A szerk.

Miután az Európai Tanács javaslatára az Európai Parlament képviselői a múlt kedden csekély többséggel megválasztották Ursula von der Leyent az Európai Bizottság első emberének, kontinensünk legjobb elméi azon pörögnek, hogy vajon miként fogja magát viselni az új elnök, szembesülvén a kelet-európai renegátok, jelesül a lengyel és a magyar kormány csínytevéseivel.

Ennek a szerkesztőségi cikknek egyetlen mondatból kellene állnia: Szijjártó Péter és Orbán Viktor Magyarország szégyenei. De lássuk bővebben is.

Kilenc fával nyert, és ez nem sok.

„Soha ennyi nézője nem volt a Nemzeti Színháznak egy évadban, mint az idén” – idézte Vidnyánszky Attilát a minap áhítattól kipirult arccal a kormánymédia egyik igyekvő orgánuma. Már a mondat tartalmi mögöttese is megérne egy kanyart, de vannak ebben a tündérmesében ennél nagyobb disznóságok is (tündérek annál kevésbé).

„A Fidesz az elmúlt négy évben a saját hatalma erősítése érdekében előre megfontolt szándékkal gyöngítette és próbálta ellehetetleníteni a demokratikus berendezkedés olyan fundamentumait, mint az Országgyűlés, az igazságszolgáltatás, a közpénzek ellenőrizhetősége. Ez nem is vezethetett máshová, mint (…) oda, hogy Orbán Viktor esetleges választási vereségét nemzeti tragédiaként tüntesse fel, és – úgymond a haza megmentése érdekében – hiszterizálja híveit, és megfélemlítse elutasítóit.”

A „VOLT minden évben fontosnak tartja, hogy a vendégei figyelmét egy-egy kiválasztott ügyre irányítsa, tavaly az autizmus volt a fő téma, idén pedig a Média Unió kampányához kapcsolódva a tanárok megbecsülése, illetve a 30 éve Sopronpusztán megrendezett Páneurópai Piknik”. Mindeközben a nagyszínpadi koncertek közötti szünetekben folyamatosan tolták azt az ún. közérdekű hirdetést, mely Orbán Viktor egykori beszédét idézi, és Schmidt Mária – a „30 éve szabadon emlékév” kormánybiztosa – megrendelésére készült.

Kedden az Országgyűlés kormánypárti többsége megszavazta a Magyar Tudományos Akadémia megcsonkítását előkészítő törvényt. Augusztus 1-jétől az MTA elveszíti az irányítást kutatóintézet-hálózata felett, a 15 kutatóközpont vagy önálló intézet – az agrártudományitól a társadalomtudományiig – egy olyan testület (az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testülete) fennhatósága alá kerül, amelybe a tagok felét kapásból a kormány delegálja, de még a másik 50 százalékot alkotó tudósgárdát is saját kezűleg Orbán Viktor nevezi ki.

Az ellenzéki főpolgármester-jelölti előválasztáson részt vevők száma lapzártánk idején bőven túl van az 50 ezren, vagyis a megállapított érvényességi küszöbön. Hétfőn például 13 ezren szavaztak a három induló (Kálmán Olga, Karácsony Gergely, Kerpel-Fronius Gábor) valamelyikére a Népszava beszámolója szerint. Az eredményt e sorok olvasásakor önök már ismerik, mi viszont ugyanezen sorok írásakor még nem – ám e tudás nélkül is leszűrhető néhány következtetés.

Állami pénzen, állami pénzből berendezett kúrszobában, szív alakú, állami, karmazsin kárpittal bevont állami kúrmatracon, állami munkaidőben basznak a tudósok! Az akadémikusok! Üzekedik az egész Akadémia!

A Brexit, az Egyesült Királyság távozása az Európai Unióból továbbra is itt ólálkodik a kertek alatt.

Vasárnap reggel fél hétkor, amikor a polgárok még éppen az álmosabbik oldalukra fordultak, a miniszterelnöki pár elhelyezett egy-egy szál virágot Nagy Imre síremlékén.

Amikor 2010-ben Orbán Viktor a fülkeforradalomról beszélt, már lehetett sejteni, hogy 1956 emlékezetét kizárólag saját politikájának igazolására igyekszik majd használni. „1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot, 2010-ben a választásokon döntötték le és adták meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének” – mondta ünnepi beszédében.

A múlt hét szerdán, június 5-én Franciaország, Hollandia és Dánia erősen megcsapták Észak-Macedóniát és Albániát az Európai Tanácsban, amikor elérték, hogy az ET ne hagyja jóvá az Európai Bizottság javaslatát, miszerint ízibe – még a nyáron, de leginkább holnap – kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat a mondott két vidám balkáni országocskával.

Ha Karácsony Gergely zuglói polgármesternek, az MSZP–Párbeszéd főpolgármester-jelöltjének az első kör után (amelyet fölényesen megnyert a szocialista Horváth Csabával szemben, aki a tervek szerint épp Karácsony jelenlegi posztjával vigasztalódhatna) Puzsér Róberttel (esetleg a Liberálisok indulójával, Sermer Ádámmal) kellett volna megmérkőznie, akkor – minden mértékadó fölmérés szerint – csupán győzelmének az aránya lett volna kérdéses.