A szerk.

Fülsiketítő hallgatás

A szerk.

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A Népszava újságírója is felkereste, és azt látta, hogy Dániel már csak a nyakát és az egyik lábát képes egy kicsit mozgatni, nyelni sem tud, így gyomorszondán keresztül táplálják. Mint ezekből a híradásokból kiderült, beszéde lényegében igenekre és nemekre korlátozódott, s túlnyomórészt csak feküdni tud. Mindezek ellenére továbbra is nyitott a média felé. Ügye érdekében a végsőkig vállalja a nyilvánosságot. „Jelen pillanatban mondhatjuk azt, hogy önt nem hagyja meghalni a Fidesz?” – tette föl a leglényegibb kérdést a riporter, és Dániel biccentett. „Ez egy igen volt” – jegyezte meg a segítője.

Karsai Dániel tavaly novemberben fogalmazta meg először: „A magyar kormány egyelőre fülsiketítően hallgat.” Fél év telt el azóta, és a csönd, amely az alkotmányjogász ügyét a politikai színtéren övezi, egyre hangosabb. És egyre kínosabb. Legalábbis nekünk, Dániel állampolgártársainak. Erre mondják: kollektív szégyenérzet. A hatalom üresen kongó közönyének, cinizmusának, hovatovább embertelenségének példázata lett az, ahogyan Karsai Dániellel bánik. Vagyis nem bánik.

De ez az émelyítő hatalom tartja fenn Dániel harci kedvét is: a legutóbbi videóban úgy nyilatkozott, hogy amíg valahogy tud kommunikálni, kapcsolódni a szeretteihez és küzdeni az életvégi döntés jogáért, addig nem szeretne meghalni. Látva eddigi elszántságát, bizonyára a végletekig ki fog tartani abban, hogy kapcsolódjon a külvilághoz. S mindeközben töretlenül optimista: noha csak a közbeszédbe került be az eutanázia kérdése, jogi, politikai értelemben nem történt előrelépés, ő ezt is eredményként értékeli. Szerinte meg fogja érni, hogy dönthessen a haláláról, de ahogy korábban többször nyilatkozta, egyáltalán nem biztos, hogy hozna ilyen döntést: csak annak jogáért mint lehetőségért küzd.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.