A szerk.

Hogyan nyerhetjük meg az Európa-bajnokságot?

A szerk.

Még most sem késő, szólunk. Az európai parlamenti és önkormányzati választás előtt Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor bement az egyik tévéjébe (a legrégebbibe), ahol megnyilatkozott az egyik műsorvezetőjének (a legrégebbinek), s egyéb fontos mondandói (háború lesz, háború lesz, háború lesz, hrrrrrgggrrrxx!!!) mellett természetesen a védjegyének számító szenvedélyére is szót kerített: a labdarúgásról beszélt.

A vészesen közelgő foci-Európa-bajnokság apropóján a magyar válogatottal szemben támasztott elvárásaiba engedett ezáltal bepillantást. Sajnos a mi 6XXL-es kábelcsomagunkban pont ez a csatorna nincs benne (innen is protestálunk), így kénytelenek vagyunk Orbán Viktor napilapjára (a legrégebbire) hagyatkozni. Eszerint tehát „Az utolsó kérdés a közelgő foci-Eb-ről szólt, ennek kapcsán a kormányfő kifejtette, a válogatottnak végül a vb-döntőbe jutás lesz majd a cél”, „egyszer majd” – egyetértünk. Úgy legyen.

Pusztán csak annyi a különbség e tárgyban miközöttünk és miniszterelnök úr között, hogy mi tudjuk, hogy kik és mikor fognak eljutni a világbajnoki döntőbe (ne maradjon kétség, meg is nyerik majd… khm, nagy gólkülönbséggel), miniszterelnök úr meg ezek szerint nem tudja („időt most nem merek mondani”).

A nagyobb baj az, hogy Marco Rossi sem tudja. Pedig, ha legalább ő tudná, megnyerhetnék ezt az Európa-bajnokságot is – nagy gólkülönbséggel. Simán. Kinyuvasztanák előbb a „szoknyás skótokat”, a svájciakat és a „fritzeket” is (az idézőjeles mondatrészek miniszterelnök úrtól) – nagy gólkülönbséggel. De nem, most izgulhatunk, hogy mi lesz, mert Marco Rossi nem lépte meg, amit kellett, s Orbán miniszterelnök úr sem szólt neki (ne keverjük össze a sportot a politikával), hogy Marco, andiamo. Nem.

S honnan tudjuk mindezt? Nos, vettük a fáradságot, s átböngésztük a magyar labdarúgó-válogatott utazókeretének a névsorát. Van abban tényleg boldog, boldogtalan, még az angol harmadik ligában tündöklő aranyláb is, de egy árva szem játékos nincs a Bács-Kiskun megyei bajnokság Északi csoportjában küzdő, s azt természetesen megnyerő Kerekegyházi SE U14-es legénységéből. Micsoda mulasztás! A kerekegyházi legények akkora sikert értek el a bajnokság hajrájában, hogy az csak a magyar sport aranykönyvének legfényesebb oldalán találna a méltó helyére. 43:1 arányban diadalmaskodtak a veszedelmes Pálmonostora ellen. Ráadásul végig nyomasztotta őket a tudat, hogy pont 42 góllal kell nyerniük ahhoz, hogy bezsebeljék a bajnoki aranyakat. De megcsinálták! Dehogy volt bunda!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.