A szerk.

Szivárványstadion

A szerk.

Hétfő estére nagyjából bizonyosság lett, hogy az UEFA és a német labdarúgó-szövetség nem engedi, hogy a Németország–Magyarország Európa-bajnoki csoportmeccs idején szivárványszínű külső megvilágítást kapjon a müncheni stadion. Ám e borítékolható döntés már semmilyen módon nem befolyásolta a történet kibontakozását: addigra felért az a csúcspontjára. A szégyenen már túl voltunk, a gyalázat így akár rá is érhetett.

Hogy mikor, s pont melyik gesztus hatására tetőzött, az lehet nézőpont kérdése, de a szégyen nem az, s ezt épp a szivárványos színfestés igényének a hírére adott reakciók bizonyítják – érkeztek bár ezek a reakciók akárhonnan is. A magyar állam például külügyminiszteri szinten volt képes felhorgadni, ami nem másról árulkodik, csupán csak arról, hogy a kezdeményezés betalált. S ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy a miniszteri szó kendőzetlensége mellé a kormányzat agitprop osztálya még sunyiban odapakolt egy „szurkolói” ellenpetíciót is, az tovább valószínűsíti, hogy nem csupán betalált, de elevent is ért. Ahhoz, hogy Szijjártó Péter nyugat felé rázza az öklöcskéjét, már hozzászoktunk. De ez a petíció, ez nem akármi.

Kedves UEFA, ne hagyjátok, hogy buziszínekre mázolják a stadiont, amikor mi megyünk oda, mert mi nem szeretjük őket, s nekünk is jogunk van kedvünkre szórakozni – nagyjából ennyiben fogalmazható meg a „magyar szurkolók” kérelmének a tartalma (aki mást gondol: nem szurkoló; nem szurkoló = nem magyar). Fogalmazhattak volna úgy is, hogy legalább ti, fociból élők ne bántsátok Orbán Viktort, hisz úgy szeret az titeket is meg a focit, hogy csak na, ő csak a buzikat meg a demokráciát nem szereti, mér’, ti szeretitek?

Csak hát e petíció is kései nevezés lett, hol­ott még az UEFA vonatkozó közlése után is aláírták egy jó páran. Kései lett, mert Orbán Viktor bántásán addigra már túl voltunk, rá­adásul onnan kapta szegény a füleseket, ahonnan eddig csak védő kar emelkedett fölé, Bajorországból, a bajor politika csúcsairól, egyenest a sokáig a fideszes terminológiában testvérpártként címkézett CSU spiccéről.

Mert amíg a müncheni városházára a meccs idejére kitett szivárványos zászló az elsődleges jelentésén túl csak annyit mond, hogy nem értenek egyet a melegeket sújtó magyarországi megkülönböztetéssel, meg legfeljebb azt, hogy „Orbán hülye”, addig Markus Söder lecsatlakozása a szivárványozókhoz annyit tesz, hogy számára Orbán Viktor nem partner – és ez valóban fájhat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.