A szerk.

Hamisítók

  • 2019. július 13.

A szerk.

Amikor 2010-ben Orbán Viktor a fülkeforradalomról beszélt, már lehetett sejteni, hogy 1956 emlékezetét kizárólag saját politikájának igazolására igyekszik majd használni. „1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot, 2010-ben a választásokon döntötték le és adták meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének” – mondta ünnepi beszédében.

Az elmúlt kilenc évben szinte egymásba értek a megalapozatlan, kegyeletsértő, tudományosan alá nem támasztott kormányzati állítások a magyar történelem sarkalatos eseményeiről, melyek aztán olyan szörnyűségekben öltöttek testet, mint a Szabadság téri „megszállási emlékmű”, vagy a milliárdokból levezényelt 56-os emlékév, mely kizárólag a Dózsa László képe és hősiessége köré font hazugságok, illetve Desmond Child újrahasznosított slágere miatt maradt máig emlékezetes. Ugyanebbe a sorba illeszkedik a Lukács Archívum szétverése, Nagy Imre szobrának eltakarítása, és persze Szakály Sándor emlékezetes nyilatkozata is, hogy tudniillik az 1941-es kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás, melynek során 24 ezer, többségében Magyarországról kitoloncolt zsidót gyilkoltak meg, pusztán „idegenrendészeti eljárás” volt.

De Szakály személyét és szellemét nemcsak ezért érdemes most felidézni. A történész gonosz baromságait ugyanis a 2014-ben alapított VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár igazgatójaként mondta, tehát egy olyan szervezet vezetőjeként, amelyet a magyar kormány hozott létre és tart el, ám az ötéves működése alatt sem tudott ennél az „idegenrendészeti eljárásnál” emlékezetesebbet produkálni. És most újra egy ordas botrány miatt kell leírni a VERITAS nevét: a Magyar Közlönyben megjelent 129/2019 (V. 30.) számú kormányrendelet értelmében ugyanis június 15-től a rendszerváltás emblematikus történészműhelyét, az 1956-os Intézetet beolvasztják a VERITAS-ba. A rendeletet maga Orbán Viktor szignálta. Szakály Sándor nem kommentálta főnöke döntését, az 1956-os Intézet vezetőjét, Rainer M. Jánost és munkatársait pedig nem értesítette senki hivatalosan a változásról.

Nem ez az első alkalom, hogy megpróbálják szétverni a 1956-os Intézetet. 2011. december 27-én az Orbán-kormány az addigi közalapítvány jogutód nélküli megszüntetéséről döntött, közfeladatait az Országos Széchényi Könyvtárra bízták, munkatársainak egy része pedig könyvtár alkalmazottja lett. Az intézet elveszítette önállóságát, de úgy tűnt, hogy ez a tudományos-kutatói munkát különösebben nem zavarja, ellenben amikor történészeik nem tettek lakatot szájukra – mint Dózsa László ügyében –, máris repült a főigazgatói figyelmeztetés „az OSZK nyilatkozati rendjének megsértése miatt”.

Orbán döntésének időzítéséből arra is következtethetnénk, hogy valamiféle piti bosszú ez, hiszen a „beolvasztást” június 15-ével, vagy­is egy nappal Nagy Imre újratemetésének, és két nappal az 1956-os Intézet megalakulásának 30. évfordulója előtt rendeli el.

Csakhogy 2019. június 16-án megint elkezdődik egy emlékév, a „30 éve szabadon emlék­év”, melyre kormánybiztosa, Schmidt Mária 12 milliárd forintot költhet el. E vállalkozás komolyságáról sokat elmond, hogy Lánczi Tamás, a Schmidt Mária-féle Figyelő főszerkesztője, az MTI szerint az emlékév vezetője a következőket mondta róla: „szeretnék a mai fiatalokat is megszólítani, hogy megértsék, miként jutottunk el a sikeres rendszerváltoztatásig”. Ezért „Szabadságkoncert címmel nagyszabású estet rendezünk június 16-án”, „a koncert elején a Magyar Honvédség Gripen vadászgépei húznak át a Hősök tere felett”, majd olyan nagyágyúk lépnek föl, mint Kiki, Varga Miklós, Homonyik Sándor, Szikora Róbert, sőt a Dalos fedőnevű ügynök, Vikidál Gyula is.

Lánczi elmondta azt is, hogy „az emlékév keretében kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat szerveznek, tudományos kutatásokat indítanak, irodalmi pályázatot hirdetnek és különböző látványos installációkat állítanak fel (sic!)” – tehát szóról-szóra ugyanaz a forgatókönyv, mint az 56-os emlékév esetében. És mivel egy újabb Dózsa-botrány nagy blama lenne, s az is teljesen elképzelhetetlen, hogy a rendszerváltás története ne Orbán szája íze szerint alakuljon, meglehet, az 1956-os Intézetet azért kellett eltakarítani, nehogy már mindenféle tényekkel szembesítsék a történelemhamisítókat.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.