A szerk.

Palotám Pesten

A szerk.

A Szabadság téri tőzsdepalota 1905. október 30-án kezdte meg működését egy valahai kaszárnya helyén. Az ünnepélyes avató elmaradt, és már egy hónappal a nyitás után kezdetét vették az 1907-ig eltartó átalakítási munkálatok.

Noha az épületek egyéb irányú hasznosítása akkoriban sem volt ismeretlen – a budapesti Városháza ma is a hadirokkant kórháznak szánt Invalidus-házban, a későbbi Károly kaszárnyában működik –, azt azért senki nem látta előre, hogy a kifejezetten tőzsdének szánt épület milyen változásokon megy keresztül kacskaringós története során. A Budapesti Értéktőzsde persze több mint negyven évig üzemelt, s csak 1948-ban szűnt meg. Jött a Lenin Intézet és a Technika Háza, de azok sem húzták sokáig.

A Magyar Televízió 1955-ben kapta meg a Szabadság téri épületet, amelynek belsejét – az aula kivételével – teljesen szétverték: falakat bontottak, szinteket emeltek, a nagy tereket irodákra osztották, ugyanakkor forgatásra alkalmas stúdiókat alakítottak ki. A köztévé a hatvanas évek végére a legfontosabb és legbefolyásosabb médiafelületté (értsd: fenntartások nélküli propagandaeszközzé) vált, és a következő 25 évben úgy tűnt, hogy örökké az is marad. Ha ekkoriban valaki azt jósolja, hogy néhány évtized múltán az épület az aktuális miniszterelnök vejének birtokába kerül, az ugyanúgy nevetség tárgyává vált volna, mint aki a tőzsde idején állt volna elő a tévézéssel vagy a felcsúti stadionnal.

A Magyar Televízió 2009-ben költözött ki az épületből, bár azt már 2006-ban eladták egy kanadai vállalkozásnak 4,6 milliárd forintért. A Tippin Corporation iroda- és üzletházat álmodott a jócskán lelakott, ám műemlékké nyilvánított tévészékházba. Az első terveiket elutasították, de 2010-ben megkapták az építési engedélyt. Ám a következő években volt itt minden, csak építkezés nem; a nagyotmondás, az ígérgetés és a határidők sűrű módosítása lakta be az épületet. Utoljára 2017-ben hallhattunk a NER e díszéről, akkor épp az volt a mondás, hogy két év alatt felújítják pikk-pakk az egészet. Csakhogy az egykori börzepalota a következő hét évben is legfeljebb kísértetkastélyként működött, s minden arra utalt, hogy a tulajdonos rohadtul szabadulna a monstrumtól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.