A szerk.

Mennyit ér egy érem?

A szerk.

Na, elmentek ti a picsába – írta Budai Gyula Fekete-Győr Andrásnak adresszálva, de az egész ellenzék okulására az olimpia és egyáltalán a versenysport vonatkozásában, a reá oly jellemző kifinomultsággal – nem ironizálunk, tényleg szerfelett kifinomult bejegyzésről van szó, hisz azt írta, hogy p.csába (így biztos mást jelent).

De ordenáré stíl ide vagy oda, Budai kétségkívül pontos volt, találóbban meg sem lehetne fogalmazni a NER élsportról alkotott filozófiáját. Csak így, hogy elmentek ti még a környékéről is, hogy merészelitek egyáltalán nézni, pláne szurkolni vagy bosszankodni rajta – a legnagyobb kravál bizonyára akkor törne ki, ha minden elszánásukat összeszedve még szotyolázni is bátorkodnának a roha­dé­kok. Ennek a Fekete-Győrnek is az volt a vétke, hogy örült Milák Kristóf aranyérmének. Igaz, hogy az előző héten még az volt a baja Budainak, hogy Fekete-Győr nem örült Szilágyi Áron aranyérmének, de attól még, hogy Budai sültbolond, elég rendesen beleverték a NER sportfilozófiáját.

Hogy ez a filozófia olyan hazugságokon, hamisságon alapszik, amelyek Budai citált – a kiragadott példamondaton túl is meglehetősen terjedelmes – közösségi felszólamlását is teljesen zavarossá, már-már háborodottá teszik, az nyilván a kisebb baj. A nagyobbat egy másik példával lehet könnyen érzékelhetővé tenni, azzal a képtelenséggel ugyanis, mely a budapesti repülőtéren esett, amikor Hosszú Katinka – jelen olimpia 5. és 7. helyezésének birtokában – a hátsó kijáraton menekült el a rajongói (!), az őt virágcsokorral váró szövetségi elnök (!) és persze a sajtó elől. Jegyezzük meg, hogy a vele távolról sem barátságtalan sajtó elől. Hosszú látványos, medencén kívüli vergődése ugyancsak fenntartások nélkül írható a Nemzeti Együttműködés Sportrendszerének a számlájára, épp úgy, ahogy a medencében nyújtott teljesítménye – még azzal együtt is, hogy maga is e rendszer aktív formálója a mai napig. S minden kritika is ebbéli tevékenysége miatt érte, nem pedig a versenyen elért eredményeinek szólt, gondoljunk csak arra, hogy Cseh László hetedik helyét mekkora sikerként könyvelte el a teljes magyar közvélemény – negyedik olimpiáján Hosszúval is megeshetett volna ugyanez.

Mindez semmi másból nem következik, csupán abból, amit oly plasztikusan fogalmazott meg Budai (hadd ne kelljen leírni még egyszer). Abból, hogy – mint annyi, de annyi más dologgal kapcsolatban is – azt mondja a NER az ország egyik felének, vagy adott esetben az ország egyik felét képviselőknek, hogy te bizony elmégy innen a sunyiba, amíg szépen vagyok! Mert neked ehhez semmi közöd, neked nem szól a Himnusz, neked itt keresnivalód nincs, mert ez egyszerűen nem a tied – elvettük tőled.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.