A tavaly szeptember 29-i választáson a szélsőjobboldali, eredetét tekintve az osztrák nácizmus maradványaiból kinőtt Szabadságpárt (FPÖ) érte el a legjobb eredményt, a voksok 29 százalékát megszerezve. Őket követte a Néppárt (ÖVP) 26 százalékkal – története legnagyobb, 11 százalékpontos visszaesését produkálva –, illetve a másik klasszikus erő, a Szociáldemokraták (SPÖ), 21 százalékon stabilizálva a valaha mért legalacsonyabb támogatottságát. Rajtuk kívül még két párt, a liberális Új Ausztria, azaz a NEOS és a Zöldek jutottak be a parlamentbe, előbbi 9, az utóbbi 8 százalékkal. A Zöldek is súlyosan beszakadtak – elvégre legutóbb még 14 százalékot értek el –, szavazóik több mint harmadát elveszítették úgy, hogy az osztrák politika egyetlen úgy, ahogy stabil figurája, az államelnök Alexander Van der Bellen is tőlük jön.
A szimpla matematika tehát azt diktálta volna, hogy Van der Bellen már októberben a győztes FPÖ vezetőjét, Herbert Kicklt kérje fel a kormányalakításra. Kickl koalíciós partnernek meghívja az ÖVP-t, és el van intézve a dolog; ketten együtt 108 képviselővel, meggyőző fölénnyel rendelkeznek a 183 fős osztrák parlamentben.
Ám Van der Bellen tett egy gesztust a vesztes pártok felé, s egy kísérletet arra, hogy az osztrák politika főáramú szereplői beváltsák korábbi – és változó vehemenciával tett – ígéreteiket, miszerint továbbra is igyekeznek elszigetelni a szélsőjobbot. Karl Nehammer kancellár és ÖVP-vezető is deklaráltan elzárkózott attól, hogy Kicklt a kancellári székbe juttassa. Elvben az SPÖ és a NEOS is egyetértett. Csak épp Nehammer saját pártjának jelentős része meg a mögöttük álló gazdasági elit nem értett egyet az elnökkel. A költségvetési hiány befoltozásának mikéntjén ment el a dolog. Az SPÖ a vállalatokat és a gazdagokat akarta adóztatni, a NEOS strukturális változásokat szeretett volna, az ÖVP meg inkább a lakosságot sarcolta volna fizetéscsökkentéssel, nyugdíjkorhatár-emeléssel, miegyébbel. Pénteken a NEOS dobta be a törölközőt, szombaton maga Nehammer; az SPÖ-t vezető Andreas Babler idétlenül hol a saját párton belüli ellenzékére, hol a többiek pártjára mutogatott. Ezek után hétfőn Van der Bellen behívta Kicklt, nem tehetett mást, és befogott orral megbízta kormányalakítással. Az ÖVP élén Nehammert váltó Christian Stocker rögtön jelezte is, neki nem lenne baja sem az FPÖ-vel, sem Kickllel. Hajszálnyi esély még van egy előrehozott választásra, de ez is legfeljebb az FPÖ-nek lenne jó, Kicklék a felmérések szerint szeptember óta is erősödtek 10 százalékpontnyit. Újabb érv a politikai racionalitás híveinek a gyors FPÖ–ÖVP-koalíciókötésre.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
