A szerk.

Nőügy

A szerk.

„Holnaptól nem lesz női minisztere a kormánynak. Köszönet Varga Juditnak a szolgálatért, erőt, kitartást a folytatáshoz neki és utódainak is! A nőkre is szükség van a magyar köz­életben” – írta Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, és még a független sajtó is úgy tálalta e megnyilvánulást, hogy „beszólt Orbánnak”.

Persze jól tudjuk – vélhetően azok az újságírók is, akik szenzációt kiáltottak –, hogy e „beszólásnak” nagyjából akkora sportértéke van, mint Novák orosz agresszióval kapcsolatos megnyilvánulásainak: fenntartani a látszatot, hogy a köztársasági elnök önálló entitás, és nem a miniszterelnök kesztyűbábja.

De mondhatnánk azt is, hogy a köztársasági elnök az orbáni értelemben vett „női egyenjogúság” záloga, amit egyébként maga is büszkén hangoztat. „A teljes női egyenlőséget egy ország még nem érte el azzal, hogy nőt választott elnökké, de ez egy nagyon jó kezdet” – jelentette ki Novák nemrégiben Ruandában, a Women Deliver 2023 elnevezésű konferencián, és azt csak találgatni lehet, hogy tényleg elhiszi-e magáról, hogy tehetsége miatt és választás útján került a Sándor-palotába. (A konferencia résztvevői nem hitték el, sőt többen botrányosnak találták Novák fellépését, Maliha Khan, a konferenciát megrendező tanács­adó szervezet, a Women Deliver elnöke kijelentette, hogy személy szerint ellenezte Novák fellépését, és csak a ruandai kormány kérésére egyezett bele.)

De azt is csak találgathatjuk, hogy Novák komolyan gondolja-e hogy Varga Judit távozása nyomán pótolhatatlan űr keletkezik a magyar kormányban. Ha ugyanis komolyan gondolja, úgy azt is elismerné, hogy Varga igazából nem gyanús ügyekbe keveredett igazságügyi miniszter volt, hanem afféle kisebbségi képviselőként, a női nemet, Novák gyakori szóhasználatával, „az édesanyákat” testesítette meg a kormányban. És az ő jelenléte volt a garanciája annak, hogy a magyar kormány komolyan gondolja a női egyenjogúságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.