A szerk.

Elűzni a gaz Ficót

A szerk.

„Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy próba szerencse alapon szavazzunk” – mondotta nemrégiben Peter Pellegrini, Szlovákia miniszterelnöke. „Az ügynökségek egy ismeretlen lánykából próbálnak elnököt csinálni” – ezt meg Andrej Danko, a szlovák parlament elnöke mondotta ugyancsak a napokban.

Ahhoz, hogy a maga teljességében átérezzük az említett közjogi méltóságok riadalmát, elég egy pillantást vetnünk nevezettek pedigréjére, s máris a napnál is világosabban áll előttünk, hogy mi vár Szlovákiára a szombaton (és a várható második forduló miatt rá két hétre) esedékes államfőválasztáson. Szolid égszakadás, földindulás, olyan szolid, amilyen csak demokráciában lehetséges. Lássuk hát azokat a pedigréket!

Pellegrini épp egy éve tölti be miniszterelnöki hivatalát, melybe sajnálatos megüresedés nyomán ült bele, lévén a Kuciak-gyilkosság után a pozsonyi utcák felvonulói egyszerűen elzavarták elődjét, Robert Ficót. De hogy ne kelljen az ország legutóbbi örökös bajnokának túl messzire eltakarodnia, s az államot vezető, tisztán érdekalapon összeverődött koalíció is túlélje valahogy a gyalázatot, jól jött Pellegrini, mint Fico jobbkezi embere. Ennek a koalíciónak a tagja máig is a házelnök Danko, az utóbbi években viszonylag szerencsésen és eredményesen kinácult Szlovák Nemzeti Párt (SNS) reprezentánsa.

Mindkettejükről elmondható tehát, hogy a fennálló, hovatovább a Kuciak-gyilkosságot (Szlovákia újabb kori időszámításának e kopernikuszi pontját) követő elementáris közfelháborodást is túlélő rend kirakati figurái. Csakhogy ez a rend, ez a felállás tavaly tavasszal, bár némi trükközéssel, rosálással kivédte a bukást, magabiztosan megkezdte – ezek szerint hosszú, majd’ egy cikluson át tartó – menetelését a leves felé. Tegyük hozzá gyorsan azt is, hogy érdemeik szerint. (Ah, mennyivel csekélyebb bűnök ezek, mint az Orbán-rezsim nevéhez köthetők!) S ennek a menetelésnek az irányára üthet most egy óriási pecsétet Zuzana Čaputová kezével az elnökválasztás.

Mely elnökválasztás a fentiek miatt az előző, 2014-es elnökválasztás egyenes folytatásának tekinthető, mikor az volt csupán a tét, hogy ki állítja meg Robert Ficót, aki a miniszterelnöksége mellé az államfői széket is igyekezett behúzni maga alá. Mint emlékezetes, Andrej Kiska villamosmérnöknek és felettébb sikeres vállalkozónak sikerült végül kiütnie a nagyra törő Robertet. Neki aztán az egész elnöksége a Ficóval folytatott harcokban telt, mégpedig olyan felállásban, melyben Kiska határozottan Európa-pártinak, Nyugat-barátnak, az átlátható állami működés előmozdítójának, a hatalmi arrogancia elutasítójának mutatta magát, míg Fico inkább valamiféle halványságában is elfuserált Orbán-klónnak, rosszul álcázott, mentegetett maffiakapcsolatokkal. Így Kiska elnöksége sikeresnek volt mondható – ha elindul a másodikért, biztosan nyer is, de inkább kiszállt. A korábbi hírek pártalapítási terveiről szóltak, de ma már nem tűnik ebbéli törekvéseiben oly elszántnak.

Fico Kiska általi megállítása ezzel együtt megtörténtnek tekinthető, így a szombati választáson már az elkergetése lesz napirenden. Ám ahhoz, hogy idáig eljusson az ország, kellettek az őszi önkormányzati választások is, amikor valami nagyon hasonló zajlott már le helyi (de elsősorban is nagyvárosi) szinteken. Például a fővárosban konkrétan egy építész, Matúš Vallo futott be saját csapata élén. S hasonló történt Nyitrán, Nagyszombatban és Komáromban is.

Most Zuzana Čaputová a 2017 őszén alapított Progresszív Szlovákia nevű balközép liberális párt képviseletében készül ablakot nyitni Szlovákia új szeleinek. Fico pártja, mint a mondott fővárosi önkormányzati választáson, most sem indít saját jelöltet, az egyenlő lenne ugyanis a tuti buktával, inkább beálltak egy viszonylag kevéssé kompromittálódott kreatúrájuk, a „független” Maroš Šefčovič többszörös EU-biztos (jelenlegi területe az energiaunió) mögé. Ő, mint a fenti urak, ugyancsak aggódik, mert szerinte „az elnökválasztás a víziókról, s nem a felmérésekről szól”. S ezzel el is érkeztünk a félelmek gyökeréhez: a szörnyeteg közvélemény-kutatókhoz, akik már egy ideje Zuzana Čaputová jogász, a bazini hulladéklerakó elleni küzdelem hőse, s a többi, s a többi győzelmét jósolják. Egy ideje, mert nem volt ez így még a kampány során sem, Čaputová először az ellenzéket nyerte meg magának: a jóval esélyesebbnek induló aspiráns, Robert Mistrík vegyész, a SaS jelöltje, látva Čaputová folyamatos emelkedését, zokszó nélkül visszalépett a javára, hogy aztán Čaputová – ha hihetünk a közvélemény-kutatóknak, s miért ne – a szavazni szándékozók többségét is maga mögé állítsa. Tette mindezt azzal, hogy egyszerűen másként állt oda az egészhez, mint ismertebb, tapasztaltabb versenytársai. Nem mondta soha, hogy mossa kezeit, hogy a körülmények összejátszása miatt van úgy, aminek nem úgy kéne lennie. Cselekedetei és motivációi mindig világosak és átláthatóak voltak, előélete ígéretes, nem csinált soha mást, mint amit mondott. Hiteles politikusként áll tehát a választók előtt. Szlovákia pedig igenis megengedheti magának, hogy mindezek alapján szavazzon: ha tetszik, próba szerencse alapon. Úgy, ahogy működő demokráciában szokás. Mert ugyan lehet, hogy Szlovákiában elhúzódó politikai válság van, s ha most nem elnöki, hanem parlamenti választások következnének, nem tudna felállni biztos kormányzásra képes koalíció – de a demokrácia rendesen működik. Hamarosan a kormányzást is megoldják. Mi meg csak nézzük őket.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.