a szerk.

Mesél a bécsi erdő

A szerk.

Ilyen még nem volt a II. világháború vége óta: szélsőjobboldali kancellárja lesz Ausztriának.

A tavaly szeptember 29-i választáson a szélsőjobboldali, eredetét tekintve az osztrák nácizmus maradványaiból kinőtt Szabadságpárt (FPÖ) érte el a legjobb eredményt, a voksok 29 százalékát megszerezve. Őket követte a Néppárt (ÖVP) 26 százalékkal – története legnagyobb, 11 százalékpontos visszaesését produkálva –, illetve a másik klasszikus erő, a Szociáldemokraták (SPÖ), 21 százalékon stabilizálva a valaha mért legalacsonyabb támogatottságát. Rajtuk kívül még két párt, a liberális Új Ausztria, azaz a NEOS és a Zöldek jutottak be a parlamentbe, előbbi 9, az utóbbi 8 százalékkal. A Zöldek is súlyosan beszakadtak – elvégre legutóbb még 14 százalékot értek el –, szavazóik több mint harmadát elveszítették úgy, hogy az osztrák politika egyetlen úgy, ahogy stabil figurája, az államelnök Alexander Van der Bellen is tőlük jön.

A szimpla matematika tehát azt diktálta volna, hogy Van der Bellen már októberben a győztes FPÖ vezetőjét, Herbert Kicklt kérje fel a kormányalakításra. Kickl koalíciós partnernek meghívja az ÖVP-t, és el van intézve a dolog; ketten együtt 108 képviselővel, meggyőző fölénnyel rendelkeznek a 183 fős osztrák parlamentben.

Ám Van der Bellen tett egy gesztust a vesztes pártok felé, s egy kísérletet arra, hogy az osztrák politika főáramú szereplői beváltsák korábbi – és változó vehemenciával tett – ígéreteiket, miszerint továbbra is igyekeznek elszigetelni a szélsőjobbot. Karl Nehammer kancellár és ÖVP-vezető is deklaráltan elzárkózott attól, hogy Kicklt a kancellári székbe juttassa. Elvben az SPÖ és a NEOS is egyetértett. Csak épp Nehammer saját pártjának jelentős része meg a mögöttük álló gazdasági elit nem értett egyet az elnökkel. A költségvetési hiány befoltozásának mikéntjén ment el a dolog. Az SPÖ a vállalatokat és a gazdagokat akarta adóztatni, a NEOS strukturális változásokat szeretett volna, az ÖVP meg inkább a lakosságot sarcolta volna fizetéscsökkentéssel, nyugdíjkorhatár-emeléssel, miegyébbel. Pénteken a NEOS dobta be a törölközőt, szombaton maga Nehammer; az SPÖ-t vezető Andreas Babler idétlenül hol a saját párton belüli ellenzékére, hol a többiek pártjára mutogatott. Ezek után hétfőn Van der Bellen behívta Kicklt, nem tehetett mást, és befogott orral megbízta kormányalakítással. Az ÖVP élén Nehammert váltó Christian Stocker rögtön jelezte is, neki nem lenne baja sem az FPÖ-vel, sem Kickllel. Hajszálnyi esély még van egy előrehozott választásra, de ez is legfeljebb az FPÖ-nek lenne jó, Kicklék a felmérések szerint szeptember óta is erősödtek 10 százalékpontnyit. Újabb érv a politikai racionalitás híveinek a gyors FPÖ–ÖVP-koalíciókötésre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.