A szerk.

Az Alkotmánybíróság (AB) lapzártánk után esedékes móresre tanítása, jogköreinek megnyirbálása - amit az után helyezett kilátásba a kormánytöbbség, hogy az AB megsemmisítette a kétmillió forint feletti végkielégítések 98 százalékos megadóztatásáról szóló törvényt: erről beljebb még értekezünk - egyfelől értelmezhető úgy, mint a Kósa-féle gazdasági szükségállapot beharangozása. Eltakarítani minden akadályt a nemzetgazdasági hatékonyság útjából!

Magyarország politikai térképe a tavaszi törvényhozási választásokon oly mértékben rajzolódott át, hogy azt a vasárnapi önkormányzati választások nem tudják döntően megváltoztatni - erre utalnak az új kormány regnálása alatt történtek/nem történtek is. E helyzetet érdemes tudomásul venni, de beletörődni végzetes hiba lenne.

Szemerey Samu múlt heti számunkban megjelent cikkének (A láthatatlan struktúrák) végéről lemaradt egy lényeges információ: az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, a KÉK, illetve az NKA megítélt támogatásával készült. A mulasztásért elnézést kérünk. Múlt heti számunk Parádé a halálba c.

Lógok a szeren. Azt, hogy úszógumim van, s megöregedtem kicsit, azt én nagyon jól tudom. De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem.

Hogy a budapesti önkormányzati választás, pontosabban a főpolgármester és a közgyűlés tagjainak megválasztása nem előre lefutott meccs, az abból is látszik, hogy Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje szokatlanul konciliáns hangnemben nyilatkozik a még hivatalban lévő városvezetésről, nem kíván ő elszámoltatást, sima átadás-átvételt kíván ő, és az sem igaz, hogy az elmúlt húsz évben csak szörnyűségek történtek a fővárosban.

Orbán Viktor nyári nyaralását megszakítva levelet küldött a magyar Országgyűlésnek, a levél tartalma kicsit szokatlan volt.

Nem nagy különbséggel, 6 százalékkal verte Bronislaw Komorowski, a kormányzó Polgári Platform (PO) elnökjelöltje Jaroslaw Kaczynskit, a Törvény és Igazságosság (PiS) első emberét a hét végi lengyel államelnök-választáson - de ettől még nem áll meg a villamos az Aleje Jerozolimskién.

Lapzártánk után nevezi meg államfőjelöltjét a Fidesz, és nagy meglepetés lenne, ha nem Schmitt Pált, a kormánypárt alelnökét választaná meg a jövő héten az Országgyűlés. Biztos találhattak volna jobbat is, de Schmittnek bárkivel szemben behozhatatlan előnye van.

A franc gondolta volna, hogy egy isten háta mögötti konferencián előadott, amúgy rutin- és tervszerű, a maga nemében szórakoztató hazudozás képes megingatni olyan valutákat és tőzsdéket is, amelyekről eddig azt is alig tudtuk, hogy léteznek - ezért Kósa Lajos múlt csütörtöki fellépésén nem is szörnyülködnénk többet (pár oldal múlva úgyis elmondjuk a sztorit).

Az ország következő miniszterelnöke vasárnap esti győztes beszédében "széles, óriási nemzeti egységről" beszélt, amit a magyarok létrehoztak, és aminek csodájára jár a világ. Ennek a "nemzeti egységnek" a beszédből kitűnően az az 52,73 százaléknyi szavazat, 2 706 292 magyar választópolgár akarata lenne a hordozója, vagy megtestesítője, vagy a kifejezője, amit a Fidesz kapott - igazából nehéz a mondásból a pontos összefüggést kihámozni.

Hogy a Fidesznek a múlt vasárnap praktikusan meglett a kétharmada, azt botorság lenne elvitatni, innét pár oldalra ezt részletesen is okadatoljuk, hovatovább az is elképzelhető, hogy a kiálló 57 körzetből egyet sem bír majd elvinni a szocialista párt.

Mit tegyenek most vasárnap azok, akik nem akarják, hogy a Fidesznek kétharmada legyen az új Országgyűlésben?

A holokauszt tagadása nemcsak undorító dolog, de társadalmi veszélyessége is kitapintható. Tiltásának vagy nem tiltásának nincs köze a szólásszabadsághoz: az egyéneket nemesítő, és szabad, békés együttélésüket lehetővé tévő vitához. A "közösségfenntartó diskurzushoz".

A lapunk 2009. október 15-i számában megjelent, Eger a HospInvest után - Régi nóták c.