És ha az egész előválasztás arra lett is kitalálva, hogy az LMP-nek és a Jobbiknak legyen mire hivatkozni, amikor ősszel a „komcsik” jelöltje mögé állnak be, Puzsér aszfaltba döngölésének aligha lett volna nagy felhajtó ereje. Innen nézve kedvező fejlemény, hogy az ellenzéki előválasztáson immár három mérhető támogatottságú jelölt is elindul – a valódi tét növelheti a NER-ellenes választók aktivitását.
Az EP-választáson a szavazók átrendezték az ellenzéki térfelet: az LMP és a Jobbik alkupozíciója drasztikusan romlott, és az MSZP nemcsak országosan, de Budapesten is látványosan visszaesett, még ha a fővárosban nem is annyira, hogy teljesen figyelmen kívül lehessen hagyni. A Momentum Budapesten 17,35 százalékot ért el. Korábban, néhány vérszegény kísérlettől eltekintve úgy tűnt, hogy a MoMo elengedte a főpolgármester-választást; és ha május 26. előtt is érthetetlen volt, hogy egy feltörekvő új párt miért teszi ezt, úgy az EP-választás után szimpla amatőrségnek tűnt volna, ha távol maradnak ettől a fontos és nagy közfigyelmet kiváltó politikai versenytől. Kerpel-Fronius Gábor indítása logikus és jó lépés, és mivel a Momentum előzetesen csak annyit közölt, hogy Tarlós István ellenzéki kihívóját támogatni fogja, nem rúgott föl semmilyen gentlemen’s agreementet.
E fejleménynek, gyanítjuk, Karácsony Gergely is örült; Kerpel-Fronius belépésével az előválasztás komolyabb versennyé alakult, ráadásul a dolgok akkori (vagyis a május 28. és június 6. közötti) állása szerint még mindig Karácsony győzelmét hozta volna – elvégre az MSZP–P mellett a Demokratikus Koalíció is támogatásáról biztosította. Június 6-án aztán kiderült, hogy a DK, amely az EP-választáson az ország és a főváros legerősebb ellenzéki pártjának bizonyult, az ismert televíziós szereplő, a függetlenként induló Kálmán Olga mellé áll. (A fordulat okairól néhány oldallal odébb Gyurcsány Ferenc beszél hosszan.) Karácsony esélyei ezzel nyilván rosszabbak lettek, de igazából ezzel nyílt meg a játéktér Kerpel-Fronius Gábornak is. Elsősorban azért, mert mögötte olyan szervezet áll (ahogyan vélhetően Kálmán Olga mögött is), amely a jelöltjét a sajátjának tekinti. Karácsonyról ugyanez nem mondható el; a Párbeszéd legfeljebb néhány rokonszenves politikust jelent, nem többet. (Igaz, a Karácsony mögötti szervezeti háttér hiányát ellensúlyozhatja, hogy leginkább ő adhatja el magát kompetens városvezetőként.) Az MSZP-ben pedig a nagy kudarc után a párt egyik fele éppen azt szuggerálja magába, hogy a május 26-i összeomlás oka a párbeszédesekkel kötött szövetség (ami ostobaság, de ez most mellékszál).
A DK veszélyes vizekre evezett; hirtelen váltása értelmezhető úgy is, hogy a baloldali szavazók körében népszerű Kálmán Olga indításával – a május 26. utáni új helyzetet kihasználva – voltaképpen az MSZP meglévő szavazóit vette célba (akik, ha az előválasztáson nagy számban fordulnak el Karácsonytól, egyúttal a szocialista párt kimúlását is fölgyorsítják). De ha nincs is így, éppen elég Fidesz-troll munkálkodik az ellenzék köreiben ahhoz, hogy az ellenzéki főpolgármester-jelölti kampány attól legyen hangos, hogy ki, mikor, kit vert át. Pedig annak, aki a három erős jelölt közül megnyeri az előválasztást, Tarlós összellenzéki kihívójaként erős lesz a legitimációja; és ez nagy lendületet adhat a teljes oppozíció kampányának is.
Budapesten az ellenzék számára a lehetőség adott; ezt tényleg csak elrontani lehet.
