A szerk.

Ha Trump bepöccen

A szerk.

„38 nap és elveszíted a zsebpénzed” – ezt üzente Zelenszkijnek egy Instagram-posztban az ifjabb Donald Trump, de egyelőre nem tudjuk, hogy ez csak a MAGA-keménymagnak szóló ízléstelenség, vagy tényleg tükrözi a frissen megválasztott elnök Ukrajnával kapcsolatos álláspontját.

Donald Trump a kampányban lépten-nyomon hangoztatta, hogy lezárná a háborúkat, amelyek a demokraták áldatlan kormányzása folytán dúlnak a világban. Sőt az ukrajnait nem több, mint huszonnégy óra alatt, már a hivatalba lépése előtt! „Vlagyimir, ne csináld, ha megcsinálod, pórul jársz” – idézte saját mondatát, amelyet az orosz elnökhöz intézett évekkel ezelőtt.

Az európai vezetők most tűkön ülve várják, hogy a NATO legerősebb tagja miként képzeli el a békét Ukrajnában. A háttérben kaján mosollyal ott figyel Orbán Viktor, akinek ugyancsak mantrája a „béke”, s nem mellesleg minden eddigi elképzelése valahogy Putyinnak kedvez. Sosem hangoztatja, hogy Oroszországtól garanciákat kell kierőszakolni, hogy ne veselkedjen neki újból az inváziónak, arról pedig szó sem lehet, hogy előbb-utóbb a NATO-ba is felvegyék a keleti szomszédunkat. A magyar vezetőnek bármilyen tűzszünet megfelel, csak érjen véget a szlávok testvéri „csihi-puhija”.

Trump számára azonban nem felel meg bármi. A magyar miniszterelnökkel ellentétben Trump tényleg tud strongman lenni. Egyelőre bizakodásra ad okot, hogy valószínűleg nem valamelyik kontraszelektált ultrakonzervatív kriptofasisztát kéri fel az udvartartásából külügyminiszternek, hanem a floridai Marco Rubiót, aki Kína és Oroszország egyik leghangosabb kritikusa a republikánus pártban. Azért persze Rubio is azt mondta a kampányban, hogy az orosz–ukrán háborút mielőbb le kell zárni, és egyike volt azoknak, akik nem szavaztak meg egy ukrán segélyt áprilisban.

A Trump-adminisztrációnak azonban a transzatlanti szövetségi rendszer fennmaradása jobban számít néhány kampányígéretnél. Azt akarják a legkevésbé, hogy miközben a világ csendőre bóbiskolni látszik, Oroszország példáján felbátorodva Kína nekimenjen Tajvannak, Venezuela Guyanának, Észak-Korea pedig a déli testvérének. Ne felejtsük el, hogy Trump már 2017-ben hevesen ellenezte – és szankciók alá vetette – az Északi Áramlat II. megépítését, és míg Merkel kancellár Csipkerózsika-álmát aludta, arra figyelmeztetett, hogy Európa aggasztóan függ az orosz energiától. Ugyancsak Trump volt az elnök, amikor Ukrajna megkapta az első FGM-148-as páncéltörő rakétákat az amerikaiaktól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.