A szerk.

Az áttörés elmaradt

A szerk.

Örömmel tudatjuk, hogy nem történt nagy baj. A közepesen nagy baj távoli előszelében már nem vagyunk ennyire biztosak. 

A 720 fős Európai Parlamentben a két vezető középpárt, a Néppárt, illetve a Szocialisták és Demokraták a lehető legkevésbé sem csuklottak össze, a lapzártánkkor utolsó mandátumbecslések szerint a Néppártnak az eddigi 178 helyett 188 képviselője lesz (ebbe beleértendő a Tisza Párt 7 képviselője is), a szocdemeknek pedig 135, ami mindössze öttel kevesebb, mint az előző ciklusban. (A csökkenés több mint fele, ha úgy nézzük, a három elbukott magyar helynek tudható be.) Az eddig a Parlamentet mozgásban tartó, és az Európai Bizottság elnökével viszonylag harmonikusan együttműködő centrista nagykoalíció másik két tagja, a liberálisok (Renew) és a zöldek viszont elég nagyot pereceltek, a zöldek 18 képviselőt veszítettek a 72-ből, a Renew 22-őt a 102-ből. Az európai közép tehát összességében valamelyest gyengült, és a középen belül erősebb lett a konzervatív jobboldal súlya. Ezen számokból (és a radikális jobboldal megerősödését mutatókból; ezekről később), illetve a mögöttük sejthető társadalmi változásokról azon a jószerivel értelmetlenül általánosító állításon kívül, miszerint Európa jobbra tolódott, szinte lehetetlen bármilyen következtetést levonni. Egyrészt azért, mert a kóklerkedés gyanúja nélkül bajosan beszélhetünk „európai társadalomról”, másrészt meg azért, mert a választói preferenciákat az egyes tagállamok egyedi politikai konstellációi – a nemzeti pártok belpolitikai teljesítménye – szabták meg.

És a tetejében a „jobbra tolódásról” szóló közhely még csak nem is okvetlenül igaz. Ja, a német szocdemek és a zöldek súlyosan alulteljesítettek, de Olaszországban a megújuló Demokrata Párt futott be másodiknak, és Franciaországban is kaptak a szocialisták 14 százalékot, ami az Hollande-korszak 4 százalékai után valóságos feltámadásnak számít; de virgonc maradt a baloldal Spanyolországban és Skandináviában is. Még a véráztatta tájhaza, Kelet-Európa sem excellált – ahogy pedig szokása neki az – a radikális jobboldali megoldások, hogy ne mindjárt fasizmust emlegessünk, szeretetében. Sőt. Szlovákiában, pár hónappal azután, hogy megnyerte az országgyűlésit, a Smer az EP-választáson kikapott, nyert viszont a baloldali-liberális, Európa-párti Progresszív Szlovákia. Egy lukkal odébb Donald Tusk pártja, a Polgári Platform immár egyedül vert rá pár centimétert Kaczyńskire és a PiS-re, miközben két kormányzati partnere, a Harmadik Út és a Baloldal is kijutott Brüsszelbe (igaz, nekik nem sokon múlt). És ha Csehországot elfogadjuk a kelet-európai euroszkepticizmus példaországának – amihez képest aligha kell csodálkoznunk azon, hogy Andrej Babiš ANO-ja megverte az alapból ugyancsak jobboldali Spolut –, a progresszív, európai orientációra is képes Kelet-Európa szomorú ellenképeként talán csak Szlovénia kínálkozik, ahol Orbán Viktor barátja és kis társadalmi esztergályos-inasa, Janez Janša vitte el a legtöbb, szám szerint 4 mandátumot. (Szerkesztőségünk az okok keresésére indult.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."