A szerk.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hétfőn az állami kiadások brutális visszafogását jelentette be – csak nehogy úgy járjon, mint szegény Mádi László, aki a 2010-es választási kampányban a párt hivatalos álláspontjával szemben azt találta mondani, hogy az ingatlanadó kellő előkészítés és társadalmi egyeztetés után bevezethető. Mádi képviselőt ezek után táviratilag törölte a központ a Fidesz listájáról.

Az arca kicsit felpüffedt, erősen fénylik is, ja, nehéz idők járnak, de teli szájjal beleröhög a kamerába, és elsüt egy tréfát, haha, jó, nem?

A Magyar Nemzet áldozatos tényfeltáró munkájának köszönhetően a múlt pénteken arról értesülhetett hazánk közvéleménye, hogy miniszterelnök úr és Lázár úr felkerestek két, a devizahiteles perekben szívóágra került bankot, illetőleg annak vezetőit.

A szavazás előtti napon itt a heti szerkink. És annak utolsó mondatai: "Maguknak tartoznak ennyivel; és nem önöknek kell szégyellni magukat. Menjenek, és szavazzanak a Fidesz ellen."

Holnap ismét szavazás! Múlt heti szerkesztőségi írásunkban mindent elmondtunk az ellenzéki főpolgármester-jelölt Bokros Lajosról, amit tudni érdemes. Olvassa el Ön is!

Érdekel valakit, hogyan kér elnézést a magyar parlament elnöke?

Három helyszínen összesen vagy harminc rendőr gyerek vett hétfőn őrizetbe pár laptopot, számítógépet, egy szervert meg néhány dossziét, mind főhangyától felfelé; pedig a cuccot odaadták volna nekik, ha szépen kérik, akkor is. Jellemző részlet még, hogy a szép szál, markos legények három nőt ártalmatlanítottak a laptopok meg az akták miatt: szép volt, fiúk, először mindig a nőket meg a gyerekeket! És hát lehetett-e előre tudni, hogy nem dobálnak meg benneteket a norvégbérencek égő kukával meg macskakővel? Nem lehetett, legközelebb többen menjetek, és légideszant is legyen!

Hétfőn megkezdtük V. Nemzeti Tanévünket. A fülkeforradalmi időszámításunk szerinti eseményt Balog Zoltán, az oktatásért is felelős miniszter celebrálta a tizenegyedik kerületi Ádám Jenő Általános Iskolában, ahol évnyitó beszédet mondott.

A maláj repülőgép lelövése után mindenki elszántnak mutatkozott, értjük ez alatt az ­uniós tagországokat, kivéve, hogy valójában senki nem volt elszánt, hogy miért, arról is sokat írtunk, ki pénzért, ki piacért, ki kényelemből nem volt az.

Falus Ferenc visszalép Bokros Lajos javára. Múlt heti szerkesztőségi cikkünkben éppen ezt javasoltuk, és azt is leírtuk, mit nyerhet és mit veszíthet ezzel a lépéssel az ellenzék.

Oh, ez egyhetes történet már, kit érdekel, túl vagyunk rajta, nem haltunk bele. Különben is, valami kiskereszt, a legkisebb, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, polgári tagozat, nemcsak augusztus huszadikán, de minden állami és nemzeti ünnepen húszasával-harmincasával hajigálják a csókosok után, tán még apanázs sem jár vele.

Hétfőn tartotta meg Orbán Viktor a külföldre akkreditált magyar nagyköveteknek a szokásos éves miniszterelnöki eligazítást. Orbán a hagymázasra sikeredett tusnádfürdői fölszólamlásához képest – amelyben ideológiai tanácsadója, Tellér Gyula zavaros tantételeit adta elő a liberális demokrácia meghaladásáról – kifejezetten összeszedett beszéddel rukkolt elő.

Lakótelepi másfél szobás lakás, nagyszoba. Négyen-öten ülnek körbe, a sejt. Teli hamutartók, félig összegyűrt, üres sörösdobozok között, vastag pulóverben, csukott ablak mellett, a füstöt vágni lehet, orrtőnél gyöngyözik az izzadság. Az ajtó mögött, a félszobában a süket nagymama óbégat, hogy a rohadt kommunisták erre meg arra, aztán lever valamit, hangos csörömpölés, s már az isten erre meg arra jön.

Vajon hogyan állhat a Simicska-fronton a küzdelem? Az utolsó hírünk a múlt hétről az, hogy a hirdetési piac gondosan belajosozott részét mégiscsak kilajosozzák – aztán vagy így lesz, vagy nem lesz így, csak a jóisten a megmondhatója.