A szerk.

Ó, olimpia, te békegalamb!

A szerk.

Nem is tudjuk hirtelen, hogy hol és mikor is kezdődik ez a történet.

1980-ban, amikor obskúrus üzelmei miatt az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságban (Üzbég SZSZK) dutyiba csuktak egy bizonyos Aliser Uszmanovot? Vagy a múlt héten, amikor Orbán Viktor külügyminisztere Fukuokában odanyilatkozott, hogy a teljes részvétellel megtartott párizsi olimpia mekkora nagy segítségére lenne már a világbékének, s az „Ukrajnában zajló háború” békés rendezését is úgyszólván garantálná? Mert az olimpiának nem a politikáról, hanem a sportról kell ám szólnia… bla, bla, legyen béke, és mi magyarok készen állunk. Vagy még 1980-nál is korábban, az 1976-os montréali olimpián, ahol Borisz Grigorjevics Onyiscsenko olyan párbajtőrrel lépett pástra az öttusaversenyen, amelyen ha megnyomtál egy gombot, az rögtön érvényes találatot jelzett? Vagy épp ellenkezőleg, csak a minap, amikor július 3-án az orosz hadsereg ellen vívott honvédő háborúban elesett Denis Borjenko ukrán vívó, korábbi junior világbajnok? Vagy 2000-ben, amikor az üzbég hatóságok fényesre rehabilitálták Aliser Uszmanov orosz-üzbég kettős állampolgárságú üzletembert? 2012-ben, amikor nevezettet megválasztották a Nemzetközi Vívó Szövetség elnökének, mely szövetség azóta (is) orosz szponzori pénzekben fürdik? Vagy 2013-ban, amikor az oligarcháit éppen felszalámizni (lásd még: kinyírni) készülő Putyin az elsők között egyezett ki Uszmanovval? Esetleg 2022 márciusában, amikor a háború utáni első szankciók oly szerfelett méltánytalan voltán mélységesen felháborodó Uszmanov úgymond „felfüggesztette” vívószövetségi elnökségét? Vagy ugyanazon év novemberében, amikor e szövetség honlapján (immár az ördög tudja, milyen minőségében) odaüzent a német hatóságoknak Uszmanov, hogy őellene adóhatósági nyomozást folytatni csapás a világbékére, az meg, hogy lefoglalták a hamburgi kikötőben horgonyzó jachtját, nos, az tényleg több a soknál. (Jacht? Egy faszt, 156 méter hosszú, alsó hangon 600 millió dolláros épülethajó az.) Vagy a 2014-es szocsi rövidgatyás téli olimpián, amikor az orosz csapat en général megbukott az államilag szervezett doppingprogramjával?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.