Hétfőn pár fekete inges neonyilas egy kis időre megint hatályon kívül helyezte a magyar alkotmányt.
Ekkor tartották a Markó utcában a Magyar Gárda feloszlatásáért indított per harmadik tárgyalási napját. A rendőrség most kordonnal védte a Fővárosi Bíróság bejáratát, hogy a neonácik ne tudják meggátolni az épületbe tartókat (mint tették azt az első tárgyalási napon). Ám a feketeruhások így is elállták az utat, sőt, a kordont felhasználva hajtották el az arra igyekvőket. A rendőrök meg csak nézték; és a kordon is biztos örült, hogy valakik rendeltetésszerűen használják, elvégre neki épp az a dolga, hogy ne engedje ezt az ostoba, céltalan, összevissza járkálást.
Mindegy, nem tartott sokáig, végül mindenki, aki akart, meg tudott jelenni a tárgyaláson. De nem jártak túl jól, a harmadik nap is úgy szállt el, mint egy sóhaj. A műsort leginkább pár ún. perbéli beavatkozó, illetve perbéli beavatkozónak ajánlkozó illető szolgáltatta. Szó esett még arról, a per során nem először, hogy a gárda az most egyesület-e vagy mozgalom, merthogy az alperes az egyesület, de nem az egyesület vonulgat, hanem a mozgalom, ergo hagyják az egyesületet békén. A bíróság, mit volt mit tenni, végighallgatta a futóbolondokat (és az alperes ravasz prókátorát), majd visszavonult, egészen szeptemberig, a nyári szünet miatt ugyanis ekkor lesz a következő tárgyalási nap.
És tényleg, mit van mit tenni? A nyári szünet az nyári szünet, és a jogszolgáltatás nem agárverseny. A vádat képviselő Fővárosi Főügyészséget most nem minősítgetnénk, ők legalább teszik a dolgukat, és nincsenek könnyű helyzetben. Mint malac a jégen. Az első körben azt igyekeznek bizonyítani, hogy az alperes egyesület nem az alapszabályának (parlagfűirtás, vakok átsegítése az úttesten, temetőgondozás, gulyáságyúzás, rőzseszedés) megfelelően működik. Ehhez képest még azt sem sikerült tisztázni, hogy ki is az alperes, illetve hogy az alperes csinálta-e azt (a tavalyi tatárszentgyörgyi gyűlöletszeánszot), amit valami fekete egyenruhások csináltak. Evvel jó sok idő el fog menni - és ha sikerülne is az ügyésznek meggyőznie a bírónőt arról, hogy a gárda az a gárda, még akkor is távol leszünk annak a bizonyításától, hogy az egyesület (mozgalom) kedvenc tömegsportja a gyűlöletbeszéd és a félelemkeltés. És fényévekre attól, hogy a romákat érő, lassan mindennapos erőszak közvetlenül összefüggésbe hozható az alperes ténykedésével. Ahhoz, hogy a feketeruhásokat aggály nélkül be lehessen tiltani, a vádnak a gyűlöletre uszítás hatályos szabályozása szerint közvetlen oksági kapcsolatot kell teremtenie a verbális és a tettleges erőszak közt; és ehhez sok tanúra, együttműködő és a dolgát pontosan, jól, mindenfajta elfogultság nélkül végző rendőrségre lenne szüksége. Aprólékos, megfontolt, elszánt munkára.
Azt persze, hogy ez ilyen nehezen megy, vagy inkább nem megy, már végképp nem húznánk az ügyészség orrára, az abból főz, amit a lábasába dobál a jogalkotó, és a jogalkotónak tizenpár év alatt sem sikerült egyértelmű határt vonnia a nácizmus és a nem nácizmus közt. (A legújabb ilyen kísérlet megérdemelt bukásáról épp egy lukkal lejjebb olvashatnak.)
De az akkor sincs rendjén, hogy feketezubbonyosok háborítatlanul játszhassanak katonásdit a magyar falvakban, kedvükre gerjeszthessenek félelmet az ország roma vagy nem roma lakóiban; hogy egyre többször és több helyen kisajátíthassák az állam monopóliumát az erőszakra. Hogy elállják az utat, ha úgy hozza a kedvük.
A per elnyújtása a végtelenbe a gárdának kedvez, láthatóan erre is irányul perviteli taktikájuk. Minél több idő telik el, minél többen csatlakoznak hozzájuk (még ha pár száz emberről is van szó), minél többször ismételgethetik gonoszságaikat, annál nehezebb helyzetben lesz a bíróság, ha rájuk nézve kedvezőtlen ítéletet kívánna hozni. Nem állítjuk, hogy a gárda betiltása "megoldaná" a cigányság gondjait, vagy azzal megszűnne a fajgyűlölet Magyarországon. Tán még el se tűnnének a feketekabátosok a magyar utcákról. De legalább be lennének tiltva, minek következtében az életvitelszerűen jogkövető állampolgárok tudnák, hogy ezt már nem szabad. És tudnák magukat mihez tartani az államélet azon fontos tényezői is - a települések polgármesterei és önkormányzati képviselői, rendőrsége -, akikre mostanában mind súlyosabban nehezedik a feladat, hogy elejét vegyék az etnikai erőszak fellángolásának az országban.
A gárda működése minden héten újabb érveket ad az ügyészség kezébe; ezért a bíróság sem lenne eszköztelen. Csak komolyan kéne vennie - először is saját magát. Aztán a feladatát. A felelősségét aligha tudnánk eltúlozni. Már rég nem csak a romákról van szó.
