A szerk.

Hogyan nyerhetjük meg az Európa-bajnokságot?

A szerk.

Még most sem késő, szólunk. Az európai parlamenti és önkormányzati választás előtt Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor bement az egyik tévéjébe (a legrégebbibe), ahol megnyilatkozott az egyik műsorvezetőjének (a legrégebbinek), s egyéb fontos mondandói (háború lesz, háború lesz, háború lesz, hrrrrrgggrrrxx!!!) mellett természetesen a védjegyének számító szenvedélyére is szót kerített: a labdarúgásról beszélt.

A vészesen közelgő foci-Európa-bajnokság apropóján a magyar válogatottal szemben támasztott elvárásaiba engedett ezáltal bepillantást. Sajnos a mi 6XXL-es kábelcsomagunkban pont ez a csatorna nincs benne (innen is protestálunk), így kénytelenek vagyunk Orbán Viktor napilapjára (a legrégebbire) hagyatkozni. Eszerint tehát „Az utolsó kérdés a közelgő foci-Eb-ről szólt, ennek kapcsán a kormányfő kifejtette, a válogatottnak végül a vb-döntőbe jutás lesz majd a cél”, „egyszer majd” – egyetértünk. Úgy legyen.

Pusztán csak annyi a különbség e tárgyban miközöttünk és miniszterelnök úr között, hogy mi tudjuk, hogy kik és mikor fognak eljutni a világbajnoki döntőbe (ne maradjon kétség, meg is nyerik majd… khm, nagy gólkülönbséggel), miniszterelnök úr meg ezek szerint nem tudja („időt most nem merek mondani”).

A nagyobb baj az, hogy Marco Rossi sem tudja. Pedig, ha legalább ő tudná, megnyerhetnék ezt az Európa-bajnokságot is – nagy gólkülönbséggel. Simán. Kinyuvasztanák előbb a „szoknyás skótokat”, a svájciakat és a „fritzeket” is (az idézőjeles mondatrészek miniszterelnök úrtól) – nagy gólkülönbséggel. De nem, most izgulhatunk, hogy mi lesz, mert Marco Rossi nem lépte meg, amit kellett, s Orbán miniszterelnök úr sem szólt neki (ne keverjük össze a sportot a politikával), hogy Marco, andiamo. Nem.

S honnan tudjuk mindezt? Nos, vettük a fáradságot, s átböngésztük a magyar labdarúgó-válogatott utazókeretének a névsorát. Van abban tényleg boldog, boldogtalan, még az angol harmadik ligában tündöklő aranyláb is, de egy árva szem játékos nincs a Bács-Kiskun megyei bajnokság Északi csoportjában küzdő, s azt természetesen megnyerő Kerekegyházi SE U14-es legénységéből. Micsoda mulasztás! A kerekegyházi legények akkora sikert értek el a bajnokság hajrájában, hogy az csak a magyar sport aranykönyvének legfényesebb oldalán találna a méltó helyére. 43:1 arányban diadalmaskodtak a veszedelmes Pálmonostora ellen. Ráadásul végig nyomasztotta őket a tudat, hogy pont 42 góllal kell nyerniük ahhoz, hogy bezsebeljék a bajnoki aranyakat. De megcsinálták! Dehogy volt bunda!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.