A szerk.

Az igazság pillanatáról azt hinné az ember, hogy tényleg csak egy pillanat. Mint amikor az éjszaka lesújtó villámlás fényében oly tisztán és világosan látunk mindent, megértjük a világot, s el is tudjuk helyezni magunkat benne. Aztán megint ránk borul a sötét, s minden olyan lesz, mint volt.

A múltkor csak viccelődtünk evvel, pedig tényleg van valami mélyen igazságtalan abban, hogy Schmitt Pálnak végső soron a húsz évvel ezelőtt ebül szerzett kisdoktori miatt kellett elbukni. Se szeri, se száma azoknak a kormányzatközeli személyeknek, akik az elmúlt két évben nem egy kisdoktorit, hanem milliárdokat vittek haza, az egyéb módokon okozott kárról nem is beszélve, és őnekik mégsem görbül hajuk szála sem.

A Heti Hetes vasárnapi adásában a Marslakók producere megrágalmazta lapunkat és munkatársunkat.

A Velencei Bizottság (VB) listája olyan, mint a mesebeli kása Anyóka lábaskájából - nem is az, hogy sose fogyott el, de a végén annyira bugyogott már kifelé, hogy elárasztott mindent, a konyhát, a házat, az utcát, a falut; az egész országban moccanni se lehetett a nagy kásahegytől.

Schmitt Pál lopott. Immár papírja is van róla. Schmitt Pál e sorok írásakor még hivatalában van, Magyarország köztársasági elnöke. Schmitt Pál feltehetően - ha szorult Orbán Viktorba még némi jóérzés - lemond hivataláról íziben.

Európa, találkozunk Filippinél! - mondotta Orbán Viktor a magyar szabadság ünnepén, s tán még kis mutatóujját is megrázta fenyegetőleg arrafelé, amerre az öltönyös elnyomókat sejtette. Az egybegyűltek vele éreztek.

A Fidesz szóvivője, Selmeczi Gabriella hirtelen, de korántsem váratlanul belesikkantott a közéterbe, hogy "tovább folytatódik a nemzetközi baloldal támadása Magyarország ellen. Már március 15-i nemzeti ünnepünk sem szent az MSZP-s, SZDSZ-es külföldi elvbarátok számára. A 'francia értelmiségiek' azon kívül, hogy butaságokat beszélnek, kettős mércével is mérnek."

Szemfüles riportereink a múlt héten, Orbán Viktornak az Iparkamarában tartott gazdasági évnyitója apropóján az ország számos pontjára látogattak el és kerestek fel kócerájokat. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a vidéki kóceráj-vezetők vajon mennyire képesek és készek a management science legújabb eredményeit felhasználni munkájuk során, illetve hogy továbbra is olyan szarul kívánják-e vezetni kócerájukat, mint José Manuel Barroso az Európai Bizottságot, illetve, ezzel szoros összefüggésben, az Európai Bizottság Európát.

Mitől féltek? Hogy megindul az a pár szál fa, mint a birnami erdő? És akkor jaj lesz nekik?

Lehet, hogy csak a szemünk káprázik, de nagyban zajlik a Jobbik szalonképesítése, a figyelem és a tisztelet ezer apró jelét, amely a kormánypárt felől árad az életerős junior partner iránt, lehetetlen nem észrevenni. A fejünket ott kaptuk fel, lehet, bőven elkésve, amikor Csurka István temetésén - ami legalább annyira kegyeleti aktus, mint politikai demonstráció volt - egy követ nem lehetett volna eldobni, hogy ne találjon kormánypárti politikust.

A cél, amennyire világos, annyira aljas.

Az LMP oligarchák fogságában vergődő kormányról, az MSZP a piac erőszakos újraosztásáról beszél: kiderült, hogy a dohány-kiskereskedelmet átalakító törvény megalkotásában a hódmezővásárhelyi székhelyű Continental dohánygyár is részt vett, amire ráadásul a várost és a Fidesz-frakciót vezető Lázár János még büszke is.

A múlt héten az Európai Bizottság hátulról illette hazánkat, és zárolt - nem elvett, zárolt - durván 150 milliárdnyi uniós fejlesztési forrást. A bizottság döntését jóvá kell hagynia az uniós pénzügyminiszterek tanácsának, az ECOFIN-nek, amely március 15-én dönt majd. A tanács 27 tagja összesen 345 szavazattal bír, a nagyobb tagállamok többel, a kisebbek kevesebbel, és ebből a 345-ből 255 kell a minősített többséghez.

Ne törjünk pálcát időnek előtte köztársasági elnökünk fölött! Igenis lehetséges, hogy dr. Schmitt Pál nem lopta kisdoktori disszertációját. Hanem vásárolta. Vagy ajándékba kapta. Esetleg találta az utcán, kutyasétáltatás közben: