A szerk.

Ha Trump bepöccen

A szerk.

„38 nap és elveszíted a zsebpénzed” – ezt üzente Zelenszkijnek egy Instagram-posztban az ifjabb Donald Trump, de egyelőre nem tudjuk, hogy ez csak a MAGA-keménymagnak szóló ízléstelenség, vagy tényleg tükrözi a frissen megválasztott elnök Ukrajnával kapcsolatos álláspontját.

Donald Trump a kampányban lépten-nyomon hangoztatta, hogy lezárná a háborúkat, amelyek a demokraták áldatlan kormányzása folytán dúlnak a világban. Sőt az ukrajnait nem több, mint huszonnégy óra alatt, már a hivatalba lépése előtt! „Vlagyimir, ne csináld, ha megcsinálod, pórul jársz” – idézte saját mondatát, amelyet az orosz elnökhöz intézett évekkel ezelőtt.

Az európai vezetők most tűkön ülve várják, hogy a NATO legerősebb tagja miként képzeli el a békét Ukrajnában. A háttérben kaján mosollyal ott figyel Orbán Viktor, akinek ugyancsak mantrája a „béke”, s nem mellesleg minden eddigi elképzelése valahogy Putyinnak kedvez. Sosem hangoztatja, hogy Oroszországtól garanciákat kell kierőszakolni, hogy ne veselkedjen neki újból az inváziónak, arról pedig szó sem lehet, hogy előbb-utóbb a NATO-ba is felvegyék a keleti szomszédunkat. A magyar vezetőnek bármilyen tűzszünet megfelel, csak érjen véget a szlávok testvéri „csihi-puhija”.

Trump számára azonban nem felel meg bármi. A magyar miniszterelnökkel ellentétben Trump tényleg tud strongman lenni. Egyelőre bizakodásra ad okot, hogy valószínűleg nem valamelyik kontraszelektált ultrakonzervatív kriptofasisztát kéri fel az udvartartásából külügyminiszternek, hanem a floridai Marco Rubiót, aki Kína és Oroszország egyik leghangosabb kritikusa a republikánus pártban. Azért persze Rubio is azt mondta a kampányban, hogy az orosz–ukrán háborút mielőbb le kell zárni, és egyike volt azoknak, akik nem szavaztak meg egy ukrán segélyt áprilisban.

A Trump-adminisztrációnak azonban a transzatlanti szövetségi rendszer fennmaradása jobban számít néhány kampányígéretnél. Azt akarják a legkevésbé, hogy miközben a világ csendőre bóbiskolni látszik, Oroszország példáján felbátorodva Kína nekimenjen Tajvannak, Venezuela Guyanának, Észak-Korea pedig a déli testvérének. Ne felejtsük el, hogy Trump már 2017-ben hevesen ellenezte – és szankciók alá vetette – az Északi Áramlat II. megépítését, és míg Merkel kancellár Csipkerózsika-álmát aludta, arra figyelmeztetett, hogy Európa aggasztóan függ az orosz energiától. Ugyancsak Trump volt az elnök, amikor Ukrajna megkapta az első FGM-148-as páncéltörő rakétákat az amerikaiaktól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.