A szerk.

Jutalomfalatok

A szerk.

Hétfői közleménye szerint az ügyészség nyomozást rendelt el trafikügyben. De nem azért, mint gondolnánk. A Fidesz pedig triumfál, lám, „látványosan összeomlott a baloldali hisztériakeltés”. Még mindig nem értik, miről van szó.

A Fidesz cigarettapolitikájának tartalmi, szakpolitikai elemeit vizsgálva aligha lehetne okunk a fanyalgásra: a dohányzás tilalmának egyre szélesedő kiterjesztése, meg az, hogy idén júliustól kevesebb elárusítóponton drágábban lehet cigihez jutni, mind rendben van. Ha emiatt kevesebbet dohányoznak majd a dohányosok, és ha kevesebb gyerek szokik rá a dohányzásra, helyes. Az is kvadrál a dohányzás visszaszorítására tett erőfeszítések nemzetközi jó tapasztalataival, ha a cigaretta árusítását leválasztják az élelmiszerboltokról, kocsmákról, benzinkutakról, vegyeskereskedésekről. Még akkor is, ha ez az utóbbi intézkedés már húzósabb, amennyiben a kisboltok bevételstruktúrájában a cigaretta - bármilyen csekély árréssel is adják - fontos, esetenként a talpon maradást garantáló elem volt, ezért a tiltásnak mindenképpen lettek volna vesztesei. De a tisztességes játék ezen is segített volna, csökkentve a vesztesek számát és/vagy veszteségük mértékét.

Ezek után sikerült mégis így elkúrni ezt az egészet.

Pedig a dohányügyi törvényalkotás motivációjának tisztaságát illendőségből nem is firtatnánk - legyen úgy, hogy a kodifikátor tollát a nemdohányosok és a kiskorúak és a leszokni kívánó dohányosok érdeke vezette. Még akkor is, ha - mint az néhány oldallal odébb található elemzésünkből kiderül - e törvényalkotó a nagy dohánygyártó és dohány-nagykereskedő cégekkel például mérsékelten húzott ujjat; és ha a töltött cigaretta egészségkárosító hatása kicsit kevésbé izgatta, mint a gyárié. Elvégre neki is vannak barátai, és a barátság szent dolog. Fátylat rá - sőt, diszkontáljuk a haszonkulcs körüli bénázást is! Ha ugyanis marad a 4 százalékos árrés (amennyi a törvényben és a koncessziós pályázatban szerepelt), akkor majd' kétezer kistelepülés lakói csak nagy nehézségek árán juthatnak cigarettához (legálisan legalábbis), mert nem éri meg e kistelepüléseken boltot nyitni. Ezt az ügydarab ceremóniamestere, Lázár János valahogy kihagyta az eredeti számításból: ezért kellett most, utólag, a 4-et 10-re emelni. És nem azért, hogy azok a beavatottak, akik a 4 százalékon is szépen kaszáltak volna, most egyenesen gennyesre keressék magukat. (E ponton, fetrengjünk mégannyira is jóhiszeműségi görcsben, alig bírjuk türtőztetni magunkat.) De legyen: ennyi még belefért volna.

false

 

Fotó: MTI - Mohai Balázs

A koncessziók szétosztásának végeredményéről a témára mintaszerűen, nagy erőkkel rárepülő hvg.hu (meg a kárvallottak leveleiből gazdálkodó trafikmutyi.cafeblog.hu) az elmúlt egy hétben kimerítő információkkal szolgált, melyekből az derül ki, hogy a törvény alkalmazása, gyakorlati megvalósítása úgy züllött és becstelen, ahogy van. A pályázati kiírás eleve rossz szabályokat tartalmazott, és vélhetően még ezeket sem tartották be. Minderről természetesen tudni sem szabad, a koncessziókról döntő szerv semmilyen tájékoztatásra nem hajlandó. Az index.hu videójából (Dezső András műalkotása) szépen látszik az is, hogy a koncessziók további adásvétel tárgyai lehetnek, és hogy a nyertesek közt strómanok is akadnak; ad absurdum az is előfordulhat, hogy sok stróman van köztük, elég stróman ahhoz, hogy az egész magyarországi cigarettapiac kevés kézben összpontosuljon. Ha ez képzelgés is lenne, az bizonyosan nem az, hogy a pályázat nagyobbrészt csak színjáték volt. A kedvezményezettek közt túl sok a kormánypárt bejáratott üzletfele, meg a fideszes alpolgármester, alapszervi főnök, képviselő-testületi tag, s ezek gyereke, felesége, unokanővére, bérmakeresztanyja, beszállítója, lekötelezettje, bedolgozója, hogy ne azt lássuk: a koncessziók kiosztása politikai célokat szolgált, a vidéki kisfideszesek és a potens barátok megjutalmazását és lojalitásuk biztosítását. És majdnem mindegy, hogy valóban és tényszerűen a párt helyi testületei osztogatták-e a jogokat; sőt, még az sem számít, hányan vannak a nyertesek közt olyanok, akik egy feddhetetlen pályázaton is nyertek volna.

Azt nehéz csak megfejteni, hogy ezt komolyan gondolták-e. Talán csak benézték: a hatalom önfeledtségében végig se gondolták, hogy ebből ekkora balhé lehet. Vagy azt gondolták, hogy nekik ez jár, övék az ország, és ez így van rendjén - és azt is gondolták emellett, hogy ezt másnak is muszáj így gondolnia. Hogy a népek hülyék hozzá, hogy megértsék, ami történt, nem veszik észre, vagy nem érdekli őket, mert nekik épp elég az, ha a kormányfőt a tévében mindennap hallják beszélni a jó erkölcsről meg a hazaszeretetről meg a családról, amiről olyan szépen tud ő beszélni az arany szájával. A nép hülye, és mi uralkodunk, vagyis mi mondjuk meg, ki keres pénzt és ki nem, és akinek meg ez nem tetszik, az rohadjon meg, és úgyis a torkára forrasztjuk a szót. Úgysem mer majd visszaszólni. Ne is merjen. Dohányozzon. Amikor 2011 tavaszán a földrajzinév-bizottság nem javasolta a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér elnevezést, a bizottság tagjait szép sorban kirúgatták az állásukból. A kirúgás nem okvetlenül a tagoknak szólt - fenyegetés volt mindenki másnak. A trafikkoncessziók szétosztása ugyanígy a megfélemlítés és a fenyegetés eszköze. Megcsináljuk, a nyílt színen, mert megcsinálhatjuk. A miheztartás végett.

Még akkor sem fogják megérteni, amikor már rég megbuktak, hogy emiatt buktak meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.