A szerk.

Hogyan nyerhetjük meg az Európa-bajnokságot?

A szerk.

Még most sem késő, szólunk. Az európai parlamenti és önkormányzati választás előtt Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor bement az egyik tévéjébe (a legrégebbibe), ahol megnyilatkozott az egyik műsorvezetőjének (a legrégebbinek), s egyéb fontos mondandói (háború lesz, háború lesz, háború lesz, hrrrrrgggrrrxx!!!) mellett természetesen a védjegyének számító szenvedélyére is szót kerített: a labdarúgásról beszélt.

A vészesen közelgő foci-Európa-bajnokság apropóján a magyar válogatottal szemben támasztott elvárásaiba engedett ezáltal bepillantást. Sajnos a mi 6XXL-es kábelcsomagunkban pont ez a csatorna nincs benne (innen is protestálunk), így kénytelenek vagyunk Orbán Viktor napilapjára (a legrégebbire) hagyatkozni. Eszerint tehát „Az utolsó kérdés a közelgő foci-Eb-ről szólt, ennek kapcsán a kormányfő kifejtette, a válogatottnak végül a vb-döntőbe jutás lesz majd a cél”, „egyszer majd” – egyetértünk. Úgy legyen.

Pusztán csak annyi a különbség e tárgyban miközöttünk és miniszterelnök úr között, hogy mi tudjuk, hogy kik és mikor fognak eljutni a világbajnoki döntőbe (ne maradjon kétség, meg is nyerik majd… khm, nagy gólkülönbséggel), miniszterelnök úr meg ezek szerint nem tudja („időt most nem merek mondani”).

A nagyobb baj az, hogy Marco Rossi sem tudja. Pedig, ha legalább ő tudná, megnyerhetnék ezt az Európa-bajnokságot is – nagy gólkülönbséggel. Simán. Kinyuvasztanák előbb a „szoknyás skótokat”, a svájciakat és a „fritzeket” is (az idézőjeles mondatrészek miniszterelnök úrtól) – nagy gólkülönbséggel. De nem, most izgulhatunk, hogy mi lesz, mert Marco Rossi nem lépte meg, amit kellett, s Orbán miniszterelnök úr sem szólt neki (ne keverjük össze a sportot a politikával), hogy Marco, andiamo. Nem.

S honnan tudjuk mindezt? Nos, vettük a fáradságot, s átböngésztük a magyar labdarúgó-válogatott utazókeretének a névsorát. Van abban tényleg boldog, boldogtalan, még az angol harmadik ligában tündöklő aranyláb is, de egy árva szem játékos nincs a Bács-Kiskun megyei bajnokság Északi csoportjában küzdő, s azt természetesen megnyerő Kerekegyházi SE U14-es legénységéből. Micsoda mulasztás! A kerekegyházi legények akkora sikert értek el a bajnokság hajrájában, hogy az csak a magyar sport aranykönyvének legfényesebb oldalán találna a méltó helyére. 43:1 arányban diadalmaskodtak a veszedelmes Pálmonostora ellen. Ráadásul végig nyomasztotta őket a tudat, hogy pont 42 góllal kell nyerniük ahhoz, hogy bezsebeljék a bajnoki aranyakat. De megcsinálták! Dehogy volt bunda!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."