A szerk.

A szabadságharc ára

A szerk.

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

A költségvetés alapvetően „fejnehéz”, az még nem gáz, ha mondjuk májusig összejön a teljes hiány 70 százaléka, hiszen a november–december akár pluszos is lehet. Azonban ezt a háromhavi 86 százalékot elég nehéz megmagyarázni, ez már olyan fejnehéz, hogy beszakítja az aszfaltot.

De hát mi történt? Hiszen a kormány semmit sem csinált! A bevételi oldalon vannak kis elmaradások, főként a fogyasztási adóknál – a tavalyi teljesítéshez képest ez 3 százalékpont, tavaly három hónap alatt a bevételek 22,7, most 19,8 százaléka folyt be. Ezen belül áfában 3, jövedéki adóban 1,5, regisztrációs adóban 6,7 százalékpontnyi az elmaradás. Érdemi többlet a pénzügyi szervezetek befizetései­ből és a turizmusfejlesztési hozzájárulásból van, de ezek nem mentik meg a hazát.

A kiadási oldalon sincs nagy meglepetés, pontosan az történt, amit mi is megjósoltunk: a kamatkiadások elszálltak, még a vártnál is nagyobb mértékben, a többi pluszkiadás nem jelentős tétel. A kormány hatalmas arccal ordítozik és brüsszelezik, szabadságharcot és békét hirdet egyszerre, nekünk nem kell olyan pénz, amiért csicskulni kell, majd mi megoldjuk az unió nélkül is!

Hát, így oldották meg. Azt ugyanis elfelejtette hozzátenni az öregedő forradalmárok csapata, élükön Varga Mihállyal és a lánglelkű Nagy Mártonnal, hogy ennek ára van. Pénz mindig van kölcsönbe, az a kérdés, mennyiért. Minden, ami nem uniós támogatás vagy hitel, az sokkal drágább. Minél gázosabb a finanszírozó, annál inkább. A 18 százalékra felrántott referenciakamat és a brutális mértékű állampapírhozam-ígéret mutatja, milyen kamatterhekkel lehet számolni. Ez a költség addig meg is marad, amíg a hitelek, kötvények, kölcsönök ki nem futnak, vagyis több éven át. Az, hogy a kamatszint most normalizálódni kezd, csak a jövőbeni adósságok terhét csökkenti.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.