A szerk.

Hízik a Kövér-gárda

A szerk.

Magyarország legfőbb vezetői paranoiásak, s a lelkiismeretük sem tiszta. Ezért kell még 100 meg 100 őr a védelmükre.

A lefújás előtti másodpercekben még becsúszott egy módosító indítvány a Fidesz térfeléről a 2017-es költségvetés törvényjavaslatába. Bagatell tétel, 850 millió forintocska – persze, egy olyan rubrikában, ahol már ott fütyül 2,6 milliárd, s így azért már nem bagóról beszélünk. Alkalmasint az összeg teljesen arányos, éppúgy aránylik az Országgyűlési Őrség korábbi bü­dzsé­jéhez, mint az őrség felduzzasztására szánt személyi állomány létszáma a régi gárdáéhoz.

Arról szól tehát e róka módon beterjesztett indítvány, hogy duzzasszuk már föl az elsődleges feladatát a házelnök védelme során teljesítő Országgyűlési Őrség, a Kövér-gárda létszámát közel a jelenlegi létszám egyharmadával, 349-ről 447-re, ami tulajdonképpen elég jó arány egy olyan parlamentben, ahol 200 képviselő ül. Eztán tehát minden honatyára két őr jut majd – minimálisan és telt ház esetén.

Hogy mi szükség van erre? Ne is kérdezzék, a mélygarázs miatt! Meg a látogatóközpont miatt. Ennyi erővel azt is mondhatták volna, hogy csak. Hiszen azt mégsem mondhatták, mondhatta az alakulat parancsnoka, Kövér, hogy mé’, a TEK-nél hányszor volt eddig létszámcsökkentés? Még így is alig feleannyian leszünk, mint az Orbán-gárda, a költségeink közti különbségről nem is beszélve, az nekik már a startnál 10 milliárd volt.

false

 

Fotó: MTI

Kövér László gárdáját 2012-ben azért hozták létre, mert Kövérnek elege lett a TEK-ből. Az alapítólevél ezt így rögzíti: „Az Országgyűlési Őrség felállításával megszüntethető az a demokratikus állami berendezkedésnek és alkotmányos alapelveknek ellentmondó, eddigi gyakorlat, miszerint egy a végrehajtói hatalom (kormány, belügyminisztérium) által felügyelt vagy irányított fegyveres szervezet látja el a törvényhozás védelmét.” Voltaképpen ezt a dumát adta le saját szavaival (meglepő módon elég hisztérikus lágéban) pár év múlva Áder János is, amikor saját csapatot kért: megrendült a bizalma a TEK-ben, miután Orbán Viktorral beszélgetvén rájött, hogy a miniszterelnök tud minden lépéséről, s nem is csupán azokról, amik a heti tervében is szerepeltek. Orbán egy darabig visszaverte Áder önállósodási akcióját, de végül beletörődött, s a TEK (egyelőre) levonult a Várból. A 2014-ben gárdát gründoló Matolcsy esete még szimplább, ugyanakkor mániásabb. Korabeli lapértesülések szerint a bankelnök „annyira irtózik az átlagemberek közelségétől”, hogy egy egész gárda kell neki, hogy távol tartsa tőle a pimasz siserehadat. Ráadásul a haza géniusza először beérte volna egyszerű rendőri védelemmel, de (először) Orbán ezt is visszaverte. A csalódott Matolcsy erre 156 dolgozóval megalapította az MNB-Biztonsági Zrt.-t, s rögtön egy nagyágyút, Sólyom elnök korábbi főtestőrét igazolta le az élére, s ebbéli buzgalmát az sem zavarta, hogy nevezett Marosán Attila aktív rendőrtiszt volt ekkor is, és vezénylés útján került a zrt. élére. Lám, egy laza kör után már Orbánt sem zavarta annyira, hogy megvalósul a rendőri védelem.

Ez tehát a praxis: ha saját gárdát akarsz, s elég magas poszton vagy a NER-ben, Orbán előbb húzódozik egy kicsit, de ha ügyesen érvelsz (vajh mivel?), végül enged.

Mindennek következményeként hazánkban jelenleg – a fent megismert – négy gárda állomásozik. Akár egy kis miniolimpiát is tudnának játszani egymással, bár sok értelme aligha lenne, hisz a TEK túlereje nyilvánvaló. Bár, ha összefognának ellene, ha összedobnák kicsiny, de mint látjuk, biztosan növekedő pénzecskéjüket? Összeállna teljes taglétszámuk? Eh, belegondolni is rossz.

Sokkal valószínűbb az, amit a sajtó már hónapok óta pedzeget, hogy tudniillik Orbán hamarosan elérkezettnek látja az időt, hogy rosáljon hasznos és hasztalan idiótáival. Kövér László lesz Magyarország államelnöke, Áder meg húz el valami világmegmentő szinekúrára, s akkor bizony a Kövér-gárda a sokkolóival, fegyvereivel, rendőrbotjaival együtt felmasírozik a Várba, lábujjhegyen persze, mert ott lesz már az Orbán-gárda, s ha minden jól megy, a Matolcsy-gárdának is szorítanak egy kis helyet (az újjávarázsolt kormányzói lovardában például), s az Áder-gárda meg mehet harcolni a globális felmelegedés ellen.

Hiába tűnik ez az egész annyira kínosan nevetségesnek, nincs min röhögni: e költségvetési módosító indítvány maga a színvalóság, át is megy simán. Magyarország legfőbb vezetői paranoiásak, s a lelkiismeretük sem tiszta. Ezért kell még 100 meg 100 őr a védelmükre. Naná, majd a mélygarázsért.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.