A szerk.

Nőügy

A szerk.

„Holnaptól nem lesz női minisztere a kormánynak. Köszönet Varga Juditnak a szolgálatért, erőt, kitartást a folytatáshoz neki és utódainak is! A nőkre is szükség van a magyar köz­életben” – írta Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, és még a független sajtó is úgy tálalta e megnyilvánulást, hogy „beszólt Orbánnak”.

Persze jól tudjuk – vélhetően azok az újságírók is, akik szenzációt kiáltottak –, hogy e „beszólásnak” nagyjából akkora sportértéke van, mint Novák orosz agresszióval kapcsolatos megnyilvánulásainak: fenntartani a látszatot, hogy a köztársasági elnök önálló entitás, és nem a miniszterelnök kesztyűbábja.

De mondhatnánk azt is, hogy a köztársasági elnök az orbáni értelemben vett „női egyenjogúság” záloga, amit egyébként maga is büszkén hangoztat. „A teljes női egyenlőséget egy ország még nem érte el azzal, hogy nőt választott elnökké, de ez egy nagyon jó kezdet” – jelentette ki Novák nemrégiben Ruandában, a Women Deliver 2023 elnevezésű konferencián, és azt csak találgatni lehet, hogy tényleg elhiszi-e magáról, hogy tehetsége miatt és választás útján került a Sándor-palotába. (A konferencia résztvevői nem hitték el, sőt többen botrányosnak találták Novák fellépését, Maliha Khan, a konferenciát megrendező tanács­adó szervezet, a Women Deliver elnöke kijelentette, hogy személy szerint ellenezte Novák fellépését, és csak a ruandai kormány kérésére egyezett bele.)

De azt is csak találgathatjuk, hogy Novák komolyan gondolja-e hogy Varga Judit távozása nyomán pótolhatatlan űr keletkezik a magyar kormányban. Ha ugyanis komolyan gondolja, úgy azt is elismerné, hogy Varga igazából nem gyanús ügyekbe keveredett igazságügyi miniszter volt, hanem afféle kisebbségi képviselőként, a női nemet, Novák gyakori szóhasználatával, „az édesanyákat” testesítette meg a kormányban. És az ő jelenléte volt a garanciája annak, hogy a magyar kormány komolyan gondolja a női egyenjogúságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.