nem engedjük privatizálni a magánnyugdíjvagyont!" - szajkózta a Fidesz a kampányban. A tapasztalt magyar polgárt ez a hirtelen jött riadó azonnal aggodalommal töltötte el, hiszen a bevett fideszes technika szerint ezúttal is az ellenfelet vádolták azzal, amire ők készültek.

"A nyugdíjrendszerben olyan változások történtek, amik nem teszik indokolttá a korábbi magánnyugdíj-pénztári megtakarítások jóváírását" - mondja Varga Mihály miniszter vasárnap az ATV-n. "Még idén jóváírják az állami nyugdíjrendszerben elinduló egyéni számlákon a korábbi magánnyugdíj-pénztári befizetéseket" - mondja Rogán Antal frakcióvezető hétfőn.

De hát nem mindegy, hogy melyikük mit mond? Hiszen a magán-nyugdíjpénztári tagok egykori megtakarításai fölélve, egyrészt az Orbán-Matolcsy-féle gazdasági szabadságharc ütötte költségvetési lyukakat kellett betömni belőle, másrészt "adósságot csökkenteni". (Utóbbi szintén a mi kontónkra történt. Megtakarításaink egy részét ugyanis a pénztárak állampapírokban tartották, és az állam e tartozását a vagyon államosítása után egyszerűen lenullázta, amit aztán "példátlan" mértékű "államadósság-csökkentésként" adott el. Soha ne feledjük, ezt a pénzt kétszeresen lopta el tőlünk a kormány: az elvett megtakarítás, és a meg nem adott tartozás formájában.)

Mégse menjünk el szó nélkül a duó nagy alakítása mellett: hiszen az is szerves része a magánnyugdíjvagyon szemérmetlen ellopásának, amely történet a maga pőreségében tárja föl előttünk az orbánizmus leglényegét.

1.) Mint minden politikai gaztett a történelemben, úgy ez is válságretorikával kezdődött. "Nem engedjük privatizálni a magánnyugdíjvagyont!" - szajkózta a Fidesz a kampányban. A tapasztalt magyar polgárt ez a hirtelen jött riadó azonnal aggodalommal töltötte el, hiszen a bevett fideszes technika szerint ezúttal is az ellenfelet vádolták azzal, amire ők készültek. Igaz ugyan, hogy állításuknak az égvilágon semmi értelme nem volt (magánosítani csak állami vagyont lehet), de az, hogy e zagyva jelszó valamiféle "lopásra" utal, már jelezte: ha Orbán kétharmadot kap, baj lesz a nyugdíjvagyonnal.

2.) Kormányra kerülve hasonlóan zagyvasággal leplezték kezdetben a valódi szándékot: volt szó a járulékok "eltérítéséről", ideiglenességről, szociális katasztrófahelyzetről ("ki kell fizetni ebben a hónapban is a nyugdíjakat"), és végül előkerültek az "észérvek" ("a pénztárak eltőzsdézik a befizetéseket!"). A csekély átlépési hajlandóságot látva aztán következett az erőszakos fenyegetés ("ha nem lépsz át, elveszíted jogosultságod az állami nyugdíjra!").

3.) A "győztes" nagyvonalú gesztussal megígérte, hogy lesz az állami rendszerben is egyéni számla, ahol az "átirányított" megtakarítások jóvá lesznek írva. Valójában ez az "én már bármit hazudhatok, úgysem kérhetik számon" cinizmusa volt. 4.) A "csak a mának élni" mentalitásának távlattalansága, ami ráadásul azzal a fajta arroganciával párosul, amely önmagán kívül semmit nem tűr el. Az 1990 utáni egyetlen valódi reform, a nyugdíjreform legnagyobb baja (orbánista szemmel) az volt, hogy egyrészt ahhoz a Fidesznek semmi köze nem volt, másrészt (ami nekik még idegesítőbb) a pártnak anno semmi baja nem volt az ideával. A rendszer persze nem volt tökéletes, folytonos korrekcióra szorult, a legnagyobbal éppen 2010 előtt próbálkozott a Bajnai-kabinet (a miheztartás végett: ezt aktív fideszes ráhatásra Sólyom államfő fütyülte meg). A magánpillér az első kifizetéseket a közeljövőben kezdte volna, és 2020 táján indult volna be gőzerővel. Ami az államnak is alapvető érdeke lenne, hiszen valamelyest enyhült volna az egyelőre kezelhetetlen demográfiai mutatók okozta nyomás.

Hazudozás, sunyítás, mellébeszélés, nyers erőszak, a totális hozzá nem értés leplezése lekezelő fölényességgel, a jövő beáldozása a holnap reggeli kedvező (vagy annak vélt) rokonszenvmutatókért. Ezek variálásából áll máig a nyugdíjügy fideszes kezelése. Meg minden másé is.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.