Nőügy

„Holnaptól nem lesz női minisztere a kormánynak. Köszönet Varga Juditnak a szolgálatért, erőt, kitartást a folytatáshoz neki és utódainak is! A nőkre is szükség van a magyar köz­életben” – írta Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, és még a független sajtó is úgy tálalta e megnyilvánulást, hogy „beszólt Orbánnak”.

Persze jól tudjuk – vélhetően azok az újságírók is, akik szenzációt kiáltottak –, hogy e „beszólásnak” nagyjából akkora sportértéke van, mint Novák orosz agresszióval kapcsolatos megnyilvánulásainak: fenntartani a látszatot, hogy a köztársasági elnök önálló entitás, és nem a miniszterelnök kesztyűbábja.

De mondhatnánk azt is, hogy a köztársasági elnök az orbáni értelemben vett „női egyenjogúság” záloga, amit egyébként maga is büszkén hangoztat. „A teljes női egyenlőséget egy ország még nem érte el azzal, hogy nőt választott elnökké, de ez egy nagyon jó kezdet” – jelentette ki Novák nemrégiben Ruandában, a Women Deliver 2023 elnevezésű konferencián, és azt csak találgatni lehet, hogy tényleg elhiszi-e magáról, hogy tehetsége miatt és választás útján került a Sándor-palotába. (A konferencia résztvevői nem hitték el, sőt többen botrányosnak találták Novák fellépését, Maliha Khan, a konferenciát megrendező tanács­adó szervezet, a Women Deliver elnöke kijelentette, hogy személy szerint ellenezte Novák fellépését, és csak a ruandai kormány kérésére egyezett bele.)

De azt is csak találgathatjuk, hogy Novák komolyan gondolja-e hogy Varga Judit távozása nyomán pótolhatatlan űr keletkezik a magyar kormányban. Ha ugyanis komolyan gondolja, úgy azt is elismerné, hogy Varga igazából nem gyanús ügyekbe keveredett igazságügyi miniszter volt, hanem afféle kisebbségi képviselőként, a női nemet, Novák gyakori szóhasználatával, „az édesanyákat” testesítette meg a kormányban. És az ő jelenléte volt a garanciája annak, hogy a magyar kormány komolyan gondolja a női egyenjogúságot.