Interjú

„Magasabb szintre kapcsolták a vegzatúrát”

Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztője és Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója az ellenük indított vizsgálatról

Belpol

Vizsgálatot kezdett a Transparency International Magyarországnál (TI) és az Átlátszó portálnál a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Az indoklás szerint mindkettő külföldről finanszírozott szervezet, és a választói akarat befolyásolása a céljuk. Miért pont ők, mire számíthatnak, és mire készüljön a többi szervezet?

 

Magyar Narancs: Mennyire kell komolyan venni a Szuverenitásvédelmi Hivatal levelét az átfogó vizsgálat megindításáról?

Martin József Péter: Bizonyos értelemben komolyan kell venni. Ilyen hivatal még nem volt Magyarországon, és ez az első vizsgálata. Abban az értelemben viszont nem erősíteném fel ennek a jelentőségét, hogy a vizsgálat véleményünk szerint teljes mértékben illegitim. Azt nem lehetett tudni, hogy ki lesz az első célpont, de hogy valamit fog csinálni ez a hivatal, azt lehetett sejteni attól kezdve, hogy felállt. Nem árt azonban hangsúlyozni, hogy maga a törvény és a törvény nyomán létrejött Szuverenitásvédelmi Hivatal alkotmányellenes konstrukció, egyúttal Magyarország uniós vállalásaival is szembemegy.

Bodoky Tamás: Én szintlépésnek tartom, ami most történt. Az Átlátszót évek óta piszkálják a külföldi finanszírozással. Mi ezt mindig átláthatóan kezeltük, csak a honlapunkra kell fölmenni, hogy valaki lássa, honnan, mennyi támogatást kapunk. Ezt kihasználva például a CÖF már két éve gyakorlatilag hajtóvadászatot folytat ellenünk. (Erről részletesen lásd: Szolgálatba helyezték magukat, Magyar Narancs, 2024. március 20.) Eddig három sajtótájékoztatót tartottak a témáról, azután a teljes Fidesz-média felhangosította ezeket a vádakat, és az egész országban terítette. Tavaly januárban a nemzetbiztonsági szervek vizsgálatát kérték, mondván, nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hogy az Átlátszó külföldi támogatásokban részesül. Aztán amikor megalakult tavaly a Szuverenitásvédelmi Hivatal, azonnal erre a vonalra mentek rá. Mondták, hogy nemzetbiztonsági kockázat vagyunk, kémszervezet vagyunk, hazaárulók vagyunk. Ennek alapján számítani lehetett arra, hogy az Átlátszó végül célkeresztbe kerül a Szuverenitásvédelmi Hivatalnál, bár korábban arról volt szó, hogy a sajtót békén fogják hagyni. Mindez azért szintlépés, mert eddig ki volt szervezve álcivil szervezeteknek, illetve a kormánymédiának, hogy vegzálják a független médiát és a civil szervezeteket, most viszont már egy állami hivatal az adófizetők pénzéből végzi ugyanezt, és ezzel az állam tekintélyét rakja a vádak mögé.

MN: Emelkedett az Átlátszó látogatottsága?

Bodoky Tamás: Talán az impact. A látogatottsága szerencsére nem ettől függ, mert remélem, hogy amúgy is érdekes cikkeket írunk. De kétségtelen, hogy sokan emlegetik most az Átlátszót. Majd meglátjuk, hogy ez jó vagy rossz nekünk.

MN: Gondolkodtam, mi értelme van ennek a vizsgálatnak azon túl, hogy idegesítse az érintetteket, és hogy erőforrást von el. Ennek a hivatalnak nincs hatósági jogköre, nem tud bírságolni, szankcionálni, viszont lehetséges-e, hogy elegendő muníciót tud szolgáltatni olyan szerveknek, amelyeknek már van ilyen jogkörük? Gondolok itt akár az ügyészségre, akár az adóhivatalra.

Martin József Péter: Nyilvánvaló, hogy lesz egy jelentés, ami alapot adhat az állami szerveknek arra, hogy a vegzatúrát magasabb fokozatba kapcsolják. Ha ez bekövetkezik, az újabb szintlépés lesz. Persze, mi biztosak vagyunk, hogy nem tudnak fogást találni rajunk. Ennek a hivatalnak szankcionálási jogköre nincs. A legerősebb intézkedés, amit alkalmazhatnak, hogy beidéznek minket az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága elé. Ennek ellenére fel vagyunk készülve arra, hogy a jelentés vádaskodik majd: külföldről finanszíroznak minket, befolyásoljuk a választói akaratot, Magyarország ellen dolgozunk. Magyarországot, ugye, mindig azonosítják a magyar kormánnyal. Azt várom, hogy ilyen típusú megállapítások lesznek. Természetesen ezeknek az alátámasztása sok sebből fog vérezni, sőt talán egyetlen igaz megállapításuk sem lesz. Teljes mértékben törvényesen és átláthatóan működik a szervezetünk. Egyébként kaptunk egy NAV-vizsgálatot is a múlt héten, ez elvileg egy rutinszerű ellenőrzés, és arra vonatkozik, hogy miként használtuk fel az szja 1 százalékokat. Nem tudjuk, hogy ez egy összehangolt akciónak a része, vagy teljesen különálló rutinvizsgálat. Simán lehet véletlen időbeli egybeesés. Egyelőre így kezeljük, önmagában semmilyen gondunk nincs a NAV-vizsgálattal, az legitim, más civil szervezetek is kapnak ilyet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.