A szerk.

Fülsiketítő hallgatás

A szerk.

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A Népszava újságírója is felkereste, és azt látta, hogy Dániel már csak a nyakát és az egyik lábát képes egy kicsit mozgatni, nyelni sem tud, így gyomorszondán keresztül táplálják. Mint ezekből a híradásokból kiderült, beszéde lényegében igenekre és nemekre korlátozódott, s túlnyomórészt csak feküdni tud. Mindezek ellenére továbbra is nyitott a média felé. Ügye érdekében a végsőkig vállalja a nyilvánosságot. „Jelen pillanatban mondhatjuk azt, hogy önt nem hagyja meghalni a Fidesz?” – tette föl a leglényegibb kérdést a riporter, és Dániel biccentett. „Ez egy igen volt” – jegyezte meg a segítője.

Karsai Dániel tavaly novemberben fogalmazta meg először: „A magyar kormány egyelőre fülsiketítően hallgat.” Fél év telt el azóta, és a csönd, amely az alkotmányjogász ügyét a politikai színtéren övezi, egyre hangosabb. És egyre kínosabb. Legalábbis nekünk, Dániel állampolgártársainak. Erre mondják: kollektív szégyenérzet. A hatalom üresen kongó közönyének, cinizmusának, hovatovább embertelenségének példázata lett az, ahogyan Karsai Dániellel bánik. Vagyis nem bánik.

De ez az émelyítő hatalom tartja fenn Dániel harci kedvét is: a legutóbbi videóban úgy nyilatkozott, hogy amíg valahogy tud kommunikálni, kapcsolódni a szeretteihez és küzdeni az életvégi döntés jogáért, addig nem szeretne meghalni. Látva eddigi elszántságát, bizonyára a végletekig ki fog tartani abban, hogy kapcsolódjon a külvilághoz. S mindeközben töretlenül optimista: noha csak a közbeszédbe került be az eutanázia kérdése, jogi, politikai értelemben nem történt előrelépés, ő ezt is eredményként értékeli. Szerinte meg fogja érni, hogy dönthessen a haláláról, de ahogy korábban többször nyilatkozta, egyáltalán nem biztos, hogy hozna ilyen döntést: csak annak jogáért mint lehetőségért küzd.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.