A szerk.

Lopakodó hazugságok

A szerk.

A „VOLT minden évben fontosnak tartja, hogy a vendégei figyelmét egy-egy kiválasztott ügyre irányítsa, tavaly az autizmus volt a fő téma, idén pedig a Média Unió kampányához kapcsolódva a tanárok megbecsülése, illetve a 30 éve Sopronpusztán megrendezett Páneurópai Piknik”. Mindeközben a nagyszínpadi koncertek közötti szünetekben folyamatosan tolták azt az ún. közérdekű hirdetést, mely Orbán Viktor egykori beszédét idézi, és Schmidt Mária – a „30 éve szabadon emlékév” kormánybiztosa – megrendelésére készült.

„Vasárnap hajnalban ért véget a 27. Telekom VOLT Fesztivál. Magyarország egyik legnagyobb múltú turisztikai eseményére idén 143 000-en látogattak el Sopronba” – olvassuk a sajtóközleményt, melynek a folytatásában is hasonlóan derűs hangvételű epizódok sorjáznak a gyerekprogramoktól a véradásig, a műalkotásoktól a rockzenéig. Azt is megtudhatjuk, hogy a „VOLT minden évben fontosnak tartja, hogy a vendégei figyelmét egy-egy kiválasztott ügyre irányítsa, tavaly az autizmus volt a fő téma, idén pedig a Média Unió kampányához kapcsolódva a tanárok megbecsülése, illetve a 30 éve Sopronpusztán megrendezett Páneurópai Piknik”.

Mindeközben a nagyszínpadi koncertek közötti szünetekben folyamatosan tolták azt az ún. közérdekű hirdetést, mely Orbán Viktor egykori beszédét idézi, és Schmidt Mária – a „30 éve szabadon emlékév” kormánybiztosa – megrendelésére készült. Ugyanabban a zsánerben, mint a Hősök terén tartott „Szabadságkoncert” vagy a Terror Háza előtt látható „tablókiállítás” (főkurátor: Schmidt Mária), mely „idézetekkel és fényképekkel jeleníti meg azt a rendszert, amely egészen 1989–90-es összeomlásáig megfosztotta a magyarokat szabadságuktól”. E kiállítást sikerült úgy megalkotni, hogy az 1988-as tüntetések transzparenseit narancssárgára színezték, a demokratikus ellenzékről (és a későbbi SZDSZ-ről) viszont egy árva hangot sem ejtenek. Ellenben a tablóin olyan történelmi személyiségektől olvashatók veretes idézetek, mint Szűrös Mátyás vagy Fürjes Balázs. És persze Orbán Viktor, akit egyedüliként említenek név szerint 1989. június 16-a szónokai közül.

E félperces „reklámfilm” – az Orbán-beszéddel, illetve a Scorpions együttessel és az emlékév szlogenjével: „Kezdetét vette a csodák éve, szabadok lettünk végre” – pontosan ugyanazt sugallja, mint az Andrássy úti tablósor. Jelesül azt, hogy 1989-ben Orbán Viktor egymaga zavarta el az oroszokat, ami akkora hazugság, hogy történelmi párhuzamért az 50-es évek elejére kell visszamenni, amikor is Rákosi Mátyást a ’19-es Tanácsköztársaság élharcosaként emlegették úgy, hogy közben a Szovjetunióban kivégzett Kun Béla nevét nem volt szabad kiejteni.

De nemcsak ezek fényében lehet nehezen elfogadni a gyalázat azon magyarázatait, melyekkel a fesztivál illetékesei álltak elő. Előbb ugye a VOLT Fesztivált is szervező Sziget Kulturális Menedzser Iroda Kft. vezetője, Kádár Tamás nyilatkozott oda, hogy „kicsit eltúlzottak a reakciók a videó miatt”, hisz azt csak „a 30 perces átállások alatt két-háromszor játszották le a Nagyszínpadon”, de nyugi, ugyanez megy majd a Balaton Soundon is. „Nem gondolom, hogy ez a videó bárkit meggátol abban, hogy bulizzon. Nem gondolom, hogy egy fesztivál, amely a szabadságról szól, ne emlékezhetne meg arról, hogy 30 éve volt a rendszerváltás” – tettette magát sík hülyének Kádár a HVG újságírója előtt, majd tette ugyanezt pár nappal később Lobenwein Norbert a VOLT alapítójaként, amikor hosszú Facebook-bejegyzésben a sajtót tette felelőssé, hogy a téma egyáltalán előkerült. „Manipulatív, gusztustalan módon rúgnak bele egy számukra eleve ellenszenves produkcióba” – írja azoknak a lapoknak, portáloknak címezve, melyek szóvá tették az Orbán-reklámot. „Nem tisztem véleményt mondani egy partnerünk szpotjáról” – folytatja. Lobenwein konkrétan úgy tesz, mintha a függetlenség (!) záloga lenne, hogy valakinek olyan „partnerei” legyenek, mint az emlékévek főnénije, de még erre is rá tud tenni egy lapáttal: „Minket kizárólag az érdekel, hogy értékes, izgalmas témákat, zenekarokat, előadókat láthasson-hallhasson a közönségünk. Nem szeretnék neveket említeni, de aki egy kicsit is otthon van a magyar popkultúrában, azonnal leveszi, hogy semmilyen jelentősége nincs annak, hogy ki, milyen nézeteket vall, milyen színű a bőre, és még sorolhatnám.”

Nos, ebben akár még igaza is lehet, hiszen a fellépők között ott volt például az RPG zenekar is, akiknek eleddig Támad a magyar és Elit hadosztály címmel jelentek meg lemezeik, és egyik – azóta törölt – Facebook-posztjukban történetesen Szálasi Ferencet éltették. Persze erre is van magyarázat, a fesztivál sajtófelelőse azt nyilatkozta, hogy a fellépés „nem egy előre leszervezett zenekarnak, hanem a »Sopron zenél« vetélkedő nyertesének lett felajánlva”, s még hozzátette azt is: „A zenekarnak a múltját nem ismerjük, de a koncerten egy szélsőségektől mentes előadást hallhatott a viszonylag szűk közönség.”

Ennyi erővel a szebb jövő – ill. a sokszínűség – jegyében akár Adolf Hitler festményeiből is rendezhetnek „a partnerek” egy minitárlatot. Persze csak valami eldugott hátsó sátorban „viszonylag szűk közönség előtt”, „szélsőségektől mentesen”. A felelősöknek nyilván akkor sem lesz „tiszte véleményt mondani”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.