A szerk.

A múlt hétvégén lezárult a főpolgármester-jelöltségért vívott baloldali előválasztás, első helyen – megnyugtató előnnyel – Karácsony Gergely zuglói polgármester szakította át a célszalagot a Párbeszéd párt színeiben, Horváth Csaba, a Fővárosi Közgyűlés szocialista üdvöskéje a második helyet csípte meg, és az ezüst is szépen csillog! Itt viszont magunk mögött is hagynánk a frivol hangütést, lévén ez az akció meglepő politikai sikert hozott a Fidesz baloldali ellenzékének.

Az anekdota szerint az ötvenes évek legendás magyar filmrendezője úgy lett filmrendező, hogy előtte egy forgatáson – még slapajként – jelezte a stábnak, hogy egyáltalán nem passzol a világítás ahhoz a napszakhoz, ami a forgatókönyvben van. Nem beszélt hülyeséget, ki is dobták a rendezőt, hősünk hamarosan a helyébe léphetett.

Újra aktív Kónya Imre! Nyilván tömegek vártak már régóta erre a pillanatra, hiszen Kónya politikai pályája – jobbára Orbán Viktor szövetségi politikájának köszönhetően – sajnálatos gyorsasággal bukott alá, de semmi vész, most is Orbán vette elő a naftalinból (nagy lehetett a szükség).

„Elejtett mondatokból úgy tűnik, közeledik a balatoni hajózás államosítása. A helyi polgármesterek csalódottak, van egy tippjük, mi készül itt” – a sokat látott helyi településvezetők (köztük nem egy fideszes is) 2017 végén osztották meg aggályaikat a magyar­narancs.hu-val. Igazuk lett: egy múlt heti kormányrendelet értelmében az állam visszavette a résztulajdonos önkormányzatoktól azt az összességében egyharmadnyi tulajdonrészt, amelyhez azok 2008-ban jutottak a Balatoni Hajózási Zrt.-ben (Bahart).

Azt mondja Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, hogy most már csak egyetlen megoldás maradt a Brexit-probléma kezelésére.

Amiről George Birnbaum a több svájci napilap hétvégi mellékleteként szolgáló Magazin című újságnak beszélt (a cikket itthon a 24.hu fedezte fel, s azóta elérhető angolul a buzzfeed­news.com oldalon is), sok újdonságot nem tartalmaz.

„Nyissátok már ki! Nyissátok már ki! A kurva istenit neki!” – kiáltozzák a tévészékház beeresztő kapujához érkező biztonsági őrök, akik Hadházy Ákost cipelik ki – tisztán látható erőszakkal – az épületből.

A múlt pénteken a macedón parlament a szükséges kétharmados többséggel megszavazta az ország nevét Észak-Macedónia Köztársaságra változtató alkotmánymódosításokat.

A múlt héten azzal volt tele a magyar sajtó, hogy az ország miniszterelnöke méltóztatott egy sajtótájékoztatót (a NER nyelvén: kor­mány­infót) tartani. Hogy ez micsoda nagy dolog, nevezett végre kiáll a sajtó elé, és lehet kérdezni is, és válaszol is a kérdésekre. Történelmi esemény, állították valamennyire persze ironizálva, de az eset szerfeletti ritkaságától mégis jócskán megérintett, egyéb alkalmakkor kritikus orgánumok is.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos független képviselők hétfőn fogták a hátizsákjukat, és elindultak a köztelevízióba. Hosszú menetre készültek, hiszen azt az egyelőre lehetetlen küldetést tűzték célként, hogy az adófizetők pénzén fenntartott média vezetőjével hosszabban elbeszélgessenek (s feladják társadalmi célú hirdetésüket, mely az Európai Ügyészséghez csatlakozás kampányát népszerűsíti).

Vajon mire megyünk azzal, ami tavaly de­cember 12., a munka törvénykönyvének (Mt.) módosításait végül is elfogadó parlamenti ülésnap után ebben az országban, azon belül is a parlamenti és a parlamenten kívüli ellenzéki oldalon történt?

Remekül telt ez a karácsony is, az origo.hu már szenteste napján, az index.hu pedig az ünnep első napján számolt be arról, hogy milyen lett a budai Várban kialakított miniszterelnöki rezidencia. Olyan volt a két cikk, mint Icuka büntetése az általános iskolában, amikor az anyukájától titkon kölcsönvett nercstólában ment politechnika órára, és a tanár bácsi százszor leíratta vele, hogy puritán, puritán, puritán. Ezek szerint Orbán Viktor új birodalma a maga egyszerűségével tüntet, Magyarország sztárépítésze, a Müpa megalkotója, Zoboki Gábor ezúttal is kitett magáért, és így tovább, és így tovább.

Ül a miniszterelnök a parlamenti bársonyszékében, előbb az előtte heverő iratcsomóba mélyed, majd mégis kénytelen válaszolni az őt kérdező (és filmező) ellenzéki képviselőknek. Áttolják-e a kormánypártok a „rabszolgatörvényt”? Miért nem a kormány nyújtotta be a törvénymódosítást, miért egyéni képviselői indítványként fut az ügy? A kérdésekre reagálva a miniszterelnök először felhívja a figyelmet a jogszabályok elolvasására, majd közli, hogy ül és elvégzi a képviselői munkáját, egyébként szívesen ad interjút, „csak most törvényt kell alkotnunk”, de – ismétli önmagát – később szívesen ad interjút. Jó óra múlva a miniszterelnök már áll, kéz a nadrágzsebben, időnként kényszeredetten mosolyog, néha odasúg valamit a mellette állóknak, vagy éppen a szemével odainti helyettesét.

Egy hete tart a tiltakozás Magyarországon – amikor ezt a cikket írjuk. Elég biztosak vagyunk abban, hogy tart lapunk megjelenésekor és utána is.