Az viszont, hogy 1990 óta a magyarországi többpártrendszer gyakorlatilag fokozatosan fölszámolja magát, s hogy 2010 után a korlátlan hatalomhoz jutott erő a saját uralmának bebetonozásáért ezt a folyamatot minden rendelkezésére álló eszközzel (törvénykezés, propaganda stb.) előre megfontolt szándékkal fel is pörgette, olyan problémákat okoz még, amelyekkel egyelőre senki nem néz szembe.
Míg a magát a Nyugathoz soroló, a volt szovjet-orosz megszállástól és befolyástól 1990-ben megszabadult kelet-európai térség országaiban – Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, de az orosz katonai jelenléttől mentes Romániát is ide sorolhatjuk – minden baja ellenére is létezik működőképes többpártrendszer, a mai magyarországi viszonyok csak nyomokban emlékeztetnek erre. A mondott országokban időről időre szakadnak, megújulnak, a parlamentből kiesnek majd visszakerülnek pártok. Magyarországon ez jószerivel 1998-ig volt így, utána kétpólusúvá vált a rendszer, majd a megszokásból baloldalinak nevezett tömb szétesése után a választóik érdemi képviselet nélkül maradtak. Nem mellesleg valódi pártként hosszú-hosszú évek óta a Fidesz sem létezik már.
Ma már az is egyértelmű: az igen sokszínű NER-ellenes választói tömegek egyetlen alternatívaként a Tisza Pártot fogadják el. Ebből az alábbiak következnek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
