A szerk.

Szivárványstadion

A szerk.

Hétfő estére nagyjából bizonyosság lett, hogy az UEFA és a német labdarúgó-szövetség nem engedi, hogy a Németország–Magyarország Európa-bajnoki csoportmeccs idején szivárványszínű külső megvilágítást kapjon a müncheni stadion. Ám e borítékolható döntés már semmilyen módon nem befolyásolta a történet kibontakozását: addigra felért az a csúcspontjára. A szégyenen már túl voltunk, a gyalázat így akár rá is érhetett.

Hogy mikor, s pont melyik gesztus hatására tetőzött, az lehet nézőpont kérdése, de a szégyen nem az, s ezt épp a szivárványos színfestés igényének a hírére adott reakciók bizonyítják – érkeztek bár ezek a reakciók akárhonnan is. A magyar állam például külügyminiszteri szinten volt képes felhorgadni, ami nem másról árulkodik, csupán csak arról, hogy a kezdeményezés betalált. S ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy a miniszteri szó kendőzetlensége mellé a kormányzat agitprop osztálya még sunyiban odapakolt egy „szurkolói” ellenpetíciót is, az tovább valószínűsíti, hogy nem csupán betalált, de elevent is ért. Ahhoz, hogy Szijjártó Péter nyugat felé rázza az öklöcskéjét, már hozzászoktunk. De ez a petíció, ez nem akármi.

Kedves UEFA, ne hagyjátok, hogy buziszínekre mázolják a stadiont, amikor mi megyünk oda, mert mi nem szeretjük őket, s nekünk is jogunk van kedvünkre szórakozni – nagyjából ennyiben fogalmazható meg a „magyar szurkolók” kérelmének a tartalma (aki mást gondol: nem szurkoló; nem szurkoló = nem magyar). Fogalmazhattak volna úgy is, hogy legalább ti, fociból élők ne bántsátok Orbán Viktort, hisz úgy szeret az titeket is meg a focit, hogy csak na, ő csak a buzikat meg a demokráciát nem szereti, mér’, ti szeretitek?

Csak hát e petíció is kései nevezés lett, hol­ott még az UEFA vonatkozó közlése után is aláírták egy jó páran. Kései lett, mert Orbán Viktor bántásán addigra már túl voltunk, rá­adásul onnan kapta szegény a füleseket, ahonnan eddig csak védő kar emelkedett fölé, Bajorországból, a bajor politika csúcsairól, egyenest a sokáig a fideszes terminológiában testvérpártként címkézett CSU spiccéről.

Mert amíg a müncheni városházára a meccs idejére kitett szivárványos zászló az elsődleges jelentésén túl csak annyit mond, hogy nem értenek egyet a melegeket sújtó magyarországi megkülönböztetéssel, meg legfeljebb azt, hogy „Orbán hülye”, addig Markus Söder lecsatlakozása a szivárványozókhoz annyit tesz, hogy számára Orbán Viktor nem partner – és ez valóban fájhat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."