A szerk.

A szabadságharc ára

A szerk.

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

A költségvetés alapvetően „fejnehéz”, az még nem gáz, ha mondjuk májusig összejön a teljes hiány 70 százaléka, hiszen a november–december akár pluszos is lehet. Azonban ezt a háromhavi 86 százalékot elég nehéz megmagyarázni, ez már olyan fejnehéz, hogy beszakítja az aszfaltot.

De hát mi történt? Hiszen a kormány semmit sem csinált! A bevételi oldalon vannak kis elmaradások, főként a fogyasztási adóknál – a tavalyi teljesítéshez képest ez 3 százalékpont, tavaly három hónap alatt a bevételek 22,7, most 19,8 százaléka folyt be. Ezen belül áfában 3, jövedéki adóban 1,5, regisztrációs adóban 6,7 százalékpontnyi az elmaradás. Érdemi többlet a pénzügyi szervezetek befizetései­ből és a turizmusfejlesztési hozzájárulásból van, de ezek nem mentik meg a hazát.

A kiadási oldalon sincs nagy meglepetés, pontosan az történt, amit mi is megjósoltunk: a kamatkiadások elszálltak, még a vártnál is nagyobb mértékben, a többi pluszkiadás nem jelentős tétel. A kormány hatalmas arccal ordítozik és brüsszelezik, szabadságharcot és békét hirdet egyszerre, nekünk nem kell olyan pénz, amiért csicskulni kell, majd mi megoldjuk az unió nélkül is!

Hát, így oldották meg. Azt ugyanis elfelejtette hozzátenni az öregedő forradalmárok csapata, élükön Varga Mihállyal és a lánglelkű Nagy Mártonnal, hogy ennek ára van. Pénz mindig van kölcsönbe, az a kérdés, mennyiért. Minden, ami nem uniós támogatás vagy hitel, az sokkal drágább. Minél gázosabb a finanszírozó, annál inkább. A 18 százalékra felrántott referenciakamat és a brutális mértékű állampapírhozam-ígéret mutatja, milyen kamatterhekkel lehet számolni. Ez a költség addig meg is marad, amíg a hitelek, kötvények, kölcsönök ki nem futnak, vagyis több éven át. Az, hogy a kamatszint most normalizálódni kezd, csak a jövőbeni adósságok terhét csökkenti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.