Az elfogatóparancsot az ICC főügyésze, a brit Karim A. Khan indítványára adta ki a bíróság elnöke, a lengyel Piotr Hofmański. Az ügyészség már jó ideje nyomozott az Ukrajna területén elkövetett háborús bűnök ügyében; tőle függetlenül az ENSZ egy vizsgálóbizottsága, több nemzeti ügyészség és számos civil szervezet gyűjti a háborús és emberiesség elleni bűnök széles körének bizonyítékait.
Azt, hogy milyen előzetes bizonyítékok és tények támasztják alá a Putyinnal szembeni megalapozott gyanút, in concreto nem tudjuk, hiszen az ügyészség indítványa – a tanúk és az informátorok védelme érdekében – nem nyilvános. Az eddig a különféle civil és egyéb szervezetek által dokumentált esetek a következő sémát mutatják: az elfoglalt területeken a megszálló orosz hatóságok iskolákból, árvaházakból, kórházakból ismeretlen helyre, Oroszország távoli vidékeire visznek el ukrán gyerekeket; sokszor a „filtrációs pontokon” választják el őket szüleiktől. Sok esetben olyan gyerekekről van szó, akiknek szüleit a megszálló hadsereg ölte meg. A gyerekeket aztán gyámszülőkhöz adják, vagy táborokba, árvaházakba zárják, sokuk sorsa ismeretlen.
Az ukrán hatóságok több mint 16 ezer konkrét esetről tudnak, de a valós szám ennek a sokszorosa lehet.
Mindez nem csak a háborús bűn tényállását merítheti ki: ha a kényszerdeportálás azzal a szándékkal történik, hogy egy népcsoport egészét vagy egy részét megsemmisítsék, megállhat a népirtás vádja is. E szándék bizonyítása igen nehéz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
