A szerk.

Ha Trump bepöccen

A szerk.

„38 nap és elveszíted a zsebpénzed” – ezt üzente Zelenszkijnek egy Instagram-posztban az ifjabb Donald Trump, de egyelőre nem tudjuk, hogy ez csak a MAGA-keménymagnak szóló ízléstelenség, vagy tényleg tükrözi a frissen megválasztott elnök Ukrajnával kapcsolatos álláspontját.

Donald Trump a kampányban lépten-nyomon hangoztatta, hogy lezárná a háborúkat, amelyek a demokraták áldatlan kormányzása folytán dúlnak a világban. Sőt az ukrajnait nem több, mint huszonnégy óra alatt, már a hivatalba lépése előtt! „Vlagyimir, ne csináld, ha megcsinálod, pórul jársz” – idézte saját mondatát, amelyet az orosz elnökhöz intézett évekkel ezelőtt.

Az európai vezetők most tűkön ülve várják, hogy a NATO legerősebb tagja miként képzeli el a békét Ukrajnában. A háttérben kaján mosollyal ott figyel Orbán Viktor, akinek ugyancsak mantrája a „béke”, s nem mellesleg minden eddigi elképzelése valahogy Putyinnak kedvez. Sosem hangoztatja, hogy Oroszországtól garanciákat kell kierőszakolni, hogy ne veselkedjen neki újból az inváziónak, arról pedig szó sem lehet, hogy előbb-utóbb a NATO-ba is felvegyék a keleti szomszédunkat. A magyar vezetőnek bármilyen tűzszünet megfelel, csak érjen véget a szlávok testvéri „csihi-puhija”.

Trump számára azonban nem felel meg bármi. A magyar miniszterelnökkel ellentétben Trump tényleg tud strongman lenni. Egyelőre bizakodásra ad okot, hogy valószínűleg nem valamelyik kontraszelektált ultrakonzervatív kriptofasisztát kéri fel az udvartartásából külügyminiszternek, hanem a floridai Marco Rubiót, aki Kína és Oroszország egyik leghangosabb kritikusa a republikánus pártban. Azért persze Rubio is azt mondta a kampányban, hogy az orosz–ukrán háborút mielőbb le kell zárni, és egyike volt azoknak, akik nem szavaztak meg egy ukrán segélyt áprilisban.

A Trump-adminisztrációnak azonban a transzatlanti szövetségi rendszer fennmaradása jobban számít néhány kampányígéretnél. Azt akarják a legkevésbé, hogy miközben a világ csendőre bóbiskolni látszik, Oroszország példáján felbátorodva Kína nekimenjen Tajvannak, Venezuela Guyanának, Észak-Korea pedig a déli testvérének. Ne felejtsük el, hogy Trump már 2017-ben hevesen ellenezte – és szankciók alá vetette – az Északi Áramlat II. megépítését, és míg Merkel kancellár Csipkerózsika-álmát aludta, arra figyelmeztetett, hogy Európa aggasztóan függ az orosz energiától. Ugyancsak Trump volt az elnök, amikor Ukrajna megkapta az első FGM-148-as páncéltörő rakétákat az amerikaiaktól.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.